ÉDESAPÁM MÁR HAZAFELÉ MENET VEZETI AZ EGYIK TEHENÜNKET *FEDEZTETÉSRŐL.


ÉDESAPÁM MÁR HAZAFELÉ MENET VEZETI  AZ EGYIK TEHENÜNKET *FEDEZTETÉSRŐL.

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉDESAPÁM MÁR HAZAFELÉ MENET VEZETI

AZ EGYIK TEHENÜNKET *FEDEZTETÉSRŐL.

 

   Az évek hosszú során már sok mindenről írtama a falusi létem alatti történésekről, a paraszti világ mindennapjairól. Írtam a nálunk tartott aprójószágokról, csirkékről, kacsákról, libákról, nyulakról és a kicsit nagyobb malacokról, disznókról egyaránt.

Nekünk nem voltak lovaink, csak szarvasmarhák, azok közül is csak tehenek, amik a tejtermelés fontos tényezői voltak, de azért szükség esetén szekér elé fogva igavonásra is alkalmasak lettek.

Emlékszem, hogy a reggeli órákban mikor a tehénpásztor, tehenes, mi csak így hívtuk, jelezte az utcában, hogy erre jár, kieresztettük őket az utcára és besoroltak a csorda közé és a megszokott útvonalon kiballagtak a legelőre. Estefelé azután ugyanezen az útvonalon visszajöttek és akkorra a gazdák kitárták az utcai kapukat, ahova komótosan beballagott mindegyik, nem tévesztve össze más portával.

Nálunk a kút mellett volt egy itatóvályú, ahova a legelső útja vezetett a jószágnak, jószágoknak. Addigra színültig tele lett merve, úgyhogy bőven tudták a szomjukat oltani. Előfordult, hogy csak egy, de legtöbbször két tehenünk is volt akkoriban.

  Innen már a további útjuk az istálló felé vezetett, ahol aztán az etetővályú elé be lettek kötve. A következőkben Édesanyámé volt a szerep, aki egy kis székre ülve megmosta a megduzzadt tőgyeket, majd a zséterbe kifejte a habzó, friss, meleg tejet, majd a konyhában megszűrve, edényekbe töltötte. Voltak kuncsaftok, akik hozzánk jártak tejért, de ezzel lett ellátva a háztartás is, ahol Édesanyám a sajton kívül mindent el tudott készíteni. Ha még esetleg néha maradt felesleg, az a Csarnokba kerül átvételre. Most tovább nem részletezem az ezzel kapcsolatos emlékeimet, csak még egyet említenék. Nyári iskolai szünetben megspóroltuk a tehenesre fordított kevés kis pénzünket és mi, nagyobb gyermekek hajtottuk ki a legelőre a jószágokat, megfelelő elemózsiával és gyermekeknek való itókával felszerelkezve.

   Mivel legtöbb háznál csak tehenet tartottak, bikákat nem, gondoskodni kellett az utánpótlásról is, ami nem is volt olyan egyszerű. Én már arra az időre emlékszem, mikor a TSZ – nek (Termelőszövetkezet) az a telepe, ahol a tenyészbikákat is tartották, a Bakonyszentlászló felé vezető út elején a völgyben volt, ami még légvonalban is messze található gyalogszerrel a házunktól. Minden gazda tudta, hogy amikor sárlik a tehén, (termékenységre képes állapotban van), akkor záros határidőn belül el kell vezetni a bikához, aki aztán becsületesen meghágva alkalmassá tette arra, hogy megszülessen az utód, vagy az utódok. A fedeztetési szezon a szakemberek szerint a kora tavaszi borjazásnak megfelelően májusban, június-júliusban történjen. Nagyüzemi módon ezt később az inszeminátorok, (mesterséges megtermékenyítők) végezték, akiket a népi szóhasználat csak „nyakkendős bikáknak” szokott nevezni.

   Visszakalandozva a témához a mi vonatkozásunkban, Édesapám szép lassan elvezette a tehénkét a már említett helyre és akkor ott egy bizonyos időn belül megtörtént a dolog. Hogy ez alkalmanként hány percbe, vagy órába tellett, az sokszor a bika uraság kénye – kedve szerint előbb, vagy utóbb bekövetkezett és akkor ugyanazon az útvonalon, haza lehetett újból vezetni. Még az a szerencse, hogy egyetlen fénykép megmaradt az egyik tehenünkről, mikor egyik alkalommal Édesapám átjött a faluvégi útkereszteződésen, egy arra járó turista lefényképezte és később elküldte, ami egy kissé megfakult az idők során, de mégis, számomra egy becses dokumentum.

    Nem értek hozzá, de a lényeg, hogy aztán az előírt időben megszületett a kisborjú, vagy borjak, ahogyan felénk mondták, megint megellett a tehenünk.

A nyájas olvasó talán megint elmosolyodik azon, hogy vajon kit érdekel ez a téma manapság? A falusiak biztosan nem kacagnak, pedig ma már ott sem jellemző az - az állapot, mint gyermek és ifjúkoromban, mikor legtöbb háznál még voltak tehenek és nem kellett mindenféle kizsigerelt állapotú tejeket venni a boltokban, mint manapság, mert abban még minden jóféle tápanyag bőven megvolt.

Főleg most tudom igazán értékelni, mikor a 76. évemben járva egy alkalommal 1, vagy 2 liter tejet vehetek csak meg az üzletekben, azt is drága pénzért.

 

*Fedeztetés, megtermékenyítés.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2023. 05. 23. Kedd. Délelőtt 10:55

 

 

 

A fedeztetés, ill. mesterséges termékenyítési szezon a kora tavaszi borjazásnak megfelelõen májusban, június-júliusban történjen.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2023. május 23. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 128


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: