mert elmossa az első hullám
Félek szívet rajzolni a papírra,
mert elégeti az első láng.
Hullám a kiszáradt mederben,
láng a tenger mélyében...
Beléptem, leültem,
néma ágyon szenderültem,
emlékek harcában elmerültem,
ernyedten csüngő kabát a fogason,
értelem a szív kampókon.
Úgy csókol néha a száj,
el se hiszed, többé nem vár.
S te csak vársz a zárt ajtó mögött,
rezdületlen pilla a könnyek fölött.
Csak az égő tüzet látod a tengerben,
s a hullámokat a kiszáradt mederben...
