Trianon


Trianon

 

A TRIANONI BÉKE

A világtörténelem legkegyetlenebb békéje, a teljes tájékozatlanságnak és a kapzsi telhetetlenségnek békéje a tárgya ennek a kis könyvnek. Oldalain a sorakozó betűk felvonultatják az olvasó előtt egy ezeresztendős ország és nép egész tragédiáját, térképek, képek és számok teszik döbbenetessé a magyar sors reménytelenségét. Mert önáltatás lenne azt hirdetni, hogy ez a trianoni Magyarország életképes és hogy a ránkparancsolta határok olyanok, amelyek között élhet nemzet e hazán. Hamis minden párhuzam, amelyet a tatárjárás, a mohácsi vész szülte pusztulás és a trianoni béke teremtette helyzet között vonunk csak azért, hogy vigasztalódjunk: Voltunk mi már rosszabbul is. - Nem. soha nem voltunk! Sem TV. Béla, sem II. Lajos országa nem élte azt a szerves életet, amit a szétdarabolás előtt a művelődés magas fokára jutott Magyarország élt, amikor kultúrája, vasúti hálózata, víziútjai nemcsak politikailag, de gazdaságilag is egységessé tették és egyes vidékeit egymásra utalták.
Ennek a könyvecskének nem is a vigasztalás, nem is a megnyugtatás a célja. Térképei, számadatai inkább kétségbeejtők, mint megnyugtatók, inkább a hideg-rideg valóságra ébresztők, mint vigasztalók.
Ez a könyv a nemzeti öntudathoz és a nemzeti értelemhez szól, nem a nemzeti reménykedéshez. Minden adata, minden sora egy-egy része a nagy magyar tragédiának, a jelen nyomorúságának és a múlt erejének. Ismerni kell minden számadatát, mert azoknál erősebb argumentuma nincs a magyar igazságnak, de ismerni kell azért is, hogy hitté hatalmasodjék mindenkiben az a tény: így élni, így megélni nem lehet!
Ma talán már kétségbeesés nélkül tudunk elmélkedni a könyvecske adatain. Hiszen a trianoni éjszaka sötétjét kezdik megbontani az igazság messziről jött villámai, amelyek időnkint fel-felcikáznak az ébredező lelkiismeret szavára. Ezek a felvillanások még nem adják meg a mi reményeink teljességét, de már sejttetik, hogy megvirrad valaha! Ezt a vírradást, a villanások fénye helyett a Nap állandó fényét várjuk és reméljük valamennyien, búsongó, országvesztett, jövőtlenné tett magyarok.

Az Igazság ébredésének esztendejében 1927-ben

Az Országos Közművelődési Tanács

Mit vesztettünk?

Magyarország területe a trianoni békekötés előtt, Horvát-Szlavonországok nélkül.

282.870 négyzetkilométer volt, 18,264.533 lakossal,
Horvát-Szlavonországokkal együttesen pedig
325.411 négyzetkilométer, 20,886.487 lakossal.

 

 

                                        

A megcsonkított Magyarország


Az 1920 június 4-én aláírt békeszerződés és az utána következő apróbb határkiigazítások következtében területe

92.607 négyzetkilométerre
zsugorodott össze; e terület lakossága az 1910-i népszámlálás adatait véve alapul
7,599.246 lakos
volt. Elvették tehát Horvát-Szlavonországokon kívül területének
több mint kétharmad részét,

számszerint
190.263 négyzetkilométert.
Elszakították a lakosságnak
58 százalékát
,
tehát több mint a felét, számszerint
10,665.287 lakost.

Horvát-Szlavonországokkal együttesen
elszakítottak tőlünk
232.804 négyzetkilométer területet,
13,287.241 lakost,
 vagyis a magyar királyság területének 72 százalékát, a lakosságnak 64 százalékát.

Hihetetlenül nagy veszteség érte az országot erdők, bányák, kohászati telepek elvételével, a vasúti vonalak teljesen ésszerűtlen szétszedésével, természetes folyórendszerének megbolygatásával, régi közművelődési intézmények megszüntetésével. Gyönyörű szép, fejlődő, haladó életet öltek meg, az erős ezeréves testet feldarabolták.
Lássuk, ki mit szerzett belőle a rút, nagy osztozkodáson Trianonban?

Mit kapott Csehország Magyarország megcsonkításával?

Az 1918-ban alakított Csehszlovák köztársasághoz Magyarországból

63.004 négyzetkilométer területet és azon
 3,567.575 lakost 
csatoltak.

Egészen odadobták Pozsony vármegyét (néhány apróbb sziget kivételével), aztán Nyitra, Bars, Trencsén, Zólyom, Sáros vármegyéket. Árva és Szepes vármegyéket azzal a megszorítással kapták a csehek, hogy Árva megyének 14, Szepes megyének pedig 13 községét Lengyelországnak adják, de természetesen ezek a megyék ekképen szintén egészen elvesztek Magyarországra nézve. Csehországnak adták még Komárom és Esztergom megyék északi felét, Hont vármegyét az Ipoly folyón innen eső 20 község kivételével; Nógrád vármegye nagy részét, Gömör és Kishont vármegyét majdnem egészen, csupán 20 községet hagyva meg délkeleti szögletében, Abauj vármegye felső peremét Kassával, Zemplén vármegye legnagyobb részét, Ungot két község kivételével egészen; Bereg vármegyét 25 község kivételével, amelyek Magyarországon maradtak. Máramaros vármegye egy része a Tiszáig szintén a cseheké lett, míg a másik része a románoknak jutott. Sőt Csehszlovákia a Duna mellett még Győr vármegyéből is kapott két falut; a Tiszánál pedig Szabolcsból adtak oda három magyar községet.
Ezen a területen egész sor nevezetes város került cseh uralom alá, köztük több nagyobb magyarlakta város. Cseh uralom alá jutott Pozsony, Nagyszombat, Érsekújvár, Komárom (csupán a Duna jobb partján az újabb korban Komáromba olvasztott Újszőny maradt magyar birtok Komárom néven), Nyitra, Léva, Selmecbánya, Trencsén, Zsolna, Besztercebánya, Zólyom, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Igló, Lőcse, Késmárk, Eperjes, Bártfa, Ungvár, Munkács, Beregszász, Huszt, Rózsahegy.

                                

Mit vett el Csehország?


Világhírű és más nevezetesebb fürdőink közül cseh birtokba kerültek a tátrai fürdők, a Csorba-tó, Pöstyén, Trencsénteplic, Rajateplic, Vihnye, Szilács, Fenyőháza, Korytnica, Feketehegy, Iglófüred, Bártfa fürdő, Stósz, Ránk, Szobránc, Szolyva és még egész sor a kiváló gyógyforrásokkal.

Gazdasági területen

Csehországgal szemben Magyarország legsúlyosabb vesztesége az erdő, noha a szántóföld vesztesége is tekintélyes s ezt növeli az a tény, hogy, a szántóföld túlnyomó része a tisztán magyarlakta területre esik

Cseh birtokká lett
3,883.295 kat. hold szántóföld
4,100.863 hold erdő

mégpedig főleg az épületfát termelő fenyvesek;
Magyarország erdeinek több mint negyedrésze:
27 százaléka 
cseh uralom alá került; a fenyvesek 40 százaléka.

Amíg az egységes Magyarország ki is vihetett fát külföldre, Csonka-Magyarország most fabehozatalra szorul.

                                   

Állatállományunkból

1, 360. 055 szarvasmarha,
762. 898 sertés, 
1, 172. 615 juh és
279. 458 ló

 

                               

jutott a cseh-szlovák területre, viszonylag kevesebb, mint például a román uralomnak s aránylag kevesebb, mint Csonka-Magyarországnak maradt, mert a Felvidéken kisebb mértékű volt az állattenyésztés.

 A nagyipar terén

szintén igen, tetemes vesztesége van Magyarországnak Csehországgal szemben. Ezt a veszteséget a súlyosbítja, hogy a Felvidék az ország középpontjában működő gyárak számára is sok nyersanyagot szállított, aminek elmaradása és beszerzésének nehéz volta súlyosan érinti Csonka-Magyarország ipari vállalatait. Cseh megszállás alá került

817 gyáripari telep 98.000 munkással.

 A cseh-szlovák területen élelmezési ipari termékeink 135 millió aranykoronát tettek ki. Nagyarányú volt ezen a területen cukorgyártásunk, 7890 munkással (Nagysurány, Diószeg, Nagyszombat, Nagymagyar, Trencsén), malomipar, szesz- és cukorkagyártás, dohánygyártás, még inkább a vas és fémipar.

Pozsony városával több mint 100, Kassával több mint 40 gyárat veszített Magyarország.

A vas és fémipar terén a cseh uralom alá került terület 135 millió korona érté­ket termelt. A hitelintézetek közül, amelyeknek száma 5630 volt az országban, 723 maradt a cseh-szlovák területen.

A bányák

közül elvesztek: az arany- és ezüstbányák közül Körmöcbánya, Aranyida, Hodrusbánya, Selmec- és Bélabánya, Szélakna,
rézbányák közül: Úrvölgy, Dobsina, a szepesi Otösbánya, Szomolnok;
vasércbányák 
körül Libetbánya, Tiszolc és vele az összes gömöri bányák, mint Hisnyóvíz, Batlér, Rozsnyó, Lice stb., a szepesi Korompa, Gölnicbánya, Prakfalva, továbbá Kassahámor, Mecenzél, Jászó.

Elveszett egyetlen jelentősebb petróleumtelepünk is a nyitramegyei Egbellel.

                             

Az évi vasérc-termelés (métermázsákban)

Vasútaink

közül 3824 kilométer került cseh birtokba, még pedig olyan fontos nemzetközi vonalak is, mint a Bécset és Berlint összekötő budapest-marcheggi és zsolnai vonalak, csekély 65 kilométer kivételével.


Közművelődés

tekintetében valóságos kulturális csapás az elszakított területen levő magyar felsőbb és középiskolák megsemmisülése. A két vagy több századon át ápolt és fejlesztett középiskolákat bezárták, vagy cseh tanároknak adták át. Az állami jellegűeket természetesen elsősorban kobozták el. Ki kellett vonulniok a magyar piaristáknak összes gimnáziumaikból, így veszett el egyszerre a magyar kultúrára nézve Nyitra, Trencsén, Privigye, Selmecbánya, Rózsahegy, Léva.
pozsonyi egyetemet cseh nyelvűvé tették. A magyar királyság küzdelmes éveiben sem szünetelő kultúrhaladás nagy emlékei: Pozsony, Nyitra, Bajmóc, Selmecbánya, a szepesi városok: Eperjes, Bártfa, Kassa, Ungvár, Munkács templomai, várai, emlékszerű magánházai és nagyértékű gyűjteményei megbecsülhetetlen kárai Magyarországnak. Jeles szobrokat nemcsak eltávolítottak, hanem fel is robbantották, mint Fadrusz pozsonyi Mária Terézia szobrát, a kassai honvédemlékművet. Még Petőfi pozsonyi szobrát is eltávolították.

Az egyházi szervezeteket

szintén felbontotta és összezavarta a trianoni béke. A római katolikus egyház ősi intézményét, az esztergomi érseki főegyházmegyét négyötödrésznyire csonkították meg; a nyitrai, besztercebányai és szepesi egyházmegyék egészen cseh uralom alá kerültek, a rozsnyóiból töredék maradt, a kassainak is több mint fele került megszállt területre. Ugyanígy jártak a görög kath. egyházmegyék. Kettészakították, illetőleg megcsonkították a protestáns egyházkerületeket is és nemcsak az egyházi kormányzatokat zavarták meg ekképen, hanem nagy kárt tettek az egyházi javak és a közművelődési alapítványok önkényes lefoglalásával is.

Mit adtak Magyarországból Romániának?

Romániával szemben, Magyarország rovására, még nagyobb bőkezűséget tanúsítottak a békeapostolok. Majdnem kétszerakkora magyar területet kapott mint Csehország, összesen

102.181 négyzetkilométert, 5,236.305 lakossal.

Az elszakított területen az 1910-i népszámlálás szerint 2,800.000 millió román élt; de a románok lakta területeken nagy összefüggő magyar szigetek találhatók; azonkívül pedig színtiszta magyar részeket is szakítottak el. Romániához csatolták egész Erdélyt, Máramaros déli részét, Ugocsát Szatmár vármegye háromötöd részét székvárosával együtt, Szilágy vármegyét egészen, Bihar vár­megyének négyötöd részét, Arad vármegyét pár község kivételével egészen, éppúgy Krassó-Szörény vármegyét, Temes vármegyének és Torontálnak az a része, amelyet nem a szerbeknek ítéltek oda, szintén a románoké lett.
Az összes erdélyi városokkal, mint Kolozsvár, Marosvásárhely, Brassó, Nagyszeben, Beszterce, Gyulafehérvár, Dés, Torda, Magyarországtól olyan nagy vidéki városokat szakítottak le amelyekben vagy kicsiny, vagy éppen elenyésző számú román lakosságot találhattak. Ugyancsak ilyenek: Temesvár, Arad, Nagyvárad, Szatmár, Nagykároly, Máramarossziget, Lúgos, Resicabánya, Nagylak; ránk nézve emlékezetes a legnagyobb magyar költők egyikének, Arany Jánosnak szülőhelye, Nagyszalonta is tiszta magyar lakosságával.

                          

Mit szakított el Románia?


Az elcsatolt gazdasági földterületből

Románia

5,939.157 hold szántóföldet, 6,189.222 hold erdőt

kapott, tehát erdeink javarésze itt is odaveszett.

Szőlőterületből is jelentékeny több jutott Romániának, mint Csehországnak, nevezetesen

80.772 hold.

Elvesztek Magyarországra nézve az aradhegyaljai, érmelléki, szatmári, erdélyi borvidékek. Elvesztek a jeles  erdélyi fürdőkön és gyógyforrásokon  kívül Bikszád, a Nagyvárad melletti Szent László és Félix hévfürdők, Menyháza, Marillavölgy, Buziás, a világhírű Herkulesfürdő.

Az állatállományból

a szarvasmarháknak majdnem  harmadrészét kapta,  nevezetesen  az   1911-i összeírás szerint

2,065.715 darab szarvasmarhát,
1,486.672 darab sertést,
az egész magyarországi állatállomány ötödrészét,

ebben az arányban lovat is, 505.779-et; legnagyobb mennyiségben azonban juhot, még pedig 3,431.977 darabot, mert Erdélyben nagyobb arányú juhtenyésztés folyt.

Ipari téren

Romániával szemben

927 ipartelepet vesztettünk mintegy 93.000 munkással

Ezek az ipartelepek

614,895.000 aranykorona értékű árut termeltek.

Legértékesebb gyárvárosaink voltak: Arad, Temesvár, azután Nagyvárad, Erdélyben Kolozsvár, Torda fejlődőben. Legnagyobb értéket termelt az élelmezési ipar, 207 millió koronát, utána jön a vas- és fémipar 111 millióval, a faipar 90 millióval; kisebb terjedelmű volt a fonó- és szövőipar 25, a vegyi ipar 41 millióval. Ez utóbbinak a háború után adhatott volna nagy lendületet a háború alatt még kevéssé kihasznált földgáz. A trianoni békeparancs elvette az erdélyi gázmezőket is: a legértékesebb feketeszénbányákat, Petrozsény és Anina környékét; valamint a hunyadvármegyei nagyszabású vasbányákat és az általuk táplált kohókat, mindenekfölött pedig

az arany- és sóbányákat.

Az utóbbiakat nemcsak Erdélyben, hanem Máramaros vármegyében is elvették, ahonnan (az aknaszlatinai és sugatagi bányákból) Magyarország fölös mennyiségben láthatta el magát sóval, míg ma egyetlen kiló sónk sincs.
Minden darabkát behozatal útján szerzünk. Az aranytermelés Alsófehér és Hunyad vármegye ma is jelentős bányáival veszett el.
A magyarországi 5630 hitelintézet közül Románia területén maradt 1651, tehát az intézetek kétheted része.

Vasútaink

majdnem negyedrészben kerültek Románia tulajdonába; összesen

5263 km vasútvonal

veszett itt el. Ezek közül három fővonal: a nagyvárad-kolozsvár-predeáli; az arad-tövisi, valamint nagy részben a szeged-temesvár-orsovai vonal. Igen érzékeny kár az is, hogy egyes mellékvonalakat oktalanul elvágtak Ekképen egymásra utalt magyar városok közt a közlekedés és áruszállítás, valamint a Magyarországgal való viszonylat is gazdasági képtelenségig fokozott nehézségekbe ütközik.

Közművelődés terén

elveszett az elrománosított kolozsvári egyetem és a temesvári, szervezés alatt állott műegyetem. A kolozsvárit, elvett intézetei és gyűjteményei nélkül Szegeden keltette életre a magyar kormány. Románia pedig Kolozsvárra román tanárokat, köztük sok főiskolai oktatásra képesítetlen egyént küldött. Az állami jellegű középiskolák magyar oktatását eltörölték, csak felekezeti magyar iskolákat tűrnek meg, de azokat is egyre korlátozottabb számban. A magyar elemi iskolák működését is rendkívül korlátozták, számos szülőt, akire ráfoghatták, hogy nem magyar származású (például idegen hangzású a neve), arra kényszerítenek, hogy gyermekeit román iskolába járassa.

                     

Műemlékeink

elvesztésében első helyen állnak a régi és művészi becsű erdélyi templomok. Elvesztettük a nagy értékű kolozsvári, nagyszebeni, nagyváradi, aradi, temesvári múzeumokat. A magyar múltra vonatkozó szobrokat eltávolították. A segesvári Petőfi-szobrot ugyan még idejében sikerült megmenteni, ma Kiskunfélegyházán van; de az aradi nagyszerű szabadságszobor ott maradt, Nagyváradon Szent László király szobrát eltávolították, de nem pusztították el. Mátyás király kolozsvári szobrát, a magyar Fadrusz művét megcsonkították, román feliratot tettek rá és teljesen gondozatlanul áll ez a remekmű.

Egyházi

tekintetben szétvágták a szatmári, nagyváradi, csanádi egyházmegyéket; az erdélyi óm. kath. autonóm státust vagyonilag és hatáskörében szintén megcsonkították; a magyar gör. kath püspök majdnem minden plébániáját elvesztette. A tiszántúli két protestáns egyház kerületei szintén nagy mértékben csonkultak meg, illetőleg szakíttattak szét; a magyarországi unitáriusokat, akiknek számára Budapesten van püspöki helytartóság, elszakították főpásztoruktól.

 Mit kapott Magyarországból Szerbia?

A szerb-horvár-szlovén királyság területéhez 21.031 négyzetkilométer területet

csatoltak Magyarországból Horvát-Szlavonországok nélkül, melyeket egészen bekebeleztek az új szerb államba. Horvát-Szlavonország területe 42..541 négyzetkilométer volt 2,621.954 lakóval, tehát

a magyar királyságból összesen 63.572 négyzetkilométer terület került a délszláv államhoz (körülbelül ugyanannyi, mint Csehszlovákiához), de a délszlávokhoz csatolt terület sűrűbb lakosságú, úgyhogy a csehekhez csapott 3,567.575 lakossal szemben a délszlávok országa 4,140.967 lakost kapott. Ebből a szorosan vett Magyarországtól elvett rész lakossága

1,519.013 lelket tesz ki az 1910-i népszámlálás adatait véve alapul.

Elszakították és a szerb-horvát-szlovén királysághoz csatolták Vas vármegye 111 községét, Zala megyéből az egész Muraközt és az alsólendvai járás alsó részét 46 községgel, Baranya vármegyéből a Duna-Dráva szögét 24 községgel. A Duna balpartján a határvonal egyenesen átszeli Bács-Bodrog vármegye felső részét, úgyhogy Szabadka határát is átvágja; ez utóbbi területen két új magyar község alakult szabadkai lakosokból; ezek leszámításával Bács-Bodrog vármegyéből csak 22 községet és Baja törvényhatósági jogú várost hagyták meg.
A Bácsot átszelő vonal Csongrád vármegyéből is lekanyarította Horgost, sőt Szeged város határát is megcsonkította. Torontálból mindössze 5 község maradt magyar birtokban. Ezen a megyén ezután Szerbia és Románia osztoztak; tehát ezt az egészen sík vármegyét is a természetes földrajzi alakulat megcsúfolásával és a magyar meg német lakosság figyelmen kívül hagyásával három termé­szetellenes darabra szabták.

