TŰNŐDÉS
Hogy fáj nekem mikor a virágok
Késő ősszel leejtik szirmukat.
Szerte, mikor csak hervadást látok,
Némán állnak mezőn a halk utak.
Úgy fáj a mezőknek hervadása,
Mikor a dér a fűre rátapad.
Gond és fájás szakad a kaszásra –
A szél sárgult levelekkel szalad.
Úgy fáj, mikor őszi alkonyatban
A Nap elvérzik az ég peremén.
Fájón, félve tűnődök magamban,
Lesz – e szívemben újra szép remény…
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály