CSELES PÓKOK
Az állat és rovarvilág mindig is lenyűgözött a különlegességeivel együtt még akkor is, ha igazából nagyon keveset értek hozzá. Talán ez annak tudható be, hogy inkább a humán tárgyak nyűgöztek le abban az időben, amikor még lehetőségem lett volna arra, hogy behatóbban irányítsam érdeklődésemet ebbe az irányba. Az irodalom, történelem most is megvan, a természettudományok tárgykörben, pedig ami rám ragadt, illetve így hatvan év felett, amit még be tudok pótolni. Mindig csodáltam a kis testű fecskéket, akik a Nyár végén hosszú vándorútra kelve hatalmas területeket tudnak bejárni úgy, hogy sokáig a levegőben maradnak üzemanyag (élelem és víz) felvétele nélkül. Természetesen ez a gólyákra is ugyanúgy jellemző. A kis csiga mindenhová cipeli a házikóját, különféle állatok önvédelemként a testükben termelődő gyorsan ölő méreggel mérnek halálos csapást az ellenségeikre, vagy akiket annak vélnek, csípéseikkel, marásaikkal. Csodáltam a méhek szervezett munkáját, ahogyan fáradhatatlanul gyűjtik be a nektárt a virágokról, hogy szorgos munkájuk által mézzé váljanak majd. A hódok szinte mérnöki pontossággal építik fel váraikat, a hangyák pedig a bolyaikat. Sorolhatnám még sokáig a laikusok ártatlan rácsodálkozásával, de most nem ez a tisztem, illetve az írásom lényege. Azért soroltam fel párat ezekből, hogy milyen csodálatos a Természet a maga teremtményeivel együtt, az emberekről nem is beszélve, de az egy másik történet témája lehet majd a későbbiekben talán.
Szokásos hétvégi látogatásomra mentem Édesanyámhoz Bakonyszentkirályra. 2010. szeptember 11 – én. Megfőztem az ebédet és mikor elfogyasztottuk jóízűen (húsleves, fasírt hasábburgonyával) Dávid unokám kérésének eleget téve kimentem a ház oldalán lévő lugashoz piros szőlőt szedni, amikor odafelé tartva észrevettem ugyanott egy pókhálót, amelyet már pár nappal ezelőtt is lefényképeztem. Pontosabban nem ugyanazt, mert az éppen fejmagasságban volt és megsemmisítettem, mert keresztben feszült az udvari mellékhelyiség felé vezető úton. Pók uraság, vagy úrhölgy, mivel nem ismerem a nemi hovatartozását, azóta újból elkészítette a csodálatosan szép hálóját és ott trónolt benne mozdulatlanul. A pókokat azért csodáltam régtől fogva, mert egyszerűen számomra megmagyarázhatatlan az, hogy a testükben termelődő anyagból készítenek (szőnek) egy olyan nagy szilárdságú hálót, amelyen biztonsággal tudnak közlekedni, egyéb rovarok, legyek, szúnyogok pedig belegabalyodva elpusztulnak, hogy a pókok eleségévé váljanak. Csodáltam azt is, mikor láttam lelógó pókkötél végén őkelmét lefelé menni úgy, hogy közben bocsájtotta ki magából a kötél anyagát folyamatosan. Most azonban mikor ezek a gondolatok hirtelen lepörögtek az agyamban, gyorsan beszaladtam a konyhába a fényképezőgépemért és lefényképeztem, de észrevette és menekülőre fogva a dolgot, eltűnt a levelek között. Visszavittem a gépet és elkezdtem szedni a szőlőt, mikor észrevettem, hogy ott is van egy szép pókháló, benne büszkén trónoló gazdájával egyetemben. Ott várt mozdulatlanul, mint aki áldozatot keres, hogy beletévedjen a szövevényes hálójába. Abbahagytam a szőlőszedést és újból futás a gépért és gyorsan készítettem róla is pár felvételt. Utána átállítottam video pozícióba, de mintha megérezte volna, hogy ő lett a film főszereplője, képletesen szólva beintett nekem és menekülőre vette az irányt eltűnve a szőlőlevelek között. Vártam egy kicsit, de azt hiszem lesett kifele és jó nagyot nevetett rajtam, mint aki azt mondja: „Fityiszt az orrodra kiskomám! Nem leszek neked a játékszered és film szereplést sem vállalok!”Sajnos így csak egy huszonhárom másodperces felvétel maradt utána emlékül. Kuriózumként azért megosztom azokkal, akik idejönnek az oldalamra és megnézik.
Mit volt mit tenni és már időm sem nagyon volt, folytattam tovább a szőlőszedést és utána elbúcsúzva Édesanyámtól, visszaindultam Zircre a menetrend szerinti járattal.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2010. 09. 12
https://www.youtube.com/watch?v=au2bYv8lw5s