                               

Mit kapott Jugoszlávia?

Magyarország elvesztette Szerbiával szemben Szabadka, Zombor, Zenta, Obecse, Újvidék, Pancsova, Nagybecskerek, Nagykikinda, Versec városokat, amelyek részben túlnyomóan magyar lakosságúak, részben (Pancsova kivételével) magyar többségűek

 

Mezőgazdaság

szempontjából, míg a Felvidék és Erdély, meg a vele határos részek gazdasági tekintetben főképen erdeikkel és bányáikkal voltak Magyarország gazdasági erejének fontos tényezői, a délszláv államokhoz csatolt területek kitűnő földjei nagy mezőgazdasági veszteséget jelentenek Magyarországra nézve. Magyarországból Horvát-Szlavonországokkal együtt

4,985.844 hold szántóföldet vitt el a délszláv királyság.

Az állatállományból

elsősorban a szarvasmarha és a juh veendő számba, azután a sertés és a ló. A délszláv országhoz csatolt terület híres volt állattenyésztéséről. Elvesztettük az 1911. összeírás adatait véve alapul, a horvátországi veszteséggel együtt

1,576.726 szarvasmarhát,
1,525.827 juhot, 646.087 lovat,
1,897.916 sertést.

Ipar és hitelügy

A magyar királyságban működött 4688 gyári ipartelep közül 748 került a délszláv állam területére (Horvátországot is beszámítva.), a Magyarországtól elvett területet véve figyelembe pedig 301. Ezek leginkább élelmezési, fonó­szövő és mezőgazdasági ipart űző gyárak s átlag 15.000 munkást foglalkoztattak.
A hitelintézetek, tekintve az elszakított részek nagy gazdasági fejlettségét, nagy számát vesztette el Magyarország a délszláv állammal szemben is. A régi magyar királyság hitelintézeteinek 23 százaléka, 1293 intézet, tehát közel negyedrésze jutott idegenek fennhatósága alá.

Közlekedés

A vasúti vonalakból a magyarországi területről tekintélyes nagyságút,

1834 km hosszú hálózatot

kapott Szerbia (Horvátországgal együtt 4191 km vonalat). Az elfoglalt vonalak tekintetében még súlyosabbá teszi a veszteséget a vonalak oktalan elvágása, ami által Nagykanizsa, Pécs, Szeged elvesztette természetes forgalmi hátterét. Ennek káros hatását azonban éppúgy megérzi az elcsatolt területen élő lakos­ság is. A Duna-Tisza hajózása nemzetközi felügyelet alatt szabad ugyan, de azért a partok vám- és rendőrfelügyelete erős akadályokat vet a hajóforgalom elé.

Közművelődés és egyházi élet

A népnevelés, valamint a felsőbb oktatás ügye éppen olyan megszorításokkal jár a magyar lakosságra nézve, mint a cseh vagy román uralom alatt; noha a magyarlakta községekben szabadelvűbb rendtartás van, mit az említett országoktól elszakított területeken. Az állami iskolákat mind szerbbé tették. Nagy veszteség a magyarságra az is, hogy olyan intézmények működése, mint a torontáli németeknek Szegeden fenntartott internátusaié, a szabad személyforgalom nagyfokú korlátozása, valamint a politikai kényszerrendszabályok miatt is lehetetlenné váltak; az összes magyar és német lakosok ki vannak tépve a magyar kultúrközösségből.
Az egyházak súlyos sérelmekéit és veszteségeket szenvedtek. A róm. katholikusok kalocsa-bácsi egyházmegyéjének legnagyobb részét elfoglalva tartják; a csanádi egyházmegye területe meg éppen három részre van szakítva; a torontáli plébániák részben szerb, részben román uralom alá kerültek. Ugyanígy tépték szét az evangélikus és református egyházközségeket is.

Mit kapott Magyarországból Ausztria?

Erkölcsileg talán a legsúlyosabb megítélés alá esik, ha területileg és gazdaságilag nem is annyira érezhető, az a nyereség, amelyet Magyarország rovására a békediktálók Ausztriának ítéltek oda. Annak az Ausztriának, amellyel együtt harcoltunk és amelynek minden magyar érdektől távol álló határaiért a magyar fiúk százezrei ontották vérüket.

                                

Mit adtak Ausztriának

Ausztria Mosón, Sopron és Vas vármegye nyugati részeinek egészen szeszélyes leszelése által

4026 négyzetkilométer területet

 kapott az 1920-i népszámlálás szerint

292.588 lakossal.

Mosonból 28, Sopronból 102, Vasból 194 községet csatoltak hozzá. Az elcsatolás következtében a vasútvonalakat megcsonkították. Emiatt és a politikai rendszabályok miatt is Sopron, Kőszeg, Szombathely városoktól elzárták azokat a most osztrák uralom alá került lakosokat, akiknek természetes piacaik ezek a városok voltak.
Veszteségeinket növelik az olyan nevezetes műemlékek, mint a kismarton, fraknói, vasvörösvári, németújvári várkastélyok, a máriafalvi, somfalvi templomok, a tárcsái és savanyúkúti fürdők elvesztése. Egyházi tekintetben a megcsonkított győri és szombathelyi egyházmegyék plébániái a bécsi érsekség alá kerültek; az evangélikusok hírneves felsőlövői középiskolájukat vesztették el.

Mit kapott Lengyelország?

Magyarország megcsonkításakor a Csehországnak odaítélt területből Lengyelország igényt tartott a lengyellakta árvái községekre, amelyekben lengyelnyelvű, úgynevezett gorál népcsoport lakik, valamint több határos szepesi községre is. Ezt az igényt a békediktáló főtanács kielégítette. Ennek következtében Lengyelország Árva vármegye trsztanai járásából 14, Szepes vármegye szepesófalvi járásából 13 községet kapott, összesen

589 négyzetkilométer
területtel,
24. 000 főnyi lakossal.

Minthogy ezt az ország legszélén levő területet amúgyis Csehszlovákiához akarták csatolni, Lengyelországgal szemben nem tekintjük közvetlen veszteségnek. Ezt a veszteséget éppen ezért a cseheknek juttatott területhez és lakosságához számítottuk.

Mit kapott Olaszország?

Az 1918-i összeomlás után Fiume magyar kikötővárost az olaszok szállták meg. Fiúméra a magyar kormányzat alatt is folyton vágyakoztak a horvátok. Miután az olaszok később a békekötés alapján Fiumét Olaszországba kebelezték, a szerb-horvát-szlovén állammal szemben hovatartozása eldőlt. A legújabb egyezmény alapján Olaszország megnyitja Magyarország kereskedelmi forgalma részére. Fiúméval elveszítettük az egyetlen tengeri kikötőnk fölött való magyar fennhatóságot; területileg azonban kicsiny a veszteség; mindössze 21 négyzetkilométer, 49.806 lakossal. Ellenben odavesztek a nagy összegeket elnyelt építkezések, a kikötők, tárházak, a kormányzói palota, a tengerészeti iskolák; a Baross-kikötőt pedig az Olaszországgal között egyezmény alapján a délszláv állam kapta meg.
Kapott tehát Trianonban mindenki a húsunkból, a vérünkből, a vagyonunkból, aki csak jelentkezett. Kapott könnyen, indok, vita nélkül, hiszen a bőkezű országdarabolók nagylelkűek voltak az igazság, a történelmi jogok, a földrajzi egység rovására akkor, amikor az ezeréves ország ezeréves népét kellett odaajándékozni egyéb javakkal együtt.

Mennyi magyar jutott idegen uralom alá?

A békét diktálok, hogy az erőszakosságnak némileg az erkölcsi alap látszatát adják, lépten-nyomon a nemzetiségi elv figyelembevételét hangoztatták, ez más szóval azt jelentette, hogy minden nemzetiség odakerül, ahová nyelvileg, fajilag és érzelmileg tartozik.
Hogy a Magyarországra kényszerített békeszerződés készítői mennyire nem voltak tekintettel az elvként felállított etnográfiai, néprajzi viszonyokra és hogy hamis adatokkal mennyire félrevezették a tájékozatlan amerikai és angol béketárgyalási küldötteket, azt az elszakított egységes magyarnyelvű területek széles sávja mutatja a térképen.
A népesség nemzetiségi eloszlásáról már a béketárgyaláskor terjesztett elő pontos térképet az Apponyi Albert gróf vezetése alatt levő békeküldöttség, de ott nem ez kellett. Hiszen a békediktálók művében csak hamis jelszó volt a néprajzi elv. A valóságban az alattomban Magyarországot megrohanó a háború folyamán áruló módon a szövetkezett ellenségekhez húzó cseheket és a világháború megindulásának első lökést adó szerbeket akarták a fegyverfogásért ígért jutalommal kielégíteni. Ezzel a jutalommal egyben főként a németgyűlölettel vezetett és a jövő megtorlástól félő Franciaország akarta a megjutalmazottakat szövetségeseinek megtartani. így lett konc és fizetési eszköz a szövetségi hűségért becsületesen vérzett és szenvedett, belső ellenségeitől megrágalmazott és bűnbaknak odaállított Magyarország.
A körülbelül negyedfélmillióra menő magyar lakosság elszakítása annál súlyosabb sérelem és veszedelem a magyarságra, mert a fölöttük uralmat nyert államok mindent elkövetnek, hogy fokozatosan megfosszák őket nyelvüktől és nemzeti kultúrájuktól. Az erőszakoskodások, a magyar nyelv elnyomása és a soraik közé ékelt idegen telepesek rajai mind a magyarság kipusztítását szolgálják. Földjeiket kisajátítják, vagy elviselhetetlen adóval terhelik birtokaikat, pénzügyi törvényeikkel, a tisztviselők önkényeskedésével pedig meggátolják gazdasági és ipari tevékenységük eredményes folytatását.
Az előbbi fejtegetésekben csak általánosságban említettük meg az elveszett iskolákat; de mert azoknak fenntartása vagy elharácsolása és elidegenítése összefügg az elszakított magyarság létérdekével, az egyes utódállamok szerint a következőkben fogjuk az iskolák ügyét megvilágítani. Nem mulaszthatjuk el annak a jogos panasznak megemlítését sem, hogy nemcsak az iskolákat foglalták el, hanem az iskolák szellemét is megrontják, még pedig hivatalos kényszerrel, amennyiben a még megmaradt magyarnyelvű iskolákban is rákényszerítik a magyar gyermekeket, hogy Magyarországot becsmérlő, meghamisított ismertetéseket, Magyarországot gyalázó költeményeket tanuljanak. A békeszerződésben biztosított kisebbségi jogok félredobásával tömegesen buktatják meg a középiskolák magyar tanulóit, hogy felsőiskolai kiképzésüket megakadályozzák, tehát alacsonyabb műveltségi fokra nyomják le őket.
Az üldözés elől, különösen volt magyar állami tisztviselők, ugyan nagyobb számban menekültek Csonka-Magyarországba s növelték lakosságának számát s apasztották bizonyos fokban az elszakított területek magyar lakosságának számát: de ez, számbavéve az időközi természetes szaporodást, nem igen változtat az 1910-i népszámlálás adatainak képén. Pedig az utódállamokban mindenféle mesterkedéssel igyekeztek az 1920-i népszámláláskor a magyarság számarányát csökkenteni. Így az idegen hangzású nevűeknek az uralkodó nemzetiségbe való kényszersorozásával, a zsidóságnak, Erdélyben pedig a székelységnek külön nemzetiségképen való feltüntetésével s egyéb igazsággal ellenkező, tudományellenes és önkényes módon törekszenek arra, hogy statisztikájuk minél kevesebb magyart mutasson ki. De mindez nem vezet célhoz, mert mégis pontos képünk van arról, hány magyar került idegen uralom alá.

 

Hány magyar van Csehországban?

A csehszlovák köztársaságnak Magyarországról lemetszett területén öt övet kell megkülönböztetnünk.
Az első a tiszta magyar terület, Pozsonytól Ungvárig, amelyen 852 község közül csak 13 tót többségű község van.
A második a nyugati tót terület, de szintén számottevő magyar (valamint német) kisebbséggel.
A harmadik az a terület, amely egyes városok, Nyitra, Losonc, Kassa környékén terül el, háromnegyedrészben magyar lakossal.
A negyedik a keleti, vegyesnyelvű terület (Szepes, Sáros, Zemplén), amelynek 1119 községében 201.000 magyar és 111.000 német van 331.000 tót mellett végül a rutén terület, amelyen alig egy százalék tót akik, negyedrésze a lakosságnak magyar.

Az egész csehszlovák területen maradt magyarok száma 1,084.343, ebből a magyar nyelvterületen 813,601.

A csehszlovák fennhatóság alá került területen a közművelődési intézetek közül elvesztettünk 498 kisdedóvót, 4280 elemi iskolát, amelyek közül 953 állami volt. 119,952 magyarnyelvű tanulóval, 110 iparos-, 14 kereskedő-inasiskolát, 114 polgári iskolát 11.431 magyarnyelvű tanulóval, 43 középiskolát (gimnázium és reál) 12.702 tanulóval, akik közül 10.112 magyar anyanyelvű.

Hány magyart adtak át Romániának?

A Romániához csatolt területekkel

1,704.851 magyart

veszített Magyarország. A magyar lakosságot illetőleg román területen is több övet és szigetet kell megkülönböztetnünk. Elsősorban az új határmenti színmagyar területet, azután a külön nyelvszigetet tevő Székelyföldet. Erdélynek románokkal vegyes magyarlakta területeit és végül a bánsági vegyes lakosságú területet.
A színmagyar területet Szatmár, Bihar, Arad vármegyékből vágták le. Ezen a területen 480.000 lakosból 409.334 magyar anyanyelvű. A többi, tehát alig hetedrész, román, elszórtan él.
A Székelyföld román - és szásznyelvű területek közé fogott, de tömör magyar nyelvterület, amelynek csupán a román határ felé vari néhány román községe, összesen 37.700 lélekkel, míg a magyarok száma ezen a területen 489.543.
Az erdélyi magyarlakta vegyesnyelvű területen, amelyhez a szilágysági és szatmár-megyei magyar szigeteket számíthatjuk, 577.000 lakos közül 244.000 a magyar.
A bánáti vegyes nyelvű területen a többség német, még pedig 60 százalék, a magyarok száma 64.000, a románok a lakosságnak csak negyedét teszik.
Iskoláik a románoknak a magyar uralom alatt nagy számmal voltak, s ez a legkiáltóbb cáfolata az elnyomatás vádjának, amelyet Európaszerte terjesztettek. Román elemi iskola volt 2100. Az összes iskolák száma, amelyek román területen maradtak, 4928, ebből állami volt 1306. A magyar anyanyelvű tanulók száma 180.018. Hogy a románok hány iskolát zártak be arról nincs statisztika. Magyar anyanyelvükön azonban, még pedig erős korlátozással, csak a felekezetek által fenntartott iskolákban taníthatnak, minden más iskolából kiirtották a magyar tanítást, így a tiszta magyar aradi líceumot is románná tették. A magyar tanulókat kényszerrel törekszenek elrománosítani.
A polgári iskolák közül 120-at, a középiskolát 60-at veszített a román birtoklás következtében Magyarország 15.624 magyar polgári és 12.888 magyar középiskolai tanulóval.

Mennyi a magyar Szerbiában?

A szerb uralom alá került Horvátországot nem számítva, ahol az 1910-i népszámlálás szerint 106.000 magyar lakott, a szerb-horvát-szlovén királysághoz csatolt magyar földön

457.595 magyar

maradt; még pedig kis részben Zala és Baranya leszelt területén, részben Torontálban, legnagyobbrészt azonban Bács-Bodrog vármegyében, ahol egyébként nagy számú németséggel vegyest lakik a magyarság. A szerbek által elfoglalt terület felső öve azonban magyar többségű terület, amelyen 457.597 elcsatolt magyar közül 242.300 él, míg a szerbek száma ezen az övön csak 41.700 volt 1910-ben.
A délszláv állammal szemben Magyarország elveszített 549 kisdedóvót, 897 elemi iskolát, 50.346 magyar tanulóval, 49 polgári iskolát 4523 és 11 középiskolát 1900 magyar tanulóval.

Mennyi magyar jutott Ausztriának?

A német nyelv jogán Ausztriához csatolt területen 216.000 német mellett 24.807 az átcsatolt magyarok száma, akik közül 10.000 Vas, 7800 Sopron, 7000 Mosón vármegyében lakik. Ausztriával szemben 369 elemi iskolát 3085 magyar anyanyelvű tanulót vesztettünk el, továbbá 5 polgári iskolát és 273 magyar tanulót, 1 középiskolát, a felsőlövőit.

 Veszteségünk – számokban

 

Magyar 
birodalom

Csonka 
Magyarország

Elveszett

Terület (km2) Népesség

325.411
20.886.487

92,67
7,5999.246

232.804
13.287.241

Termőföld

 

 

 

Szántóföld (kat. hold)
Rét
Legelő
Szőlő
Erdő

 

24.781.127
5.333.269
6.744.634
600.444
15.223.917

9.568.630
1.145.546
1.756.985
375.032
1.825.181

 

15.212.497
4.187.723
4.987.649
225.412
13.398.736

 

Állatállomány

 

 

 

Szarvasmarha

Sertés
Juh

7.319.121
2.351.481
7.580.446
8.548.204

2.149.756
896.498
3.322.407
2.406.041

5.169.365
1.454.983
4.258.039
6.142.163

Bányatermék (q)

 

 

 

Feketeszén
Barnaszén
Vasérc
Rézérc
Arany és ezüst

10.972.546
81.636.167
12.382.683
104.642
3.019.308
2.483.471

7.992.068
36.770.119
2.096.232
- - -
- - -
- - -

2.980.478
24.866.048
10.286.451
104.642
3.019.308
2.483.471

 

 

 

 

Gyári ipartelepek
Hitelintézetek
Vasutak (km)
Állami és törvényhatósági közutak (km)

4.588
5.630
22.081
49.420

 

2.075
1.860
8.364
17.533
 

3.613
3.770
13.717
31.887

 

 Ki mit kapott Magyarországból

 

Csehszlovákia

Románia

Szerb-horvát-szlovén királyság

Ausztria

Terület (km2)
Népesség
Magyar lakos

63.004
3.567.575
1.084.343

102.181
5.236.305
1.704.851

63.572
4.140.967
563.597

4.026
292.588
24.807

 

(A Fiume területe és lakossága itt nem szerepel.)

 

 

 

 

 

 

Termőföld

 

 

 

 

Szántóföld (kat. hold)
Rét
Legelő
Szőlő
Erdő

3.883.295
1.069.955
1.251.007
23.756
4.100.863

5.939.157
2.101.593
2.291.883
80.772
6.289.222

4.985.844
938.105
1.393.679
110.647
2.785.914

403.703
77.306
50.774
10.202
221.927

Állatállomány

 

 

 

 

Szarvasmarha

Sertés
Juh

1.360.055
279.458
762.898
1.172.615

2.065.715
505.779
1.486.672
3.431.977

1.576.726
646.087
1.897.919
1.525.827

166.526
22.957
109.940
11.713

Bányatermékek (q)

 

 

 

 

Feketeszén
Barnaszén
Vasérc
Rézérc
Arany és ezüst

- - -
2.394.117
7.221.029
95.408
495.302
620.734

2.980.478
20.526.360
3.044.543
9.188
2.524.006
1.186.731

- - -
1.945.571
20.879
46
- - -
- - -

- - -
- - -
- - -
- - -
- - -
- - -

 

 

 

 

 

Gyári ipartelepek
Hitelintézetek
Vasutak (km)
Állami és törvényhatósági közutak (km)

817
723
3.834
9.480


 

927
1.651
5.263
12.499

 

748
1.293
4.191
8.791


 

86
94
425
1.029

 

Mennyi volt Magyarország véráldozata?

Magyarország a világháborúban nemcsak a maga fenyegetett lététnek, hanem Ausztria határainak védelmében is rengeteg véráldozatot hozott, az orosz harctéren Galíciáért, az olasz harctéren a tengerpartvidék és Tirol megtartásáért annak az Ausztriának, amely szintén kézséggel osztozott a zsákmányon. E mellett Magyarország nagyobb arányban küldte a harctérre fiait, mint az osztrák tartományok, Tirolt kivéve.
A magyar királyságból 3,436.776 embert hívtak be a hivatalos kimutatások szerint, tehát a lakosság arányos kötelezettségéhez mérten harmadfélszázalékkal többet, illetőleg 125.000 emberrel kevesebb vonult be Ausztriában, mint a magyarországi arányszámban kellett volna.

A magyarországi hadbavonultak közül

660.821 pusztult el

a világháborúban, ezek közül a harctereken 380.774 esett el. A többi részint eltűnt, ismeretlen halott, vagy a fogságban, vagy a harctéren szerzett betegségben, járványos kórok következtében pusztult el.
A harcterekről visszakerült és sebeik miatt vagy betegségben elhaltak közül Magyarországon 77.192-őt temettek el. Ezek a hősi halottak. Legtöbbet Budapesten temettek el, mégpedig 17.516-ot. A külföldön eltemetett magyar hősök közül 101.878-nak nyugvóhelye ismeretes. A legtöbb sír Olaszországban ismeretes: 30.433.
A vármegyék közül a legtöbb halottja volt Békés, Zala, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy, Baranya és Torontál vármegyék lakosságának.
De súlyos véráldozat volt a sebesültek áldozata is. Annál súlyosabb, mert számosan, akiket meggyógyulásuk után visszavittek a harctérre, ismételten megsebesültek. A magyarországi hadbavonultak sebesültjeinek száma 1.536.000. így tehát a magyar hadbavonultak közül a honvédelmi minisztérium nyilvántartása szerint

250.000 volt rokkant

a világháború végén.

Elegendő-e mai katonaságunk?

Mai katonaságunk a csonka ország megvédésére sem elegendő, nemcsak számbeli korlátozottsága, hanem hiányosságra kényszerített fölszereltsége miatt.
A trianoni béke sok gonosz és megalázó igazságtalanságai közt a határok megszabása mellett a legkiáltóbb az, hogy a körülöttünk levő ellenséges hatalmakkal szemben, ha azoknak bármely okból eszükbe jut Magyarországot kényszerítéssel megakadályozni olyan elhatározásokban is, amelyek saját belügyei vagy gazdasági érdekei, nem védelmezhetjük fegyveres erővel magunkat. A trianoni béke ugyanis 35.000 emberben szabta meg a magyar hadsereg létszámát s ezt is ahhoz a kényszerhez kötötte, hogy annak zsoldos hadseregnek kell lennie. Megtiltották a kiegészítő keretek felállítását; a honvédsereget tehát nem az általános védőkötelezettség alapján és nem sorozás útján egészítik ki, hanem valósággal szegődtetni kell a katonát. Természetes, hogy ilyen módon a megengedett létszámot sem lehet betölteni. Ebben a ránkparancsolt megszorításban az a szándék vezette természetesen a békediktálókat, hogy a magyarság ismert és a háború folyamán ellenségeink által eléggé tapasztalt katonai erényeit elsorvaszthassák azzal, hogy ne engedjék a katonának termett ifjúságot katonailag kiképezni. Ezzel szemben azonban szomszédainknál megvan az általános hadkötelezettség és fennállnak a hadkiegészítőkeretek; hadseregeik aránylag nagyobb békelétszámot értek el, mint amekkora hadsereget Ausztria-Magyarország tartott.

Egy másik kirívó korlátozás pedig nemcsak a fegyverek minőségének is durva szándékossággal való korlátozása, amivel állami önállóságunk és állami fenségjogunk a valóságos jognak fonákjává válik. Nem engednek több ágyút tartani száznál; de a tarackok kalibere sem lehet nagyobb 10 centiméteresnél; tehát tüzérségi támadást sem védhetünk ki az ellenség nagykaliberű ágyúival és tarackjaival szemben. Sőt, hogy a védelem még kérdésesebb legyen, még a gázmaszkok beszerzését is megtiltották. Csak 1927-ben sikerült, az olaszok támogatásával annyira enyhíteni a trianoni tilalmat, hogy rendőri célokra csekély számú páncélos autót, továbbá a kis sereg létszámához mért mennyiségű gázvédőmaszkot szerezhessünk be. Azonkívül katonai célra szolgáló légi járműveket, továbbá tankokat sem használhatunk. Természetes, hogy a békerevízió kérdésének fölvetése kapcsán követelnünk kell ennek a lealázó képtelenségnek a megsemmisítését is, vagy amint azt a leszerelési értekezleten már fölvetették, a szomszéd államok hadseregei létszámának is ugyanolyan arányban való lecsökkentését.
A békeparancs még a hadsereg belső tagozásába is beavatkozott. Eszerint ma a következő szervezete van a magyar honvédségnek; 7 vegyesdandár; 14 gya­logezred 3—3 zászlóaljjal, 7 kerékpáros zászlóalj, összesen 49 zászlóalj 196 géppuskával; a lovasság 4 huszárezred és 7 tüzérosztály és 4 önálló ütegből, összesen 100 löveggel; a dandárok kötelékében l-l híradó század, autóosztag, vo­natosztag, van azonkívül 3 utász-zászlóalj.

Mennyi jóvátételt kell adnunk?

A rengeteg területi és gazdasági veszteségen felül még jóvátételre is kötelezte Magyarországot a trianoni béke. Még pedig a megszálló hatalmak által elzsákmányolt óriási értékeken kívül bizonyos szolgáltatások szénben és élő állatokban. A pénzbeli jóvátétel összegét nem is állapították meg végleg; ezt a gazdasági helyzetre való hivatkozással, midőn Magyarország különben is kénytelen volt pénzügyi rendbehozatala végett a Népszövetséghez fordulni kölcsön felvételéért, jórészt elodázták, anélkül, hogy veszedelmét elhárítottuk volna.
A békeszerződés törvényszerűség színében parancsoló határozatán kívül történtek azonban törvénytelen jóvátételi harácsolások is, amelyek már a csonka országot sújtották. Ilyen volt a megszálló román csapatok által elrabolt rengeteg élő állat és gazdasági, vasúti anyag, gépek, papír stb., amelyek semmiképpen sem szolgálhattak, de nem is szolgáltak a megszállás költségeinek fedezésére, hanem a megszálló sereg tisztjeinek és részben legénységének birtokába jutottak vagy, mint a vasúti anyag nagy része, csupán harácsolásra szolgáltak és a harácsolok sem hasznosíthatták, hanem pusztulásnak engedték. E vandál pusztítás is rengeteg kárt okozott a megszabdalt országnak.
Azok az állami javak, valamint fölszereléseik, amelyek idegen uralom alá kerültek, aranykoronában tizenhat milliárdra rúgtak. Ehhez járulnak azok a károk, amelyek a különböző megszálló csapatok, főképpen a románok fosztogatása okozott. Ez hiteles statisztikai adatok szerint huszonöt milliárd aranykoronát tett; ennyi vagyon semmisült meg a békeévek szorgalmas munkájával és megtakarításával szerzett részint az ország, részint az erkölcsi és gazdasági testületek, valamint a magánosok. Ebből a hatalmas összegből ugyanis a magánosok kára mintegy kilencmilliárdra rúgott. Budapest vállalatai és egyes lakosai a román megszállók jogtalan harácsolása következtében harmadfélmilliárd aranykoronát vesztettek. A vasút és a posta által bejelentett károk maguk 7400 millióra rúgtak. Ezekben a károkban azonban nincsenek benn és ki sem számíthatók azok a károk, amelyeket az okozott, hogy a termelőanyagok és eszközök (gépek, szerszámok, nyersanyagok) elrablása miatt sok mezőgazdasági és ipartelep tétlenségre volt kárhoztatva; a mezőgazdaság pedig sokáig nem bírta a legfontosabb élelmiszercikkek termesztését sem biztosítani a szükséges mértékben.

 

Mihez van jogunk?

A nemzetiségek megtelepedése

Magyarország történelmi joga úgyszólván egybeesik az ország földrajzi föltételeivel. Állami életének kialakulását is nagyrészt földrajzi alakulása tette lehetővé. A honfoglaláskor itt talált aránylag nem nagyszámú népek: bolgárok, morva-szlávok, németek, dunántúli szlovének beolvadtak a magyarságba. Ez a X. és XI. század folyamán már megtörtént.
A nyugatról betelepült németek tartották meg leginkább egyes szigetekben nemzetiségüket, ők voltak a legtöbb városnak benépesítői, az iparos, kereskedő polgárság megteremtői. De szabadalmaik élvezetében egészen hozzáidomultak a magyarsághoz, sok helyütt még viseletükben is, kivéve a XII. században betelepített, ínségkergette szászokat, akik Erdélyben mindig állam akartak lenni az államban. A németségből mindamellett különösen az értelmiségből igen sokan olvadtak be a magyarságba. A ma is tekintélyes számú német lakosságú falvak a török hódoltság utáni időből eredő, a puszta vidékeket benépesítő telepítések; ez a német lakosság azonban általában azonosítja magát a nemzet örömeivel és bajaival.
A tótok német, sziléziai területről kezdtek települni a XIII. századtól fogva. A Kis-Kárpátok mentén a Vág mellett abban az időben határvédő székelyek laktak; Trencsén, Túróc, Liptó, Árva, Zólyom és Gömör egy rész is lakatlan erdőség volt. E lakatlan helyekre, irtásokra telepedtek le lassanként a tótok; későbbi mese az, amit a csehek zsoldjában álló néhány tót író és a propagandisták hitettek el a teljesen tájékozatlan békeszabókkal s évtizedeken át folytatott történethamisítással a hiszékeny népekkel is, hogy a tótok azonosak a csehekkel és őslakói a most elfoglalt területnek. A tótok zöme azonban ellenáll minden csehesítésnek; annál is inkább, mert kultúrára fogékony, ügyes, szorgalmas nép. Az alföldi tót telepítések újabbkoriak, a török hódoltság utáni időből erednek, amikor a pusztán maradt nagy területeket kellett benépesíteni és termővé tenni; a megtelepedettekből igen sokan lettek jódú gazdák, s emelkedtek tekintélyes állásokra az értelmiségi pályán.
A románok Bolgár- és Görögország szélén fennállott Vlachiából (Oláhország) 1186-ban kezdtek átvándorolni a Duna balpartjára. Főleg hegyi pásztor­kodással foglalkoztak, de a bolgárok és görögök gyakran alkalmaztak oláhokat zsoldosokul s így sokan beleszoktak a katonáskodásba is. Éppen azért, midőn Angelos Izsák görög császár az adó meg nem fizetése miatt elvette nyájaikat, fegyveresen fölkeltek ellene; de a rendes görög hadseregtől vereséget szenvedtek. A görögök bosszújától félve vándorolt át a Dunán egy nagyobb csoport­juk, amely a kunokkal szövetséget kötött; más részük ellenben ott maradt a Balkánon; de ezek közül is sokan a későbbi harcok következtében fajtestvéreik után vándoroltak. Az 1222-24-es  okiratok tanúsága szerint az Olt mellett találjuk már őket a besenyőkkel együtt; de már III. Béla, midőn 1182-ben Andrornillos görög császár ellen harcolt, telepített a Balkánon maradt oláh népből pásztorokat, katonákat. Hogy a románok őslakói lennének Erdélynek, mint a dákok leszármazói, a XVIII. században költött mese. Ellene mondanak ennek a folyók és városok nevei is, amelyeknek római neve nem maradt meg, hanem a románok a beköltözésükkor talált neveket használták eloláhosítva.
Természetes, hogy ilyen kézzelfogható bizonyítékokat eltagadnak vagy elhallgatnak külföldi pártfogóik előtt. Szapora nép lévén, a románság századokon át erősen gyarapodott számbelileg, annál is inkább, mert nem lévén Erdélyben külön nemzet, mint a magyar székely és szász, nem vett részt, hacsak nem mint zsoldos, a hadviselésekben. A hódító hadak elől is menedéket talált a hegyek közt. 1733-ban a hivatalos román egyházi összeírás szerint még csak 425.000 román volt Erdélyben; ez a szám nem egészen két évszázad alatt megnégyszereződött.
A szerbek vándorlása a Morava, Ibar, Lim és a Zeu völgyeiből csak akkor indult meg Magyarország felé, midőn IV. László züllött kormányzása alatt sógora, Dragutin István szerb király Boszniát és a mácsóí bánságot kezébe kerítette. De I. Károly 1319-ben már visszafoglalta Mácsót. 1389-ben a rigómezei ütközetben elesett Lázár szerb fejedelem, fia István meghódolt Bajazidnak s török csapatokkal szállt Magyarország déli részeibe, ahol rabolt és pusztított. Ekkor keletkezett a „vadrác" kife­jezés. 1406-ban Lazarevics István meghódolt Zsigmond magyar királynak és Szerbia 1459-ig Magyarország melléktartománya volt. Ez időben költöztek át nagyobb számmal magyar területre a szerbek, nevezetesen a török nyomás elől menekülő rasciabeli rácok 1439-ben a török elől Brankovics György is Magyarországra menekült. Rác kereskedők egészen a fővárosig vándoroltak, ők alapították Csepel szigetén Ráckevét. 1481-ben, midőn Kinizsi Krusócig üldözte a törököket, ezektől menekülni akarván, Kinizsivel 50.000 szerb költözött át Magyarországba. 1526 után, mint török zsoldos sok szerb költözött be az előbb színmagyar Bács-Bodrog magyar Bács-Bodrog vármegyébe, amelynek 1597-ben már 35 rác községe volt. A rácok felhatoltak egészen Komáromig: templomaik s papjaik de úgyszólván hívők nélkül ma is vannak például Vácon, Kecskeméten, Székesfehérvárott. De a szerb lakosság ezeken a helyeken idővel kihalt vagy elköltözött, Budán a Tabán is Rácváros nevet viselte, mert a török kiűzése után nagyrészt szerbek telepedtek ott le; templomuk és iskolájuk ma is itt van. Midőn 1690-ben a kezdetben sikeresen harcoló szerb fölkelőket, valamint az őket támogató császári csapatokat a törökök megverték, a fölkelés lelke Csernovics Arzén ipeki pátriárka, miután I. Lipót császártól bizonyos kiváltságokat kapott 36.000 családdal, mintegy 180-200.000 lélek­kel átkelt Belgrádból a Száva balpartjára. Akkor még nem volt szándékuk a szerbeknek az ittmaradás, csak azt akarták biztonságban bevárni, míg a császári csapatok elfoglalják Ó-Szerbiát s ők visszatérhetnek igazi hazájukba. Ezek a szerbek tehát menekültek voltak, akiket a császári kormány különböző kedvezményekkel már akkor felhasznált a magyarok ellen, amint felhasználta őket 1848-49-ben, amiért köszönetül kihasította nekik az 1850-től 1861-ig fennállott Vojvodinát, persze német tisztviselők vezetése alatt.

A ruténok vagy kisoroszok Galíciából a csehekkel együtt a XTV. században kezdtek átszállingózni. A magyar földesurak szívesen fogadták őket, hogy a lakatlan erdővidéken munkaerőt kapjanak. 1397-ben Korjatovics Tódor podoliai herceg is beköltözött házanépével és Munkácson görögkeleti szerzetesek számára kolostort is épített. A háborúk következtében a Felvidéken is megcsappant a magyar és német lakosság száma, ellenben a kisoroszok elszaporodtak és lassankint elkerültek Abaúj, Zemplén, Ugocsa, Szatmár és Szabolcs megyékbe is. 1646-ban egyesültek a kath. egyházzal és még szorosabban simultak a magyar nemzethez. A körül nem határolható ruténlakta földnek Csehországhoz csatolása mind a földrajzi, mind az etnográfiai, mind a történelmi elv és igazság legkiáltóbb megsértése.

Mi a földrajzi egység?

Európában Pirenéi-félsziget, az angol-skót szigetek, Skandinávia és az olasz félsziget mellett a régi Magyarország az, amely a lehető legtökéletesebb földrajzi egység képét tárja elénk. De még tökéletesebb egységes terület, mint az olasz félsziget, amelyet az Alpok és Appenninok két nagy részre tagolnak, valamint Skandinávia magas hegyvidékre és síkvidékre oszló földje, ahol két külön ágú rokonnép vált szét etnográfiailag is elhatárolt államra. Ezt az egységet a síkot körülölelő Kárpátok ideális határjelölő koszorúja alkotja, s a Kárpátokból eredő vizek, a szorosokon áttörő két kisebb folyón kívül mind a magyar medencében egyesülnek és a Dunába ömlenek, amely viszont a jól megszabott déli határt képezte ki. Csakis nyugat felé mosódik el egy darabom, nevezetesen a Dunántúlon a természetes határ az Alpok beágazó nyúlványai miatt.

Ezt az egységet akarta megbontani a trianoni béke. Ezeréves ittlétünk alatt többször  megkísérelték ezt a hódító hatalmak; de a természet erején végül is kudarcot vallott mesterkedésük. A földrajzi egység természeti ereje ostromolja már kezdettől fogva a trianoni békét is, mert ez irányítja az e medencében lakó bármilyen fajú nép gazdasági létföltételeit.

 Rá vagyunk-e gazdaságilag utalva az elszakított részekre?

Csonka-Magyarország igen is föltétlenül rá van utalva az elszakított részekre, mert szükségleteinek, ipari nyersanyagainak jelentékeny része onnan kerül ki: az épületfa, a különböző ércek, a só. De viszont az elszakított részek lakosságának gazdasági érdekei is, némely határszéli rész kivételével, a nagy magyar medencére vannak utalva. így a Felvidék Magyarországból kénytelen beszerezni gabonáját. Százezreknek adott munkát a magyar Alföld. Ennek elzárását főképpen a tótok érzetek meg, és ha tovább tart ez az állapot, még jobban nyomorba kell süllyedniök, mert semmiféle erőszakolt vasúti politikával nem lehet tartósan legyőzni a természetes közlekedő vonalakat, amelyeket a folyók völgyei jelölnek ki. így kell az erdélyi medencének is a Maros völgyén át érdekközösségben egyesülni a magyar medencével, mint ahogy már a honfoglalás korától fogva megvolt a szoros gazdasági érintkezés a két országrész között. Annál sürgetőbb ez most, a nagy gazdasági fejlődés mellett. Magyarország gazdasági létérdeke szorosan összefügg az elszakított részek visszaszerzésével. Tudatlanság biztathat csak valakit azzal, hogy ezt a természeti törvényt ideig-óráig tartó s könnyen kijátszható vagy megsérthető szerződésekkel pótolni lehet.

 

Mi a béke-revízió útja?

A trianoni békeszerződés igazságos megváltoztatásának szükségessége immár kétségtelenné vált mindazok előtt, akiknek szemét nem homályosította el a háborúból megmaradt gyűlölet és kapzsiság. Ennek igazságáról immár egyre hangosabb szóval tesznek tanúságot a volt ellenséges országok legkiválóbb államférfiainak és tudósainak nyilatkozatai. A békeszerződések sérthetetlenségének legendája volt ellenségeink között is oszlóban van, mert mindenki érzi, hogy az ilyen béke egész Európára veszedelmet jelent s ha ki akarnak tartani mellette, újabb háborúk üszkét vetik el. Tudni kell azonban nekünk magyaroknak is, kik az ellenséges táborban a barátaink, s ezek hogyan érvelnek igazunk mellett.

Mit mond Nitti, volt olasz miniszterelnök?

