TELEVÍZIÓ AZ ISKOLAIGAZGATÓI IRODA ABLAKÁBAN BAKONYSZENTKIRÁLYON 1959 – BEN.
Gyermekkori emlékeimből.
73. évembe járva az emlékeim visszaidézése közben eszembe jutott, hogy ez alatt milyen óriásit fejlődött a technika. A technika, ami mindig is érdekelt, hiszen gyermekkoromban nekünk csak egy úgynevezett „Néprádiónk” volt, amin Kossuth és Petőfi adókat lehetett fogni. Később valaki megtanított arra, hogyan lehet áram csatlakozása nélkül elektromos, fülhallgatós, detektoros rádiót készíteni és nagy élmény volt, mikor ágyból is tudtam rádiót hallgatni, több adót, mint a „Néprádióval”. Akkor még messze voltunk attól, mint manapság, amikor előveszem az okos telefonomat és akár videó beszélgetést is tudok folytatni a messze lévő családom tagjaival, vagy Barátaimmal, ha éppen erre támad kedvem.
A címben jelzettekhez képest ezeket azért szerettem volna előrebocsájtani, hogy ma már a nagy képernyős lapos tévék korszakát éljük, de a televíziózás hőskorában is élmény volt a tévénézés, főleg faluhelyen, mint nálunk az 1000 fő körüli lelket számláló kis Bakonyi községben Bakonyszentkirályon. 1959 – ben járunk és azt tudtuk már, hogy beindult a rendszeres televízió-szórás Magyarországon is. Azt is hallottuk, hogy rövidesen az Iskolánk kap egy ilyen szerkentyűt, amelyen majd lehet nézni a műsorokat.
Felvirradt a nagy nap, amikor megérkezett a várva – várt készülék. Kicsomagolás után kitették az Igazgatói Iroda ablakába és szinte tátott szájjal, örömmel néztük a napokon keresztül, mert természetesen még nem volt üzembe helyezve.
Meg kellet találni neki a megfelelő helyet, ahol majd biztonságosan, elzárhatóvá lehet tenni. A helyszín arra a tanteremre esett, amely a főbejárati ajtótól jobbra állt. Szakemberek készítettek egy állványt és a tetejére egy redőnyös, lakattal zárható szekrényt és abba került a készülék. A háztetőre felkerült az antenna és a zsinórt a padláson keresztül, a mennyezetet átfúrva csatlakoztatták, az elektromos vezetéket a konnektorba dugva, bekapcsolva üzembe helyezték az első, Iskolánknak adományozott televíziós készüléket.
A beüzemelés sikerült, ezért az Igazgató bácsi meghirdette, hogy este, aki akar, családjával együtt eljöhet tévézni. Mondanom sem kell, örömmel vittük meg a hírt szüleinknek, hiszen mi még akkor működés közben nem láttunk ilyen csodát.
Természetesen a mai fiatalok nem tudják elképzelni a számítógépek, mobiltelefonok, lapos televíziók korában, hogy mit jelentett akkor, főleg faluhelyen egy kis képernyős, fekete – fehér képet sugárzó készülék nézése, de nem baj, mert az akkor volt, a ma meg természetesen egészen más úton megy tovább. Mondanom sem kell, hogy estére zsúfolásig megtelt a tanterem, akkor a faluban még nagyon kevés családnál volt készülék, mert nem engedhette meg a költségvetés annak megvételét.
Igazából nem is az számított, hogy milyen műsort láthattunk, mert akkor még gyerekcipőben járt a műsorkészítés, hanem az élmény, hogy abból a kis dobozból hús – vér eleven emberek szóltak hozzánk, a nézőkhöz. Ma, mikor a zsebünkből elővéve az okos telefonunkkal ugyanúgy tudunk TV adásokat is nézni, mai eszemmel visszagondolva akkor nem tudtam elképzelni, hogy a valamikori együtt tévénézés évtizedekkel később eljut idáig.
Az akkori este mégis sorsforduló volt mindannyiunk számára, akik ott lehettünk. Később, mikor már egyre több háznál került megvételre a készülék, akkor vált szokássá, hogy ott gyűltek össze a szomszédok, ismerősök és bizony előfordult az is, hogy a háziak már bólogattak, legszívesebben lefeküdtek volna, de az alkalmi tévénézők még mereven bámulták a képernyőt.
Visszatérve egy kicsit az Iskolához, mikor vége lett az adásnak, a megbízott ügyeletes kikapcsolta a készüléket és bezárta a szekrényt, majd lakattal megerősítve köszönt el az alkalmi nézőktől.
Mikor most ezeket a sorokat pötyögtetve idéztem fel ezt az időszakot, magam is elmosolyodtam, hiszen ez ma már a velünk élő történelem szerves része. Aki akkoriba volt fiatal, vagy akár olyan korosztályú, mint most én, jó szívvel gondol, vagy gondolt vissza azokra a napokra, évekre, ahogyan a technika fejlődése által mára eljutottunk a hatalmas lapos, színes televíziózás mindennapjaihoz. Több száz csatorna közül válogathatunk, bármilyen műfajban azt nézünk, amit akarunk, de akkor egy csatorna sugárzott csak pár órás műsort, de annak is nagyon tudtunk örülni.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 06. 14. Vasárnap Délelőtt 11:30
