Csak nézd


Csak nézd
Bácskai láva hömpölygő árja,
búcsúzó nappal szeretkező búzatábla.
Csak nézd, mily délceg az otthon melegén
a haragoszöld kukoricalevél.
Csak nézd, ringatóznak a tiszai fák,
koszorúba fonják a tüzes határt.
Játszadozik a forró szél,
majd a rónákba belevész.
Homlokon csókol az otthonunk,
lelkünkkel lélegző oltalmunk.
Csak nézd a kavargó föld porát,
elmossa egy messzi délibáb.
Hömpölyög a folyó délnek,
remegő nyárfák, tudom, félnek...
Csak nézz, de ne láss be az ablakokon,
zúgó kocsikat a repedező utakon.
Csak nézz, de ne láss bele a szemekbe,
csak naptól könnyezz a ráncos kezekre.
Csak nézz, a töltés lila palástja,
mézelő tengernyi vadzsálya.
Csak hidd, a szénát bárki hányja,
ez most is a magyarok hazája.
 

Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2012. augusztus 5. Szerkesztette: Katona Annamária
Nézettség: 1,611


   








Megjegyzések

Katona Annamária
péntek, 2012. augusztus 31. 13:59
Köszi! :)
Csak tudnám szerkeszteni :D
Vincze Józsefné Ilona
péntek, 2012. augusztus 31. 18:52
Kedves Annamari! Nagyon gyönyörű a versed Köszönöm,hogy olvashattam,
és boldog szép napokat kívánok neked.Sok puszit küldök:Ili
Katona Annamária
péntek, 2012. augusztus 31. 20:39
Nagyon szépen köszönöm, kívánom én is a legjobbakat!
Tóth Ágnes
péntek, 2012. augusztus 31. 22:15
Nagyon súlyos lett a szívem, gyönyörűségesen súlyos, mint minden sorod....
Katona Annamária
péntek, 2012. augusztus 31. 22:33
...akárcsak az én szívem...




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: