a nap füstöt fúj a városra,
elfáradt, elég volt mára,
s átfordul a világ másik oldalára.
Ablakomban a város békefoltja,
haldokló utcák, éledő ablakok,
nem sír a nap, hogy egyedül vagyok,
nélkülem is ragyognak a csillagok.
Miért fuldoklik hát könnyben a szembogár?
Vágyat szüljön minden pillantás!
Minden hazug szerelmes álmot kiírtok,
Férfiak! Miattatok többé nem sírok!
