„ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART,

JÓ KEDVVEL BŐSÉGGEL…”

A Himnusz költőjére, Kölcsey Ferencre emlékezve.

Sződemeter. 1790. 08. 08 – Szatmárcseke. 1838. 08.24.

„Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel…”,

Soha ne verj meg minket galád ellenséggel.

Nagy költőnk szavait manapság se felejtsd el

Akkor sem, ha bánatban, jókedvben énekel

A magyar, mert az Ősei szelleme hajtja,

Minden pillanatban készen áll viadalra.

Kölcseynek csak negyvennyolc esztendőt adtál,

De a Himnuszával lelkesítést mutattál

Általa Uram, de ez a bátorítás már

A mai nap nem elég, mert szűk most a határ.

„Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel…”,

Soha ne verj meg minket galád ellenséggel.

„Szánd meg, isten, a magyart…” Szükség lenne rája,

Mert belülről az ordas gyűlölködés rágja.

Jól jönne ma is az áhított jó kedv, bőség,

Legalább határokon belül a Békesség.

„Bal sors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.”

Áldott legyen Neved Kölcsey a Himnusszal,

Egyszer majd leszámolunk elnyomó zsarnokkal.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2020. 08. 08. Szombat Délelőtt 10:10