DAL A CUHAVÖLGYI KŐBÁNYÁRÓL


DAL A CUHAVÖLGYI  KŐBÁNYÁRÓL

 

 

 

 

 

 

 

DAL A CUHAVÖLGYI

KŐBÁNYÁRÓL

 

Kéklő hegyek, erdők között

A Nap aranyba öltözött

Egy kis csapat húz át korán,

Felettük zeng a csalogány,

Hegyoldalon vonulnak át,

Érnek erdőt, érnek sziklát,

Vadkant látnak, szarvast, őzet,

Beszélgetnek, nevetgélnek.

A bánya jó messze van még,

Most járják fenyves közepét,

S ahol dalolva cseng az ér,

A kiscsapat oda leér.

Mélyből magasba föltekint –

A Nap csókolja bérceit.

 

Munkára forró vér hevít,

Markolja mind szerszámait.

A fúró cseng, zeng robbanás,

Nem volt még itt ily akarás!

Feszülnek az izmos karok,

Szakadnak szikladarabok.

Nóta harsan a völgy felett,

Madár nem zeng ily éneket,

A munka itt – csak ráadás,

Dalolva zeng a kalapács.

Ott fönt a szikladombon

Suhanva száll a fuvalom.

Viszi, röpíti messze át

A kőfejtők szabad dalát.

 

-S mint a jó gazda, magvető,

Örül a bányavezető.

Nem volt még ily bányász – csapat

A csodás, szép kék ég alatt.

 

Nagy Bálint

 

Bakonyszentkirály, 1952

 

U.I. Édesapám ezt a versét akkor írta, amikor kétlaki parasztként kellett a mezőgazdasági munka mellett mást is csinálni, hogy megéljen a család. Délelőtt kőbányában, délután pedig a földeken estig. Édesapám a képen az első sorban balról a második

 

Ifj.Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2021. 04. 13

 

 

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2021. április 13. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 117


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: