nem enni,nem inni,sehova se menni,
látni se,szólni se és szót se hallani,
állni se ülni se,karom se nyújtani-
milyen furcsa lesz egyszer,ha semmi se fáj,
milyen furcsa lesz egyszer a vég,a halál.
Milyen furcsa lesz ahogy minden elmarad
amikor a lelkem a Styxen áthalad
és kővé merevül ,ha közben visszanéz.
De visszatekint,hogy a hádeszi révész
emelje magasra és dobja a partra,
az innenső partra.
Ha meglátod ,vidd haza!
Milyen furcsa lesz majd újra visszajönni,
Nem enni,nem inni,sehova se menni,
látni se ,szólni se és szót sem hallani,
állni se , ülni se,karom se nyújtani-
csak lenni,lenni,mint a néma sírkövek,
és semmit se vállalni többé senkinek
egy volt világról,amit magamba zártam,
mert semmi se lesz fontos és elhihető,
ha más világot hord a lüktető idő.
Gyönyörűt,amire én hiába vártam.
Így leszek köztetek kőbe zárt magányban .