Francesco Nitti, Olaszország volt miniszterelnöke „Nincs béke Európában" című művében Magyarországról a többi között ezt írja:
Magyarország szenvedte a legsúlyosabb területi és gazdasági megcsonkítást. Ez a szegény ország, amely egykor a civilizációt és a kereszténységet is megmentette, olyan kegyetlen bánásmódban részesült, amelyre nem találni magyarázatot, hacsak nem a szomszédos népek prédára való vágyában és abban a tényben, hogy ezek az alantasabb népek, látván az erősebb legyőzését, teljes tehetetlenségre kívánták kárhoztatni. Tényleg semmivel sem lehet igazolni azokat az erőszakos rendszabályokat és azt a kizsákmányolást, amely magyarföldön történt. Ami Magyarországon a román megszállás során lefolyt, a rendszeres rablást és rombolást sokáig igyekeztek titkolni. A háború után Magyarországtól mindenki áldozatot kívánt és nem akadt senki, aki érdekében egy békülékeny, jó szót szólt volna...
Valamennyi hadviselő állam közül talán Magyarország az az ország, amely lakosságának számához viszonyítva a legtöbb halottat vesztette: a Habsburg-monarchia tudta, hogy számíthat a magyarok hősiességére s a legvéresebb vállalkozások tömeggyilkosságára jelölte ki őket. így ez a kicsiny nép ötszázezernél több halottat és tömérdek hadirokkantat áldozott fel.
Egy nép, amely olyan szellemi jókon van, mint a magyar, elfogadhatja jelenlegi status quoját ideiglenes szükségül, de remélhetjük-e mi, hogy nem jog igyekezni mindent visszaszerezni, amit igazságtalanul elveszett és nem lesz-e néhány éven belül újabb és rettenetesebb háború.

*

Ugyancsak Nitti írja „Európa hanyatlása és az újjáépítés útjai" című művében a következőket:
Az összes legyőzött országok között Magyarországon él leghatalmasabban a nemzeti érzés. Bizonyos, hogy a büszke és kitartó magyar nemzet még talpra jog állani és senki sem hiszi, hogy Magyarország sokáig tűri a trianoni szerződés kemény rendelkezéseit. A magyar bíboros hercegprímástól kezdve az utolsó parasztig senki sem nyugodott bele mai sorsába. Magyarország ezer éven át nagyon sokszor megmentette Európát és a kereszténységet az ázsiai betörésektől és ma is Európa legfontosabb bástyája a bolsevizmus ellen.
A háború után három évvel Budapesten még mindig ott voltak a szövetségközi katonai ellenőrző bizottságok. 1922. április 15-ig ott volt az angol katonai bizottság 19 tisztje és 18 altisztje. A franciának 22, illetve 48, az olasznak 33 és 62, a japánnak 6 tisztje volt ott. Április 15-e után csökkentették a missziók létszámát. A missziók tagjai nemcsak, hogy általában elsőrangú szállodákban éltek a magyar állam költségén, hanem fizetésüket is saját országuk pénznemében kapták. A természetben kapott szolgáltatáson és e fizetésen kívül a katonai misszió tagjai még más járandóságot is kaptak.
A jóvátételi bizottság, valamint a határmegállapító bizottság és a katonai bizottságok kiadása akkora, hogy amikor olvassuk, megalázást és borzalmat érzünk. Nitti nyilatkozatai közül legérdekesebb talán „A béke" című könyvének magyar fordításához fűzött előszava, melyben a többi között ezt mondja:
A versaillesi szerződés és a saint-germaini, trianoni, neullyi szerződések a legbecstelenebbek, amelyeket csak ismer a modern történet. Ezek Wilson valamennyi elvének megtagadását jelentik és megszegését mindannak, amit az antant a háború alatt hirdetett.
Egyetlen néppel sem bántak el azonban gonoszabbul, mint a magyar néppel: egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét s raboltak ki jobban. Magyar­ország lakosságának szétosztása a modern civilizáció egyik legszégyenteljesebb lapja.
A magyaroknak nincs többé fegyverük s nincs pénzügyi eszközük sem, a lelkük azonban szilárdabb, mint valaha volt. Nem lennének annak a nemes és lovagias nemzetnek sarjadékai, amely megmentette Európát a barbárok beözönlésétől, ha megtörtek volna a fájdalom eme korszakában.
Az angol, francia és amerikai írók közül többen elismerték Magyarország megcsonkításának igazságtalanságát. Egyikük sem akart azonban rámutatni arra, hogy ki volt a felelős ezért a bűnért. Amikor én mint Olaszország miniszterelnöke résztvettem a nemzetközi konferenciákon, már túlkéső volt a szerencsétlenség elhárítása: sokat szenvedtem azonban ezért a bűnért, amelyet ilyen könnyelműen követtek el s ma is kérdem, miért követelték Clemenceau és munkatársai, - őket az a gondolat vezette, hogy szolgálatot tesznek ezzel azoknak az államoknak, amelyeknek elő kell segíteniük a francia hegemóniát, - hogy ilyen lehetetlen módon osszák jel az ősi magyarföldet.
A magyar nemzet rá fog találni a maga útjára.

 

Előre látom, hogy Magyarország új háború és új rombolás nélkül vissza tudja venni elvesztett területeit. Ennek a kilátásnak biztosítása végett meg kell azonban őriznie jelenlegi józanságát és össze kell szednie magát. A nagy fájdalmak lesújtanak, de gyakran a feltámadás okai. Ami a holnapot illeti, minél erősebb lesz Magyarország, s minél nagyobb lesz ellenálló képessége, annál inkább fognak neki igazságot szolgáltatni.

Mit mondott James Bryce az angol lordok házában?

James Bryce viscount, a kiváló angol történetíró, az oxfordi egyetem volt tanára, aki több ízben volt miniszter és Washingtonban nagykövet, a trianoni békeszerződés törvénybeiktatásakor az angol felsőházban hosszabb beszédben ítélte el a békeszerződés igazságtalanságait s a többi közt ezt mondta:
Magyarország Európa legrégibb királyságainak egyike, melyben rendkívül szabadságszerető nép él. Magyarország nevezetes szerepet játszott a világtörténelemben, sok századon keresztül küzdött a szabadságért a Habsburgok ellen és mindig meleg rokonszenvvel viseltetett Anglia iránt. Bebizonyítható, hogy miniszterelnöke, Tisza István gróf a háború kitörését megelőző tárgyalásokban arra törekedett, hogy meggátolja a háborút.

A párizsi békekötések túllőttek a célon. A nemzetiségi önrendelkezés elvét egyszerűen az ablakon dobták ki oly esetekben, midőn az lett volna a helyes, hogy alkalmazzák. Vegyük például a székelyek esetét. Ezek Erdély határszélein laknak a moldvai határ és Marosvásárhely között. Miért ne lehetett volna a magyar határt úgy megvonni, hogy Erdély magyar részeit és a Székelyföldet magába foglalta volna. És ha ez nehéz lett volna, miért nem oldották fel a kérdést korridor útján, mely a székelyeket Erdély magyar lakosságával kötné össze. Vagy miért nem biztosítottak nekik autonómiát, ahelyett, hogy ezt a tiszta magyar népet az idegen és nem óhajtott román uralom alá rendelték, amely már is megmutatta, hogy mire használja fel a szerencsétlenül neki adott hatalmat.
Megbocsáthatatlan, hogy tiszta magyar városokat, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Arad Romániának adtak, azon ürügy alatt, hogy vidékük jelentős mértékben román lakosságú. Mert ez azt jelenti, hogy ezeknek a városoknak, honnan a felvilágosodás kiáradt a vidékre, honnan a falvak lakossága a magasabb civilizációt, a kultúrát kapta, értelmes, művelt, kereskedőszellemű lakosságát kiszolgáltatták és feláldozták az alacsonyabbrendű, műveletlen néptömegeknek s az egész ország kárt szenved amiatt, hogy a magasabb kultúra háttérbe szorult.

Pozsonyt a cseheknek adták, hogy dunai kikötőjük legyen. De nem volt szükséges e célból túlnyomóan magyar lakosságú területeket odaadni a cseheknek. Pozsony és Kolozsvár jeles egyetemeit elvették a magyaroktól.
Azt mondják, hogy gondoskodtak a kisebbségek védelméről. Máris kitűnt, hogyan védelmezik a kisebbségeket: úgy, hogy a románok tűzzel-vassal irtják a magyar nyelvet és terjesztik helyette a románt. Mióta a románok bevonultak az országba, napirenden vannak a zaklató vallási és faji üldözések.
Amit a nagyhatalmak művelnek, nem egyéb, mint hogy régi bajokat új bajok teremtésével próbálnak gyógyítani Wilson 14 pontja elhagyásával.
Reméljük, hogy Magyarország ismét újjászületik. Én nem féltem Magyarország jövőjét, mert ami egy országot naggyá tehet: az a néplélek, és a magyar nép lelke nem törött meg.

Mit írt Tisseyre francia képviselő?

A francia parlamentben a trianoni békeszerződés igazságtalanságának hatása alatt a képviselők egy magyarbarát csoportot alakítottak. E csoport elnöke Charles Tisseyre: „Egy diplomáciai tévedés: A megcsonkított Magyarország" című könyvében ezt írta:Itt az ideje revideálni nemcsak a békekötéseket, hanem az eszméket is, melyek annak alapjául szolgáltak. Régebben Magyarország barátja volt Franciaországnak: Rákóczi, Kossuth korában. Az 1885. évi budapesti iparkiállítás alkalmával tüneményes fogadtatásban részesítették a franciákat, amint azt Francois Coppée leírta. Tüntettek mellette 15 évvel a német-francia háború után is. Tisza volt az egyetlen, aki a világháború ellen szót emelt. A háború idején a franciákat nem háborgatták. A vége mégis Magyarország megcsonkítása lett, azon hamis vád alapján, hogy a magyarok elnyomták a nemzetiségeket. Az igazság éppen ellenkező. Ezer esztendeje laktak együtt, ha elnyomták volna, régen megsemmisültek volna.
A magyarok áldozatai lettek a saját liberalizmusuknak.
Iskolákat tartottak fenn a nemzetiségek számára. A románok ellenben becsukták a békekötés óta a magyar iskolákat Erdélyben.
A területcsonkítás erőszakos és igazságtalan volt. Erdély fővárosa, egyetemi város, magyar műveltséggel. Mátyás király szülővárosa. Kegyetlen gúnyja a sorsnak, hogy ez most román város legyen. A román fő jellemvonása a brutalitás, az arrogancia, a korrupció, náluk csak baksissal lehet boldogulni.
Miért adták oda a 600.000 székelyt, a legrégibb magyar törzset? Nem ismeri a magyar történelmet, aki azt hiszi, hogy ezekből valaha románok lesznek. Erdélyben odaadták a szászokat is megkérdezésük nélkül, azzal, hogy ezek nem magyarok. Ráadásul még 100.000 magyart Erdélyben s még többet Erdélyen kívül.
De legmeglepőbb és botrányos, hogy Ausztriához is, mely inkább felelős a háborúért, három vármegyét akartak átcsatolni. A soproni népszavazás mentette meg egy részét. Miért nem rendeztek népszavazást másutt is Magyarországon, mint Sziléziában. Az ezeréves politikai egységből csináltak három újat, mely még vegyesebb nemzetiségű. Egészséges gazdasági egységből csináltak betegeket.
Magyarország határait ezer év óta a Kárpátok alkották. Ezt ők valahányszor elvesztették, mindig visszafoglalták. Előbb-utóbb ismét meg fogják kísérelni. Vízrajzi helyzetük is kényszeríti rá, mert az Alföld ki van téve az áradásoknak Mindig felszabadították magukat idegen uralom alól, mert a szabadságszeretet szívükbe van vésve. Háborút fognak indítani annak visszafoglalására. Azt mondják, hogy nekik négy Elszász-Lotharingiát csináltak. Négy szobrot emeltek ennek jelképéül a budapesti Szabadság téren. Jelvényt viselnek, ezzel a jelszóval:                        Nem, nem, soha!

