TAVASZ KÖSZÖNTÉSE

Mint tékozló gyermek sok év után

Anyja ölére, ha visszatérhet:

Tavaszi zenében hadd omoljak

Karjaidba gyönyörű Természet.

Fáradt vagyok, - úgy megvert az élet,

Szívemből csak egy tépett rongy maradt.

Legyen szabad a tavaszt dicsérnem

Békéltető, halkcsendű ég alatt.

Habfelhő lebeg a napsütésben,

Mint lányka ajkán édes merengés.

Titokzatos, mély orgonák búgnak…

Hallod szívem, hogy ébred a vetés -?

Lelkem mintha álomba merülne,

A föld édes illatát leheli.

Ó, hulljatok virágok szívemre,

De jól esik, most így elpihenni.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály