A TESTVÉR SZAVAI NAGY GYULÁRÓL

Részletek Nagy Bálint: „Hol van már a paraszt” című életrajzi kötetéből

„… Ketten voltunk gyerekek otthon, mert Gyula bátyánk kollégiumba ment Pápára. Ő volt a legidősebb gyerek, és fölfigyeltek rá a tanítók. A falusi papoknak a Dunántúlon ki volt adva, hogy a tehetséges gyerekeket irányítsák Pápa felé. Az akkori tiszteletes úr rábeszélte édesapámékat, hogy taníttassák Gyulát. Ő is vitte el Pápára a kollégiumba. Jól tanultunk mi mindhárman, de csak Gyula tanulhatott. Sokba került a tanulás. Én is föl voltam véve a pápai kollégiumba, de aztán meggondolták a dolgot édesapámék. Nem bírták volna, pedig tandíjat nem kellett fizetni semmit, mert ingyenes tanuló volt a Gyula bátyám. A jeleseknek nem kellett fizetni. Mégis. A lakás, a ruha sok pénzbe került. Lakást is kapott volna a kollégiumba, ahol Petőfi is tanult, de a tanárok azt mondták, hogy jobb lesz, ha családhoz kerül a városba. Voltak a városban kijelölt családok, akik diákot vállalhattak. A városi tanács javasolta az iskolának, hogy mondjuk a Horváth Jánosékhoz oda lehet tenni egy diákot, de a Kiss Jánosékhoz már nem, mert nem olyan a család. Nem számított, akármilyen vallású volt a család, ha katolikus, ha zsidó, ha református, csak az számított, hogy rendes család legyen. Akkor ajánlották. Az is sokba került. Így aztán a Gyula tanult csak. Azért ha otthon volt, neki is dolgoznia kellette, ugyanúgy, mint nekünk… Gyula jeles tanuló volt végig, ezért aztán később állami ösztöndíjas lett, és Angliában, Franciaországban is tanult. Sok jutalmat kapott, pályadíjakat is nyert. Még Amerikába mehetett volna tanulni egy évre, de meghalt szegényfeje tüdővérzésben, 33 éves korában…”

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály