VÉN FŰZ ALATT

Vén fűz alatt ülök nyári este,

Meleg, illatos alattam a fű.

Nézem, a Hold hogy roskad a hegyre –

Elnémult már a tücsök – hegedű.

Távol kicsi falum mélyen alszik,

Ezüst harmat lágyan a fűre lép.

Felettem az ág susogva hajlik,

Édes a csend… minden, minden de szép.

Fent az égről nagy meleg csillagok

Úgy átölelik lágyan szívemet.

S amint zizegnek a rét – virágok,

Édes álomra hajtom fejemet.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály