búcsúzó nappal szeretkező búzatábla.
Csak nézd, mily délceg az otthon melegén
a haragoszöld kukoricalevél.
Csak nézd, ringatóznak a tiszai fák,
koszorúba fonják a tüzes határt.
Játszadozik a forró szél,
majd a rónákba belevész.
Homlokon csókol az otthonunk,
lelkünkkel lélegző oltalmunk.
Csak nézd a kavargó föld porát,
elmossa egy messzi délibáb.
Hömpölyög a folyó délnek,
remegő nyárfák, tudom, félnek...
Csak nézz, de ne láss be az ablakokon,
zúgó kocsikat a repedező utakon.
Csak nézz, de ne láss bele a szemekbe,
csak naptól könnyezz a ráncos kezekre.
Csak nézz, a töltés lila palástja,
mézelő tengernyi vadzsálya.
Csak hidd, a szénát bárki hányja,
ez most is a magyarok hazája.
Csak tudnám szerkeszteni :D
és boldog szép napokat kívánok neked.Sok puszit küldök:Ili