ŐSZ DOBÁN


ŐSZ DOBÁN

 

 

 

 

 

 

 

ŐSZ DOBÁN

 

Letépett levéllel szalad a szél,

Az ősz fájón itt zokog Dobán.

Az alkonyuló, hűvös ég alatt

Élettelenül áll a vén platán.

 

Bolyongva, merengve, meg – megállva,

A szívem mintha fájni kezdene,

Szelíd galambként visszaszállva

Drága emlékek jutnak eszembe.

 

Hová visz, merre életem útja,

Hol lesz a végállomás – és a cél?

Puha avaron őz fut riadva,

S letépett levéllel szalad a szél.

 

 

Nagy Bálint

 

Doba, 1964

 

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2020. november 18. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 308


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: