SZERELMEM

Virágnyíláskor szellő suttogott,

Szerelmes szívem rólad álmodott

Midőn először láttalak valóban,

Mintha lettem volna tündérkapuban.

Szikrázó szemed bájos sugarával

Lelkem bevontad szerelem lángjával

Melynek hevétől újra újjá éled

E bús szív összetört szétroncsolt élet.

Ha virágot látok te jutsz eszembe,

Feslő örömként rászállsz a szívemre.

Gyöngéd karjaid átölelve tartják,

Fájó szívemet bútól vigasztalják.

Legszebb időm kora ifjúságomban

Szerelmem te vagy éltem tavaszában.

Te rólad szövöm szerelmem titkait,

A végzet ismeretlen reményeit.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály

Édesapám fiatalon a Cseszneki várban