MA LENNÉL SZÁZNYOLC
ÉVES ÉDESAPÁM…
Ma lennél száznyolc éves Édesapám,
Aki most már égből tekintesz le reám.
A hetvenötödik évemben járva
Emlékszem vissza arra a világra,
Amikor gyermekfejjel is felnéztem
Rád, később pedig szavaid idéztem.
Mikor eszmélésem idején láttam,
Padláson, kamrában kincset találtam
A verses kézirataidban, akkor
Jöttem rá, hogy világra jöttem jókor.
Példaképem lettél, mint Édesapa,
Aki gyöngybetűivel versét írja
A nem is létező íróasztalán,
Miközben mindennap felkel jó korán,
Ellátva istállóban jószágait,
Földeken paraszti munkálatait.
Három évig szolgált katonaságnál,
Később ott volt a visszafoglalásnál,
Mikor Erdély, Felvidék is visszatért,
Kárpótolva a gyászosTrianonért.
Később részese volt Doni csatáknak,
Hol ágyúk egymással szemben vitáztak
Azon, hogy orosz, vagy a mi érdekünk
Fontosabb, miért jó háború nekünk?
Azon kevesek közé tartozhatott,
Ki halál poklából hazajuthatott.
Békére vágyott világéletében,
Ezt meg is írta nagyon sok versében.
A református hitét megtartotta,
Istenünket soha nem káromolta.
Családját Szerette, de látványosan
Nem mutatta, csak úgy Boldogságosan,
Derűsen jelezte azt, hogy mindennél
Fontosabbak vagyunk, még az Istennél
Sem lettünk a második helyen, hiszen
Reggeltől estig csak értünk dolgozott,
Megbecsült tagja volt kis falujának,
Az ezer lelkes Bakonyszentkirálynak.
Soha nem volt haragosa úgy tudom,
Állításomat ma büszkén vállalom.
Ma lennél száznyolc éves Édesapám,
Aki most már égből tekintesz le reám.
Hiányodat mindig érzem, Jó Apám,
Főleg, hogy már nincs velem Édesanyám
Sem, de a szívembe zárva míg élek
Ott maradtok, én ettől már nem félek.
Közös emlékeket nem vehetik el
Tőlem, más véleménye nem érdekel.
Míg élek, példakép maradsz mindenben,
A lassan öregedő életemben.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2022. 09. 03. Szombat Délelőtt 10:25
