„A TAS JELENTI! MEGÍRKEZTÜNK NÍMETORSZÁG TÉRSÉGIBE. SZÍP ITT MINDEN, SZÍPEK A MARHÁK ÉS MÉG KAPHATÓ PÁNCÉLÜMÖG IS”
Valamikor hajdanában, danában, 1945 – 92 között volt egy általam is nagyon kedvelt szatirikus hetilap, a „Ludas Matyi”, amely akkoriban, hosszú évtizedeken keresztül, talán az egyetlen vicclap volt, vagy lehetett Magyarországon.
A mottójára még ma is kristálytisztán emlékszem, amely így hangzott:
„Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.” Ha igaz, akkor ez a mondás Tabi László, József Attila-díjas magyar író, újságíró, szerkesztő, publicista, humorista nevéhez fűződik.
A régi lapszámokban vannak még olyan képekkel illusztrált viccek, amelynek a politikai tartalma még napjainkban, ma is megállná a helyét.
Áldott emlékű Vincze Pali, volt Általános Iskolás osztálytársam nagyon vicces gyerek volt és később felnőttfejjel is szeretett humorizálni. Ezt a vénáját Édesapjától örökölte, mert Pali bácsi is nagy kópé volt Szülőfalumban Bakonyszentkirályon.
Az én cimborám még nagyon zsenge ifjoncként egyszer kiment az utcára és harsányan elkezdett kiabálni:
-Emberek! Emberek! Tűz van!
A környező házakból sokan kiszaladtak erre a hírre és sorban kezdték el kérdezni tőle:
-Hol van a tűz Pali?
Mire az én Kedves Barátom mosolyogva így felelt:
-Hol lenne, hát a sparheltben! – azzal elfutott, mert nem szerette volna, ha valaki alája zavarja egy jó méretes pofonfának.
Persze, nekem sem kellett elmenni a szomszédba kölcsönkérni egy kis vidámságot, ha társaságban a hangulat nem akaródzott vidámra fordulni. Egy vidám jelenet előidézője voltam, mikor ifjúkoromban 1974 – ben Csopakon a Szakszervezetek Megyei Tanácsa szervezésében az Állami Gazdaságok Közös Üdülőjében SZ. B. Ifjúsági Felelős kéthetes tanfolyamon vehettem részt. Reggel nyolc órától délután négyig volt a kötelező tantermi oktatás, utána szabadok voltunk. A Szálloda előterében volt egy kis presszó is, ahol lehetett különféle üdítőket fogyasztani, vagy a település legismertebb Csárdájában a „Víg Molnárban” el lehetett tölteni kellemesen a szabadidőnket.
Előfordult, hogy az előtérben egy pohár üdítő mellett elkezdtem olvasgatni a Ludas Matyi legújabb példányát és először csak halkan, majd később egyre intenzíven kezdtem el a kuncogásból átváltani nevetésbe, avagy röhögési állapotba kerülve fuldokolni. A környezetemben lévő tanfolyamtársaim először nem tudták mi történt, majd később ők is elkezdtek kacarászni, röhigcsélni, pedig azt sem tudták miről van szó, csak az én reakcióm hatására fajult el röhögő kórussá a Szálló iszogató népsége.
Az úgynevezett rendszerváltás előtti időkben ugyebár még nem volt világháló, a számítógépes világ is nálunk gyermekcipőben járt, ezért a híradásaink elég gyatra forrásból táplálkoztak. Úgy emlékszem, hogy akkor még Szovjetunió hírszolgálata volt a legjelentősebb, melynek TASZSZ volt a neve.
Természetesen a Ludas Matyi is hivatkozott sokszor rá a maga humoros formájában, amelytől az embernek még a hasa is belerázkódott, ha valaki idézte a tudósításokban foglaltakat. Persze nem az eredeti nevén, hanem az ősmagyaros titulusra átkeresztelve, amely imigyen megkapta a szépen hangzó TAS jelenti meghatározást.
Mikor siheder legénykék voltunk és különféle közép, vagy az akkori titulus szerint ipari - tanuló suliban jártunk, csak hétvégén, vagy kéthetente jöttünk haza. Páran meglátogattuk a helybeli becsületsüllyesztő intézményt a „Fácánt”, ahol nem magunkat asztal alá vedelő szándékkal, hanem egy kis vidám beszélgetés közben iddogáltunk csak valóban mértékkel és tartózkodással. Ehhez azért megint eszembe jutott egy idevágó passzus, amely imigyen szól:
„Én csak mértékkel és tartózkodással iszom! A mérték a vödör, a tartózkodás az asztal alja!”
Mi természetesen nem a viccben foglalt mértékkel fogyasztottuk az italokat.
Természetesen a viccmesélés ezeken az alkalmakon sem maradhatott el és ebben be kell vallanom, a favorit legtöbbször Vincze Pali volt, ma is legyen Áldott az emléke, mert már jó ideje nincs közöttünk.
Egyik alkalommal, beszélgetések közben hirtelen felpattant és elkezdte a címben már előre jelzett mondatot harsányan szónokolni, amely szintén a Ludas Matyi egyik számából eredeztethető. Erre még a helyiségben iddogálók is felfigyeltek:
„A TAS JELENTI! MEGÍRKEZTÜNK NÍMETORSZÁG TÉRSÉGIBE. SZÍP ITT MINDEN, SZÍPEK A MARHÁK ÉS MÉG KAPHATÓ PÁNCÉLÜMÖG IS”
Gondolhatja a nyájas olvasó, hogy mindenki dőlt a nevetéstől, mondhatnám azt is, hogy röhögtek oly nagyon, ebbe természetesen mi is beletartoztunk, az asztalnál ülők. Mikor végzett Pali, halvány mosollyal az arcán leült és koccintásra emelte a poharát, mi pedig viszonoztuk.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 01. 03. Kedd Délután 12:05
