ROHAM A VÉGEKRE.
Föld te szép, legszebb magyar föld,
Bölcsőnk édesanyánk,
Feszítsd ki szép szárnyaidat,
Szánd meg árva orcánk.
Bús szemem könnyét hullatom
Drága képed előtt,
Hová tűntek bús egedről?
A régi szép idők.
Öledben sírtam először
Szerelmi könnyeket.
Csak még egyszer lássam drága,
Mosolygó képedet.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1932
