NOVEMBERI REGGEL

A kertünkben lent már ősz didereg,

Deres, fehér ott kint a messze rét.

A kelő Nap hidegen megremeg,

Nem érzem már a szívem melegét.

Távolabb borongva, szomorúan

A hegyek mintha imádkoznának.

Egy csodás kéz nyúlt le itt titokban,

Levele meghalt ma minden ágnak.

Úgy szeretném most megállítani

Egy halk pillanatra az egészet.

Ne hulljanak a fáknak lombjai,

Ne jöjjön még, ne jöjjön Enyészet!

Így fogok lehullni én is egyszer,

Az életem szelíden így megy el.

Asszonyt csókolnék forrón, ezerszer

S leroskadnék, kihűlt szívemmel.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály