Az amerikaiak és már a fejlettebb országok lakossai élelmezésre költött pénzük 40 százalékát az otthonukon kívül elfogyasztott ételekre fordítják. Élelmünk előre elkészített, tartósított, finomított, koncentrált, cukrozott, sózott, kémiailag mesterségesen kialakított – így lesz magas kalóriájú, alacsony tápértékű, “ízletes” csemege. Vágómarháinkat zárt istállóban,mozgás nélkül, antibiotikumokkal és növekedést elősegítő készítményekkel hizlalják. Az eredmény: nagyobb tehenek, amelyek szaftosabb, bár kétszer annyi zsiradékot tartalmazó hússzeleteket adnak, mint az átlagosak.

Mi pedig boldogan fizetünk az efféle “haladásért”. Miközben azért eszünk, hogy éljünk, megöl bennünket,amit megeszünk. 

A táplálék valóban betegséget idézhet elő?

 A statisztika ugyancsak meggyőző. Száz évvel ezelőtt az amerikaiak 10-15 százaléka halt meg szívkoszorúér-megbetegedésben és agyvérzésben. Ma kb. 40 százalékuk. Régen kevesebb, mint 6 százalékuk halt meg rákban, ma ez a szám megközelíti a 25 százalékot.

Nem természetes, hogy ilyen sokan halnak meg szívroham, agyvérzés, cukorbetegség, vastagbél- és mellrák miatt. A szív- és koszorúér-megbetegedés az első világháború vége óta fokozott mértékű Amerikában. A második világháború után pedig ugyancsak elburjánzott, amikor az emberek megengedhették maguknak az állati termékekben gazdag táplálékot, és amikor az élelmiszeripar mesterségesen előállított, kalóriákkal dúsított és tápértéküktől megfosztott ételeket kezdett gyártani.

Lehetett ez véletlen egybeesés?

Aligha. Ez a probléma egyedi a nyugati kultúrájú népek esetében. Kínában, Japánban és Dél-Ázsiában, ahol alig jutnak gazdag táplálékhoz, csak néhány szívroham fordul elő. Ugyanígy Afrikában, Dél- és Közép-Amerikában a legtöbb vidéken élő embernek nem kell tartania a cukorbajtól vagy a szív- és érrendszeri betegségektől. Viszont Észak-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, valamint Európa és Ázsia kiugróan magas életszínvonalon élő országaiban, ahol zsiradékban gazdag a táplálék, a szívbaj és a cukorbetegség járványszerű.

A két gonosztevő, a rostszegénység és magas zsírtartalom azáltal szedik áldozataikat, hogy a test oxigénszállító artériáit károsítják, s összezavarják a fontos anyagcsere-funkciókat. A megvastagodott, beszűkült artériák miatt mindennap négyezer amerikai kap szívrohamot, a felnőttek egyharmadának magas a vérnyomása, és ezrek bénulnak le agyvérzés következtében.

A kiegyensúlyozatlan életmód, az elhízásból eredő, rendellenes anyagcsere járványszerű, és minden 50

másodpercben egy új cukorbeteget diagnosztizálnak.

Miért változott meg az étrend?

A századforduló előtt az amerikai étrend többnyire a helyi kertekben és közeli farmokon termesztett

élelmiszerekből állt, amelyeket gazdasági udvaron tartott állatok és szabadban nevelt marhák húsával egészítettek ki, s csupán néhány olyan cikkel, amely áruházból származott. Nagyapáinknak nem álltak rendelkezésére gyönyörűen csomagolt és reklámozott élelmiszerek ezerszámra, amelyek ott várakoztak volna rájuk a szupermarketekben.

Gyorsbüfék sem hívogattak szinte minden utcasarokról. Az étrend gerincét magvak alkották – pazar bőségben növekedő búza és más gabonafélék magvai. A családok frissen főtt ételeket és otthon sütött kenyeret ettek a saját asztaluknál. Élvezték a meleg tejjel fogyasztott gabona- és kukoricapelyheket, a kukoricakenyeret és süteményeket. Rizst, tésztákat és kukoricát ettek babbal, burgonyával, zöldség- és gyümölcsfélékkel. Napi kalóriabevitelük 53 százalékát ezek a rostban gazdag táplálékok tették ki.

Ám az idők és az ízek drasztikusan megváltoztak. Az olyan gabonaneműeket, mint amilyen a zabpehely, a hideg, édesített pelyhek váltották fel. Az ebéd általában olajos dresszingbe mártott salátából, hamburgerből és valamilyen szénsavas üdítőitalból áll. A vacsora kartondobozból kerül elő, fagyasztott állapotban. Az étkezések közötti időben pedig jönnek az üdítőitalok, chipszek és fánkok. Napi kalóriabevitelünknek most csak 20 százalékát teszik ki a tápláló, rostban gazdag élelmiszerek, miközben a zsírfogyasztás majdnem megkétszereződött, a cukorbevitel pedig 240 százalékkal nőtt. 

Ez riasztó! Mit tehetünk?

A nevelés kulcsfontosságú. Sokan hajlandóak változtatni, amint rájönnek, hogy a finomítás megrabolja a táplálékot rost- és tápértéke legjavától, továbbá, hogy a feldolgozás pluszkalóriákkal egészíti ki az élelmiszert, kivonja a tápanyagot és számos kémiai adalékanyagot visz bele. Az emberek ráébrednek, hogy a hússal és a tejtermékekkel is csínján kellene bánni,mértékletesen kell használni, hiszen tartalmaznak ugyan tápanyagokat, de többnyire sok bennük a zsiradék, a koleszterin, a kalória, és lényegileg nem tartalmaznak rostot.

Azt látjuk, hogy napjainkban egyre többen feladják a gazdag állati termékekkel és a tartósított, előre feldolgozott ételekkel kapcsolatos korábbi álláspontjukat, s egyre több összetett szénhidrátot fogyasztanak, teljes, növényi, rostban gazdag élelmiszereket. Növekszik az egészséges életvitel iránti érdeklődés. Az alkohol, dohány és vörös hús fogyasztásának mértéke jelentősen visszaesett, 1970 óta a hús, a tej és tojás fogyasztása csökkent, és ezzel együtt a 
szívrohamok és agyvérzések száma is.

Ezek a tények egyre inkább tudatosulnak az emberekben, a tudomány pedig megerősíti mindezt. jobb egészség és a hosszabb élet felé vezető út elkerüli az országúton a gyorsbüfék felé vezető kijáratokat, a nagyüzemileg, zárt helyen, mesterségesen nevelt állatokat és a mesterségesen kreált, megüresített ételekkel teli üzleteket.

Helyettük az út visszavisz bennünket országunk kertjeihez és gazdaságaihoz, a friss gyümölcsökhöz és a ropogós zöldségekhez, valamint az aranyló gabonamagvakhoz.