VAN – E A VILÁGON…

Van – e a világon testvérünk, barátunk,

Aki megértené magyar zokogásunk.

Pusztuló mezőkön, hervadó virágon

Velünk tudna sírni, néma éjszakákon.

Aki fájni tudná, hogy már nem is élünk,

Kárhozat tüzében vergődünk, elégünk.

Dalos szívek ajkán megfagyott az ének:

Ifjak csüggetegek, zokognak a vének.

Idegen szú rágja a magyarság fáját,

Hervasztja gyökerét, hervasztja az ágát.

Van – e, aki szavát értünk felemelné,

Aki szent ügyünket igazságra vinné.

Ültetne szívünkbe dús reményvirágot,

Szabadságot hozna s boldog magyar álmot!

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály, 1953. Április hó 15 – én.