ELFELEJTETT EMLÉK

Emlékszel egy régi éjszakára?

Lágy zene omlott – táncra kértelek.

Hold csillant a terem ablakára –

S mint égi tündért, lágyan vittelek.

Azt mondtad, jaj, soha el ne múlna…

Ez a keringő, Istenem, de szép!

Úgy repültél lágy álomba hullva –

Égő szívvel, - emlékszel – e még?

Azóta – bár a lelkünkben fájón –

Egymást némán hányszor elkerültük.

Édes beszéd nem nyílott ki szánkon.

Úgy – e, milyen hirtelen feledtünk?

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály