KILENCVENNYOLC ÉVES LENNÉL
Drága Édesanyám Születésnapjára Emlékezem.
Kilencvennyolc Éves Lennél Drága Édesanyám,
Orcádat, Kezeidet Még Egyszer Csókolhatnám.
Hallanám, mikor kérdezed: „Mit főzzünk Kisfiam?”,
Rögtön válaszolnék is azt mondva és Boldogan:
„Bármit Édesanyám, hiszen Mi mindent szeretünk,
Mert az élet megtanította azt egykor nekünk,
Hogy az ételt meg kell becsülni bármi történik,
Nem törődve azzal, hogy mások ezt hogyan vélik.”
Főzőcskéznénk Beszélgetve, Emlékezve Apámra,
Mintha Most Ő is Velünk Lenne a Konyhába.
Kilencvennyolc Éves Lennél Drága Édesanyám,
Orcádat, Kezeidet Még Egyszer Csókolhatnám.
Felidéznénk újra, hogy nyolc hónapra Megszültél,
Széltől is Óvtál, Olyan Szeretettel Neveltél.
Bölcsőben ringatva Daloltál Szép Énekeket,
Megszépítetted Kicsinyke Szívemet és Lelkemet.
Tőled soha rossz szót egyetlen egyszer sem kaptam,
Később két pofonért csak magamat okolhattam
Ami két dolgos kezedből az egyikkel történt,
Eléd járultam akkor rosszaságomért önként.
Kilencvennyolc Éves Lennél Drága Édesanyám,
Orcádat, Kezeidet Még Egyszer Csókolhatnám.
Egy pillanatra, ha együtt lehetne a Család,
Édesapám és Gyula testvérem és Mondanád:
„Gyertek, Meg Van Terítve Ebédhez az Asztalunk,
Köszönjük meg Istenünknek, Amit Ma is Kapunk!”
Csendesen kanalaznánk kedvenc „tikos levesemet”,
Utána a frissen kirántott hús szeleteket.
De Jó is Lenne Drága, Szépséges Édesanyám,
Ha Gyönyörű Ráncos Homlokodat Csókolhatnám.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 05. 14. Csütörtök Délelőtt 9:30
