TÁROGATÓ HANGJÁT

HALLGATOM…

Bizakodón élek

Tárogató hangját hallgatom,

Felsír bennem régi fájdalom:

Szívem – lelkem vérzik nyugtalan,

Úgy érzem, hogy néha céltalan

Jövőbe vetett erős Hitem,

Mert a Magyar széthúz Istenem.

Nincsen benne olyan akarat,

Fogni össze szabad ég alatt

Olyan célért együtt harcolni,

Hol a vérnek sem kell hullani.

Tárogató hangját hallgatom,

Felsír bennem régi fájdalom:

Honalapító hős eleink,

Örök álmot alvó véreink

Talán forognak sírjaikban,

Mert csalódtak utódaikban

Akik békétlenségben élnek,

Mert nem egy hangszeren zenélnek.

Kétfelé húzzák a szekeret,

Megtagadva dicső ősöket.

Tárogató hangját hallgatom,

Felsír bennem régi fájdalom:

Nincs már becsülete semminek,

Elfeledjük régi eskünket,

Nem tiszteljük trikolórunk sem,

Segíts bennünk’ Drága Istenem!

Régi lobogónkon sincs Áldás,

Mondd Uram, lesz – e még változás

Amikor kéz a kézben állunk,

Énekelve, hogy „erős várunk…?”

Tárogató hangját hallgatom,

Felsír bennem régi fájdalom:

Történelmünk régi kínjait,

Évszázadok elszállt álmait

Valósítsuk meg igaz Hittel,

Összefogással és Reménnyel.

Legyen újra erős Nemzetünk,

Erről szóljon majd az énekünk.

Adjál ehhez erőt Istenünk,

Ne engedd el soha a kezünk!

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2010. 07. 09.