BÁLINT ÉS VALENTINUS,
MINDKETTŐ ÉN VAGYOK…
Bálint és Valentinus, mindkettő én vagyok,
Remélem, sokáig ragyognak rám csillagok.
Ilyenkor szívem – lelkem, Boldogságos, Vidám,
Mert úgy érzem, még Isten is mosolyog reám.
Ha múltamra gondolok, nincs mit letagadnom,
Mert az is már elmúlt, nem csak egy tűnő álom
Volt, hanem az életem létező csodája,
Minden cselekedetemmel vállalt világa.
Az a kor, amelyben ma is élek már régen
Nem arrafelé halad és nem tisztességen
Alapszik, nem a Becsület mezején sétál,
Ahol kellene, nem Istennek tetszőt csinál.
Bálint és Valentinus, mindkettő én vagyok,
Remélem, sokáig ragyognak rám csillagok.
Nem vagyok már fiatal, hiszen hetvenhárom
Leszek nemsokára, de ezt ma már nem bánom.
Nem szeretném újra kezdeni az utamat
Ifjú szívvel, inkább lezárom a múltamat.
Vannak még ugyan szép álmaim és vágyaim,
Beteljesületlen „pennás” feladataim
Amiket szeretnék még megvalósítani,
Ehhez szeretném Isten segítségét kérni.
Bízom az Ő mindent látó segítségében,
Bízom a Valentinusságom erejében.
Bálint és Valentinus, mindkettő én vagyok,
Remélem, sokáig ragyognak rám csillagok.
Most járvány tizedeli az Emberiséget,
Sorra veszítünk el meglévő Emberséget,
Pedig Most Kellene Igazán Összefogni,
Gyűlölködés Helyett Szeretetet Hirdetni,
Mert az Összezavarodott Földi Világban
Miért nem Tudunk Élni Szépen, Boldogságban?
Nevem Napján Most az Lenne az én Kérésem,
Hogy Próbáljunk Élni Testvéri Békességben.
Bálint és Valentinus, Mindkettő én Vagyok,
Remélem, Sokáig Ragyognak Rám Csillagok.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 02. 14. Vasárnap Reggel 8:03
