Cigány író tollából..
Cigány író
Itt állok Hosszúpályiban a sirod előtt,
virít rajta a sok színű virág. Szomorú szível fejet hajtok, úgy nézem a sírodat drága jó apám. A temetőben méla csend van, sírva hallgatom a néma csend szavát. Tudom apám te is hallod ott fent, a beteg fiad keserű sóhaját.
Cigány író
A nyári nap mosolyogva néz a kedves puszta tájra.A délibábos szíkes régi Hortobágyra.
Szomorúan, könnyes szemekkel néz rám az üres pusza. Nem legel már rajta ló, sem szamár, sem bírka. A kilenclyukú híd tátott szájjal látja. Csikók és birka helyett a magasra nőtt gaz, tekint vissza rája.
Cigány író tollából
Cigány író
Hosszúpályiban nevelkedtem én, a gyönyörű szép tájon. A falutól messze, az erdő mellett levő a tanyán. A virágos réten, a nagy rónaságon. A falu tornya mosolygott , mindig a picike fehérre meszelt házra. Az udvarán lévő nyárfa, vidáman integetett a holdnak, a csendes éjszakában.
A mai rohanó vilagunkban az - én véleményem szerint - elsődleges és legfontosabb, ami mindennapjainkat kitölti az a pénz, a karrierépítés...
De kérdezem én...mit ér mindez, ha nincs hitünk?....tapasztalatból tudom, hogy hányszor de hányszor tagadjuk meg nap, mint nap hitünket...pedig enélkül sokkal nehezebb az előrejutás....
A Kárpát medence a mi hazánk,Őseink kultúráját visszük tovább.Piros-fehér-zöld a szívünk,Hogy mit hoz a holnap, soha nem félünk.Összetartozunk több ezer éve már, Nekünk nem számít az országhatár.Együtt dobban a szívünk,bárhol lakunk,Mert mindannyian magyarok vagyunk.Hitünkben van minden, az életünk,A jövő nemzedékét szeretetre neveljük.
