Napló

   

A CSEND MÁR MEGINT  SZÓLNI KÉSZÜL…
             A CSEND MÁR MEGINT SZÓLNI KÉSZÜL…   A Csend Már Megint Szólni Készül Halkan, Tovább Nem Tűri Száján a Lakatot.  „Istenadta Nép” Egyre Hangosabban Mondja, Hogy Nem Hoz Már Több Áldozatot.   A Csend Egyre Hangosabban Mondja Már: Az Ígéret Nem Teljesült NAGYURAK! Fejünk Felett Varjú Üvölti, Hogy Kár, Mert ő Más, Mint az Ember, Nem Olyan Vak.
A CSESZNEK VÁRROM ALATT
                A CSESZNEK VÁRROM ALATT   Magasba síró szép lombú hársak Susognak itt a várromok alatt. Illatát szórják ezer virágnak, Halk mesét sző lágyan az alkonyat.   A vén falak arannyal bevonva Állnak, a Nap amint nyugszik el. Utolsó fényt vet a horizontra S a szép alkony szívemnek énekel.   Csodálatos májusi zenében Édes álomképek rajtam átszaladnak.
A CSESZNEKI  VÁRROMOK KÖZÖTT.
                A CSESZNEKI VÁRROMOK KÖZÖTT.   Egykor dicső, regényes bús falak, Viharvert zászló, ketté tört kardok… Térdre hullok ősök szelleménél, Mert hősök voltak, büszkék, magyarok.   Bús időkben itt a falak ormán, Öreg ágyúk tátongtak a mélybe. Elzúgott a szomorú éjszakán Messze, harci lovak nyerítése.
A CSESZNEKI CSÁRDÁBAN
              A CSESZNEKI CSÁRDÁBAN Öreg várrom alatt csárda, Benne hangos nóta járja. Tüzes bor foly a pohárba, Sír a cigány muzsikája. A hangulat a csárdában Mint a betyárok korában. Ha kifogy a bor belőle Szép asszony tölt az üvegbe.
A CSESZNEKI VÁR  LEGENDÁJA
            A CSESZNEKI VÁR LEGENDÁJA   Nagy Bakonyerdőnek Vad rengetegében Meredek hegycsúcson Sziklák tetejében, Ahonnan az ember Fehérvárnak ellát, Ködök takarják el Komárom vén tornyát, Bánk, Réde síkjait Hol szépen belátni, S szépen bontakoznak Ki Győr vonalai, Ormos, zord kövekből Vár épült hajdanán, Nagy, véres időkben Tatárjárás után.
A CSESZNEKI VÁR  LEGENDÁJA
              KEDVES BARÁTAIM! Fogadjátok Szeretettel Áldott Emlékű Édesapám egyik szép versét, amely a vár legendáját meséli el-:)))   A CSESZNEKI VÁR LEGENDÁJA   Nagy Bakonyerdőnek Vad rengetegében Meredek hegycsúcson Sziklák tetejében, Ahonnan az ember Fehérvárnak ellát, Ködök takarják el Komárom vén tornyát, Bánk, Réde síkjait Hol szépen belátni, S szé...
A CSESZNEKI VÁRROMNÁL.
                A CSESZNEKI VÁRROMNÁL.   Romok felett állok elmerengve Borús szívemmel, oly mélabúsan. Oly jó itt most ábrándok ölében Ringatózva, méla alkonyatban.   Valahol felsír a tárogató… Romok felett az esti szél zokog.
A csoda
Nekem az élet maga a csoda,Gyönyörűségek végtelen sora,Legyen az árva ártatlan lárva,Vagy épp egy tigris prédára várva. Nekem az élet maga a lényeg,Teremtett tények az élőlények,Legyen az az őz vagy épp egy malac,Számomra ez az, ami még igaz. Nekem az élet maga a képlet,Amely leírja a nagy egészet,Benne a halak, fák és madarak,Minden mi érző, mozduló alak.
A csupasz csipasz
Tolltalan a kis csipasz,Mondhatnám, hogy tök csupasz,Tojáshéj a fenekén,Hangja, mint a denevér. Fészkében így sírdogál:Hol késik a lakomám?Szöcske, sáska, giliszta,Apu, anyu elhozza. Mikor leszáll az este,Remegni kezd a teste,Odabújik több kopasz,Aranyos kis csúf csipasz.
A CUHA PATAKNÁL.
              A CUHA PATAKNÁL.   Csengő patak mohos sziklák mélyén, Dúdolva röpít csintalan habot. Megállok a gyöngyhullámok felett Mélabúsan, könnyeket hullatok.   Itt írtam Róla könnyes költeményt, Fenn a búsongó szikla tetején. Messze, messze, az erdős hegyekből, Csendes alkony csókot dobált felém.   Hajtotta a mély pataki zúgás S merengő álom árva lelkemet.

5033 cikk | 21 / 504 oldal