Metszet


Metszet
Halványan hajol a hajnal,
alvó ablakok alatt.
lenge lepedőn lángol a lélek,
könnyet kóstol keserűen a kedd.
Régi ráncokat rántja ránk a reggel
a tükörben tátongó téveszméken.
Áldva átkozná álmait
a munkába mocorgók moraja.
Nincs neve a napnak,
ismeretlen irományban igazítja
jelentéktelen jelek jelentését.
Semmibe süllyed a siker
szombatok szövet székein.
Dogmákat diktáló darvak
féltékeny fülek folyamán.
Gépeken gördül gágogva
az élvező éhező élet.
Gyógyulni gyenge, gyorsulni gyáva
a nyakéket nyaldosó nyereség.
Orkánba omlik oltalmunk
önző özvegy ösztönünkkel.
Parazsak percegnek pillanatok pilláin,
tűnnek tova tegnapok titkain.
Zúzott zászló zengi a zivatarban
a csendbe csendülő csodákat.

Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2012. augusztus 5. Szerkesztette: Katona Annamária
Nézettség: 932


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: