„TANÍTÓMNAK LAJOS PÁLNAK”
Édesapám nagyon szeretett mesélni a régi gyermekkoráról, ifjúságáról, a katonaságról és természetesen a háborús élményeiről, a Doni csaták napjairól. Órákig tudott mesélni azokról az időkről, amikor kijárta az Elemi Iskola hat osztályát és mély tisztelettel emlegette Lajos Pál tanítót, akinek sokat köszönhet, hogy a tudományt a fejébe verte úgy, hogy kitűnővel végzett. Persze Édesapám sem különbözött a többi gyerektől csintalanság terén és akkor talán haragudott a kiváló pedagógusra, ha feddést kapott, de később mégis így vallott róla az egyik versében, az emlékének adózva:
TANÍTÓMNAK
LAJOS PÁLNAK
Köszönetet mondani jöttem el
Drága tanítóm, sok – sok év után.
Bölcsesség ormán üdvözölve légy,
Virág fakadjon lépteid nyomán.
Emlékezzél – most itt áll előtted
Az a kiscsizmás kis paraszt – gyerek.
Itt ültem, ebben a vén teremben,
Terem végén a hátulsó sorban.
Innen hallgattam a honfoglalást –
Történelem volt legszebb tantárgyam.
Imádtalak, csodálva néztelek,
Én, a kiscsizmás kis paraszt – gyerek.
Jóságos arcod most is itt él még
Emlékezetemben elevenen,
Amint a tudományt csepegtetted,
Rést találtál csöppke szíveinken.
Tőled tanultam erőt, szép hitet,
Én, a kiscsizmás kis paraszt – gyerek.
Harminc esztendő milyen nagy idő!
Gyermekek nőttek, vének múltak el.
Mennyi változás volt az életemben,
Majdnem a nagy csatákban vesztem el.
Most itt állok – szemeimben könnyek –
Én, a kiscsizmás kis paraszt – gyerek.
Bölcsesség ormán üdvözölve légy,
Legyen napfényes boldog életed!
Iskolában a kis nebulókat,
Ahogy rég minket – most is úgy neveld!
Harminc év után ó, hadd köszöntselek,
Én, a kiscsizmás kis paraszt – gyerek.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály
Akkor még igazán meg voltak becsülve a tanítók, hiszen tanárok még nem voltak, legalábbis a mi falunkban a kb. 1000 főt Bakonyszentkirályon nem. Lajos Pál egy olyan igazi oktató szellemiséget hordozott magával és adta tovább a tanítványainak, akivel később az én időmben is csak ritkaságszámba menően lehetett találkozni. Nem volt hátizsáknyi tankönyv, munkafüzet, mégis a diákok fejébe tudták verni a tudományt. Édesapámtól olyan sokszor hallottam róla mesélni, hogy a szigorúsága mellett is mennyire szerethető tanító volt, hogy nem csodálom, ilyen gyönyörűen emlékezett meg a versében kiváló személyiségéről. Szerettem volna időgépbe ülve visszarepülni abba a korba és hallgatni a szavait Lajos Pálnak.
Övezze emlékét és a hasonló pedagógusokét most is olyan tisztelet, ahogyan egykori diákjai, többek között Áldott Emlékű Édesapám is olyan sokszor beszélt róla.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 04. 12. Hétfő Délelőtt 11:05
A kép csak illusztráció az íráshoz kapcsolódó korabeli tanteremről
