MIKOR MÁR HETVENNÉGY
ÉVES AZ EMBER GYEREKE…
Hogy szállnak az évek évtizedek.
Mikor már hetvennégy éves az ember gyereke,
Én úgy Gondoltam, már semmitől nem kell félnie.
Ami még hátravan, majd elleszek valahogyan,
Élhetek tovább Szerelemben és Boldogságban,
De aztán a tőszomszéd országban Ukrajnában
Fegyverek dörögtek, bombák hulltak sokaságban.
Magyar testvéreink is immár sorban meghalnak,
Ártatlan nők és gyermekek világgá szaladnak.
Hogyan tudnám a születésnapom ünnepelni
És a hontalanná váltakat elfelejteni?
Mikor már hetvennégy éves az ember gyereke,
Én úgy Gondoltam, már semmitől nem kell félnie.
Emlékeim felidézni, ami velem történt,
Mit kellett volna tennem, avagy talán csak másként
Élni életemet, ha a helyzet megkívánta,
Vagy hallgatnom kellett volna néha - néha másra?
Kérdés feltevés persze történelmietlen ma,
Mert nem leszek a jövőmben sem más ember soha.
Hetvennégy évesen Édesapámra gondoltam:
Tőle hűséget számomra örökül jussoltam.
Mikor már hetvennégy éves az ember gyereke,
Én úgy Gondoltam, már semmitől nem kell félnie.
„Vastagnyakú kálomistaként” nem feledtem el,
Kilencvenedik zsoltárral és az Istenünkkel
Mondom ma:” Tebenned bíztunk eleitől fogva…”,
Szeretetben éljünk és soha ne háborúzva!
Születésnapi kívánságom az legyen Uram,
Szabadságban teljen még az én további utam,
Ahol ne kelljen senkinek háborútól félni,
Hazájában Békességben tudjon mindig élni.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2022. 03. 13. Vasárnap Reggel 7:05
https://www.youtube.com/watch?v=N1BJs27o81Q
