Bonyhád írók Debreceni Zoltán versíró versei. / Derecske írók, Múzsa, Debreceni Zoltán író múzsája Csajé


          Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 

 

Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé

 

Debreceni Zoltán - Szeretni kell...

Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el.
De amíg élünk boldogan szeretni kell.
Vannak szomorú bánatos nappalok
Mikor úgy érezzük most belehalok.
De bármilyen nehéz, az úton menni kell tovább.
Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.

 

Derecske - Debreceni Zoltán versíró  
( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya

 

Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem

Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.

A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.

Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 

Nagykereki - Debreceni Zoltán versíró  
    Nagykereki - Debreceni Zoltán versíró 

 

 

Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról... 

Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak
A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.

A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.

Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.

Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.

 

Kisvejke. Debreceni Zoltán író  
Hosszúpályi. Debreceni Zoltán író

 

Nagykereki. Debreceni Zoltán író  
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán

 

 

Debreceni Zoltán - Kisvejke  
Debreceni Zoltán író, költő 
 Debreceni Zoltán író 
Debreceni Zoltán - Cigány szomszédom 
Árva gyermekként nevelkedtem én fel

Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam iskolába.

Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még az sem szereti.

A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem egyedül hagytak itt,
a nagy szegénységben.


Egy nyári szép napon a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten,
sóskát ettem a vad virágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.

Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren
a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára,
színes lóra
és a hajókára.

A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű,árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
A szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta,
mindig a bozontos fejemet.

A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Zsírozott egy nagy szelet péki kenyeret.
Csodálkozva néztek rám,
a sok apró cigány gyerekek,
hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.

A cigány szomszédom,
nem is oly sokára.
Elvitt a piactérre,
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyerekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.

Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük,
szívből jövő sok-sok szeretetet.

Nem is felejtem el soha,
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.

 

 Biharkeresztes. Debreceni Zoltán író 

Szép emberek - Debreceni Zoltán író - Kisvejke. Híres cigány romák, Párizs, Dallas, Róma  
Szép emberek - Debreceni Zoltán. Bonyhád 

 

 

 

Debreceni Zoltán író. Kisvejke 2011  
Kisvejke. Debreceni Zoltán író 
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 
Derecske Debreceni Zoltán író 
Nagykereki. Debreceni Zoltán író  
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán

 Debreceni Zoltán múzsája Csajé 

 

 

Dombay tó,,, HORTOBÁGY, Debreceni Zoltán versei az ŐSZRŐL, Szásztelek
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 
Vers írók.. Debreceni Zoltán Biharkeresztes 
Nagykereki. Debreceni Zoltán író  
Nagykereki. Debreceni Zoltán 

Vers írók... Debreceni Zoltán. DERECSKE 

 

Debreceni Zoltán - Szeretni kell...

Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el.
De amíg élünk boldogan szeretni kell.
Vannak szomorú bánatos nappalok
Mikor úgy érezzük most belehalok.
De bármilyen nehéz az úton menni kell tovább.
Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.

 

         Hajdúbagos Debreceni Zoltán 

Debreceni Zoltán író  
      Biharkeresztes Debreceni Zoltán Cigány író
Debreceni Zoltán - A Mecsekben.... 

.

Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dobay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.

Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe
 
 
. 
 
Debreceni Zoltán - Csak azt akarom kérni

Vers:

Csak azt akarom kérni,
ne szeresd már a másikat,
ha megtudod ígérni,
én akkor leszek boldogabb,
én azt akarom látni,
a szemeden,hogy értem ég,
és nem akarok várni,
egy életet a percekért.

Refr:

Mond,hogy az a másik szerelem,
ha volt is más volt nem ilyen,
és mond,hogy régen tovatűnt.
Mond,hogy velem más lesz az egész,
hogy erre nem jön feledés,
és jó,hogy újból szeretünk.
Csak azt akarom kérni,
hogy te szeress nagyon-nagyon,
mert nem akarok félni,
hogy mit hoz majd a holnapom,
Én azt akarom látni,
hogy boldogok az emberek,
hogy nem kell sokat várni,
és én is az leszek veled.
 Pocsaj Debreceni Zoltán író 
Nagykereki. Debreceni Zoltán író  
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán

Debreceni Zoltán - Éhezes. ..


Van mikor egész nap nem eszek,
némán nézem a pusztába a kék eget.
Elmegyek messzire a pusztába, hogy
ne hallja senki, milyen a gyomrom korgása.
Ha kérdezik barátom mi volt az ebédet?,
füllentek egy nagyott: csirkehús tejfölös kenyéren.

Majd gyorsan tovább is megyek,
néhány jó kövér sóskát keresek.
Beszélgetnek velem a bárányfellegek,
de csak akkor ha nem nagyon sietnek.
A vadvirágok nékem a legjobb barátok,
azonnal bólingatnak ha engem meglátnak.

Elmesélem nekik az egész bánatom.
Csak néznek rám szótlanul hallgatnak.
Nekik elmerem mondani minden titkomat.
Rólam senkinek semmit nem mondanak.

Szerkesztés dátuma: szerda, 2021. február 24. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 854


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: