SZEPTEMBER NEGYEDIKÉN
MÁR HŰVÖSEK AZ ÉJSZAKÁK…
Szeptember negyedikén már hűvösek az éjszakák,
De nappal még erőlködik a meleg nap sugára.
Nem volt felhőtlen a nyarunk, mert az olyan praktikák,
Mint az arcmaszk viselése, azt hittük, nemsokára
Véget ér, de a Covid második hulláma itt van
A nyakunkon és óriási iramban nyomulva
Rettegéssel tölt el bennünket. Tudjuk, hogy céltalan
Most az optimizmus, mert nem tudjuk hány hónap múlva
Veszíti majd el az erejét és fellélegezve
Elfeledjük azt a fránya, és már szinte megszokott,
Betörőre emlékeztető, arcunkat elfedve
Bóklászó időszakot, amit a vírus ránk hozott.
Elviselnénk mi még valahogy, ha jó példa volna,
De az Országunk Vezetői sutba dobják mindazt,
Mit tőlünk, a NÉPTŐL bőszen, hangosan utasítva
Megkövetelnek. Náluk a maszk csak egy hamis malaszt,
Amit ál keresztény módra zengedeznek „pórnépnek”.
Nevetgélve jutalmakat osztogatnak zárt térben
Fedetlen arccal, izzadt kézfogással „heherésznek”,
Mintha a védelem ott lenne mindnyájuk testében.
Szeptember negyedikén már hűvösek az éjszakák,
De nappal még erőlködik a meleg nap sugára.
Mit hoz majd az Ősz, jönnek e majd Hunniára csodák,
Eltűnik a vírus, Békesség jön Magyarországra?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 09. 04. Péntek Délelőtt 11:20