de képe ma újra megújul a szívemben.
Ha fáj ez az élet,e büszke magány
téged idézlek édesanyám
Most tudom azt,hogy csókjaid íze
Milyen lehetett,ahogy ajkadon égve
remélte, hogy egyszer az ajkamig ér.
Ha akkor a csókod a sírba kísér-
Hol van a jog,mi ezért elítél?
De életed adtad az életemért
Hogy el ne raboljon a kór,a ragály.
Csóktalan ajkadon ült a halál.
Így feketült el napjaid fénye
S a csillagok éje fogadta be lelked
ahogy leborult a végzet elébe.......
Nő az idő köde,tested a földé
a lelked immár bennem él örökké
A sorsod az enyém is. Egyszülött fiad
járja tovább ma golgotás utad.
