A SZERETET HANGJÁN SZÓLOK… Tizenöt évvel ezelőtt írtam, de ma is vállalom minden sorát 2021. 09. 05 – én. A SZERETET HANGJÁN SZÓLOK…


A SZERETET HANGJÁN SZÓLOK…     Tizenöt évvel ezelőtt írtam, de ma is vállalom minden sorát 2021. 09. 05 – én.     A SZERETET HANGJÁN SZÓLOK…

 

 

 

 

 

 

 

 

 A SZERETET HANGJÁN SZÓLOK…

 

Tizenöt évvel ezelőtt írtam, de ma is vállalom minden sorát 2021. 09. 05 – én.

 

A SZERETET HANGJÁN SZÓLOK…

 

    Nem érdem, hanem állapot, hogy rövidesen 58 éves leszek. Ahogy mondani szokás, a kenyerem javát már megettem. Tudom, hogy a kor az nem érdem csak állapot, nem is az ész osztás hangján szólok én sem. Az elmúlt évtizedek során megéltem már sok mindent, ami a különböző időszakokban zúdult rám a környezetemben. Volt boldog, gondtalan falusi gyermekkorom, majd szintén konszolidált ipari tanulós időszakom városon, albérletben élve. Ezt követően kis ideig élvezhettem a dolgos hétköznapokat ifjú esztergályosként, majd a Magyar Néphadsereg katonájaként „védtem a Hazámat.” Két év és húsz nap az életemből tanulságos időszak volt, de nem gondolok rá rossz szájízzel, sőt: Tanulságos időszaka volt ez is a magamra találásomnak, az önállósodásomnak. Utána is mindig arra törekedtem, hogy a kölcsönösen ésszerű kompromisszum mezsgyéjén mozogjak, de ne kerüljek megalázó helyzetbe. Sajnos ez nem mindig volt nyerő, mert nem díjazták az én becsületességemet, nyíltszívű szájalásomat. Megmutatkozott ez fizetésben és prémiumban egyaránt, de azt elmondhattam, hogy a köpönyegemet soha nem kellett kifordítva élnem.

      Mindig az egyetemes szeretet munkálkodott bennem, amelyet annak idején még hittanórán ismerhettem meg a „Szeretet Himnuszából”:

 

Szent Pál Korinthusiaknak írt 1. Levele

 

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok,
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a SZERETET.

 

 

     Ennél szebben azt hiszem, azóta sem fogalmazta meg senki, mert szinte naprakészen minden benne van, amit manapság is be lehet, be kellene tartanunk. Sok gonoszsággal találkoztam az ötvennyolc év alatt, aminek nem láttam az értelmét, az okát. Nem tudtam elképzelni azt sem, hogy érdek nélkül hogyan okoztak emberek fájdalmat másoknak, csupán csak a saját szórakozásuk miatt. Haszon, nyereség nem látszott, mégis fájdalom teli perceket, sírásokat, veszélyes kínzásokat stb. okoztak olyankor, amikor erre semmi okuk nem lehetett. Hol volt az egyetemes szeretet ilyenkor? Sajnos sem földi, sem más hatalom nem tudott rájuk hatni, pedig jó lett volna, ha egy láthatatlan kéz ilyenkor bilincsbe verte volna a kezüket.

     A szeretet hangján próbálok az óta is mindent megközelíteni, sajnos azonban manapság sem mindig nyerő ez a megközelítésem. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy én akkor sem ereszkedem le arra a szintre, mint ahogyan ezt várják tőlem egy esetleges provokáció során. Saját káromon megtapasztaltam azt, hogy még akkor is szeretetteljesen viszonozzak ellenséges közeledéseket, amikor nem biztos, hogy ezt kellene tennem. Talán egy vagyok a sok közül, aki azt vallja: Az udvariasság és szeretet mindig kéznél van, semmibe sem kerül. Ha pedig így van, akkor valóban könnyű kitalálni, hogy mit kell tennem. Örök optimista lennék? Bizony az vagyok, az optimizmusomnak csak pár méter földhányás vethet majd véget.

    A szeretet hangján szólok most is, bízva abban, hogy talán egyre többen lesznek a hozzám hasonlók, akik így gondolkodnak majd. A Hit megvan bennem, legyen meg másokban is. Nem kell törvényszerűen vallásos hitre gondolni mindenkinek, de a saját hite domináljon mindig. Isten megsegíti még azokat is, akik nem hisznek benne. A jövőbe vetett bizalmam is ezt diktálja, hogy csak a jót lássam meg, a rosszat pedig észlelve próbáljam segíteni az elkövetőjét.

 

TÚL OPTIMISTA LENNÉK?

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2006. 01. 14

 

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2021. szeptember 5. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 180


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: