A GYŐRI „HÚSPIAC” AZ
EMLÉKEIMBEN ÉL A MAI NAPIG…
Írásaimban többször szóltam már arról, hogy 1962 – 66 között Győrben éltem. Először elvégeztem a 400 – as Iparitanuló Iskolában a vasesztergályos szakot és a bizonyítvány megszerzése után a Szerszámgépipari Művek Győri Célgépgyárában dolgoztam az 1966. november 24 – i katonai bevonulásomig. Egyébként a gyakorlati időmet is itt töltöttem még tanuló koromban.
A gyönyörű Kisalföldi várost annyira megszerettem, hogy feltett szándékom volt, majd leszerelés után ide szeretnék visszakerülni és itt leélni az életemet, pedig a Bakony szülötteként nehéz lett volna azért hosszabb távon itt gyökeret verni. A sorsom útja azonban másképpen alakult, de ez egy másik történet tárgyát képezheti majd. A régi történelmi városban még diákéveim alatt a szabadidőmben sokat barangoltam, hogy jobban megismerhessem és a Megyei Könyvtár állandó látogatójaként sokat olvastam nemcsak a klasszikusoktól, hanem a helytörténeti vonatkozású szakirodalmakból is. Sokszor még az Iskola folyosóján haladva is belemélyedtem az aktuális kötet olvasásába. Ma sem szégyellem, hogy a diáktársaim még „Könyves Kálmánnak” is tituláltak ezért, de nem bántam.
Mikor a városban jártam, mert először eléggé kint laktam az egyik külvárosi részen Újvárosban, nem messze a Rábca folyótól, később ugyan az árvíz miatt el kellett költöznöm beljebb, de még így sem a belvárosba. Nem sajnáltam a szabadidőmet és akkor még a lábaim is fürgébbek voltak, ezért jártam a város utcáit és tereit folyamatosan. Az ottani nyüzsgés összehasonlíthatatlanul más volt, mint a kis bakonyi falucskám Bakonyszentkirály világa. A központban, az egyik kedvenc utcám a Baross út és környéke, főleg a végén baloldalt a kereszteződésben a sarki Könyvesbolt, amely számos olyan könyv lelőhelyévé vált számomra, amelyben az összekuporgatott pénzecskémből a nekem tetsző könyveket meg tudtam venni. Akkoriban még a könyvkiadás is emberbarát volt és még a szűkpénzű falusi diákgyerek is meg tudta venni, amit szeretett volna. Nem beszélve arról, hogy a sarkon balra befordulva megint egy kincsesbányára leltem, mert ott meg egy Antikvárium kínálta a számomra értékes, mégsem túl drága portékáit.
Lehet, hogy a nyájas olvasó majd azt gondolja, hogy minek fecsegek itt összevissza mindenféléről, mikor a cím mást ígér számukra, de nem baj, mert ez is hozzátartozott a Győri létemhez és igazából nemcsak a gyomor számára van szükség táplálékra, hanem a tudás megszerzése, bővítése is fontos, egyebekről nem is szólva.
Akkor csapjunk bele a lecsóba és következzék az a bizonyos „Húspiac”, amiről szólni szerettem volna. Egyébként a Baross úttól pár percre van az ominózus hely, amelyet az évtizedek során több néven is neveztek. Virágpiacnak, Karmelita tér, Baromfi piac, Liszt Ferenc tér, Egység tér.
Egy kis idézet a Régi Győr oldalról a hellyel kapcsolatban:
https://regigyor.hu/belvaros/lacikonyha-a-viragpiacon/
„Lacikonyha a Virágpiacon
A győri Virágpiacon (egykori nevei: Karmelita tér, Baromfi piac, Húspiac, Liszt Ferenc tér, Egység tér) már 19. századtól működött Lacikonyha.
A lacikonyha szabad ég, vagy sátor alatt működő, (olykor állandó, máskor alkalmi, gyakran piaci) kifőzőhely. Szélesebb értelemben alsóbb rendű vendéglő.
Egy kis történelem:
“A hentesek a piacon nemcsak húst árusítottak, hanem mint vásári pecsenyesütők is működtek, a szabad ég alatt, vagy akár manapság is, sátoros konyhán, lacikonyhán, ahol a friss pecsenye mellett hurka és kolbász sütéssel is foglalkoztak.
Hogy a győri piacra mióta jártak be, mikor alakult ki a messze híres győri húspiac, nem tudtam kideríteni.”
Az én időmben csak Húspiacként szokták nevezni, ahol a fentebb említett Lacikonyhai gasztronómiai különlegességek illatoztak már messziről és bizony, ha megéheztem, elfogadható áron jól lehetett lakni és egy kis valamiféle itókával lenyomatni a finomságokat. Ahogyan már említettem, leszerelés után a Szülőföldemen „ragadtam”, de azért időközönként ha ellátogattam Győrbe, ezt a kedvelt helyet soha nem hagytam ki nemcsak evésügyileg, hanem az emlékek is ilyenkor nagymértékben felerősödtek. Sajnos ma már nagyon messze élek, az Alföld Gyöngyszemében Gyulán és nem tudom, hogy mikor lesz még alkalmam visszatérni erre a helyre.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 11. 04. Csütörtök Délelőtt 10:50