Mindenki a revans kívánságával van eltelve.

 

Az a politika, melyet Franciaország követ katasztrófára fog vezetni. Közép-Európát feldaraboltuk. Magyarország gazdasági egységét szétromboltuk. Béke helyett új tűzfészkeket csináltunk. Elidegenítettük Magyarországot, ahol annyi barátunk van. Vissza kellene állítani azt az állapotot, amelyet a trianoni béke elrontott.

Mit mond Lloyd George a békeszerződés revíziójáról?

Lloyd George 1927-ben egy magyar emberhez intézett levelében ezt írta: Az angol közvélemény teljesen megérti, hogy sem a magyar nép, sem a miniszterelnök nem voltak felelősek az 1914. évi katasztrófáért, hanem, hogy bizonyos teljesen tiszteletreméltó indító okok sodorták bele őket. Ezért Anglia érzelmei, melyek Kossuth Lajos ivadékai irányában mindenkor barátságosak voltak, a világháború eseményei nyomán sem váltak keserűvé. Mostani szavaimat inkább elvekre, semmint tényekre alapítom. Vizsgálat nélkül nem alkothatok véleményt arról, vájjon tisztán magyar határlakosságot tényleg akarata ellen Csehország, Románia és Jugoszlávia annektált-e? Egyetértek azonban abban, hogy a cseh parlament 12 magyar képviselőjének tiltakozása erős príma facie ennek a vizsgálatnak a létjogosultságára. Én nem voltam tagja annak a konferenciának, amely az önök békeszerződéseinek feltételeit meghatározta és ezért nem ismerem az okokat, melyek a mai határ megállapítására mérvadók voltak. Az 1919-1920-i békeszerződések együttes komplexumát illetően azonban világosan kijelenthetem, hogy megalkotói azokat sohasem tartották a megváltoztathatatlanságig tökéleteseknek. Azoknak az államférfiaknak a gondolkozása, akik az említett szerződésekről a szövetséges és társult hatalmak képviseletében tárgyaltak, világosan kifejezésre jut abban a gondosan megfogalmazott levélben, melyet Clemenceau, mint a békekonferencia elnöke 1919 június 16-án a német delegációnak írt és amelyben kijelentette, hogy a szövetségesek nézete szerint „ez nem csupán igazságos elintézése a világháborúnak, hanem alapul szolgál, amelyen Európa népei barátságban és egyenlőségben együtt élhetnek".Mi mindannyian világosan elismertük annak lehetőségét, hogy a békeszerződések bizonyos klauzulái és rendelkezései eszmecsere, döntés és esetleg revízió tárgyává is tehetők ama nagy bíróság által, melyet a békeszerződés első pontja megszervezett, vagyis a népszövetség által. Az európai béke csakis a minden nemzet irányában való egyforma igazságosság alapján lehet állandó.

Mit kíván Rothermere lord?

Rothermere lord, a Daily Mail-nek, a világ egyik legnagyobb lapjának tulajdonosa, aki 1927. év elején Budapesten járt, lapjának június 21-i számában világszerte feltűnést keltő cikket írt „Magyarország helye a napon, - Közép-Európa megmentése" címmel. Ez a cikk minden eddigi megnyilatkozásnál hatalmasabb visszhangot keltett. Benes a cseh külügyminiszter rágalmakkal akart szembeszállni a cikkben foglalt igazságokkal, de eredménytelenül.

 

A magyar kérdés a lord nagyhatású cikkével immár véglegesen a világ lelkiismeretének színe elé került. A cikk hatása alatt Magyarországon megalakult a Magyar Revíziós Liga, amely itthon is, külföldön is igyekszik állandóan ébrentartani a Magyarországon elkövetett igazságtalanságok jóvátételének kérdését. A nevezetes cikk főbb részei a következők:
Közép-Európát teleszórták Elszász-Lotharingiákkal. Midőn az 1871-i frankfurti békeszerződés ezeket az ikertartományokat elszakította Franciaországtól, már meg is vetette az új európai háború alapját. Ugyanezt a kontármunkát végezte el, csak fokozott arányokban az a békeszerződés, amely a régi osztrák-magyar monarchiát darabokra osztotta. Közép-Európa féltucat pontján elégedetlen faji kisebbségeket teremtett; bármelyikük új bonyodalom kezdő oka lehet.
Három békeszerződés rendezte újból Közép-Európa térképét. E három szerződés közül az utolsó s egyben a legmeggondolatlanabb a trianoni szerződés volt, melynek aláírására Magyarországot 1920 június 4-én felszólították. Ahelyett, hogy kibogozta volna az ott élő nemzetiségek kölcsönös viszonyát, még jobban összecsomózta azt. Mélységes az elégedetlenség, amelyet ez a szerződés teremtett. Az európai kontinens e részének minden elfogulatlan szemlélőjének világosan látnia kell, hogy mennyire szükséges az elkövetett hibák jóvátétele.
A közép-európai országok új határai önkényesek és nem gazdaságosak. Ennél is nagyobb hibájuk, hogy igazságtalanok, s ez állandó veszedelem Európa békéjére.
Felfogásom szerint megjött az ideje, hogy a szövetségesek, akik azt a bizonyos, önkényesen papírra vetett trianoni szerződést aláírták, az elmúlt hét esztendő tapasztalatainak világánál felülvizsgálják az akkor megvont határokat. Ha valamely határmegállapítás hét év próbája után sem vált be, nagy a valószínűség, hogy az a határmegállapítás gyökerében egészségtelen.
Hogy hogyan és mikép kellene a Magyarországra erőszakolt békeszerződés feltételeit megváltoztatni, arra nézve meg kellene kérdezni az érdekelt területek tarkán kevert népségét. Volt idejük fontolóra venni, mely nemzetiséghez forrasztja őket ösztönük és érdekük. A népszavazás ellenőrzését a vitás területeken az Egyesült-Államoknak vagy valamely más, nem érdekelt államnak kellene gyakorolnia. Az elszakított területek erős magyar részein ugyanis bőségesen bebizonyult már, hogy a magyar lakosság nem élvezi a szó és vélemény ama szabadságát, amelyet a trianoni szerződés számára biztosítani kívánt.
Én a közép-európai helyzet revízióját azért sürgetem, mert igazságos is, célszerű is. Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, hogy nemzeti fejlődésük reményei teljesüljenek, nagy mértékben szorulnak a külföldi tőkére. Ez azt jelenti, hogy veszteglés s talán pusztulás és felborulás fenyegeti ezeket az országokat, ha nem tudják London és New-York bankházait megnyugtatni afelől, hogy már nem fenyegetnek még mindig esedékes határkérdések, amelyek a kölcsönöket veszélyeztetik.
A Balkánt nemzedékek óta a nemzetközi bonyodalmak gyújtópontjának tekintették. Ott tört ki a nagy háború. Most pedig a szövetségesek békeküldöttjeinek hézagos ismeretei és elsietett döntése folytán a Balkán régi veszedelmei az eddiginél is sokkal szélesebb területre áradnak széjjel. Ami a trianoni szerződésben száraz dudva, ami benne hulladék rőzse, azt onnan ki kell takarítanunk, még mielőtt valamely odatévedt szikra lángra lobbantaná. Későn lesz jönnünk, mikor a láng már kicsapott.
Kis államok szűk szemhatára, előítéletei nem állhatják el az európai biztonság útját.
Magyarország éppen nem bánta, hogy különválhatott a csehektől, horvátoktól, románoktól, akikkel a kettős monarchiában össze volt kovácsolva. Csakhogy velük együtt elvesztett csaknem 3,500.000 faja és nyelve szerinti magyar lakost is. És területi veszteségei egész fa-, só-, és vaskészletének, szóval a csaknem kizárólag mezőgazdasági nép három legfontosabb nyersanyagának elvesztésével is jártak. Tetejébe még oly kegyetlen volt a békeszerződés, hogy rendelkezéseinek alapján Magyarország Ausztriának nagy mennyiségű épületfát volt köteles szállítani, holott az épületfát saját szükségletére is importálni kénytelen.
A békeszerződésben vállalt kötelezettségeit Magyarország úgy teljesítette, hogy a szövetségeseknek soha vele gondot nem okozott.

Örömmel látnám külügyi kormányunkat azon az ösvényen, amelyen Nyugat államainak Olaszország mutatta az utat, amikor Magyarországnak segítséget nyújtott. Magyarország természetes szövetségese Britanniának és Franciaországnak. Jussa van neki is a napfényhez.
1849-ben, Kossuth szabadságharcának leveretése idején, a magyar nemzet vezére menhelyet és rokonérzést talált Angliában. Magyarország Nyugat-Európa felé tekint, amikor nemzetközi barátságot keres. Itt a pillanat, hogy vele a barátságot megpecsételjük.
Ezt a magyar népet, amely mögött ezer esztendő nemzeti és alkotmányos hagyománya áll, amely hősiesen megvédte a középkori Európát a törökök ellen, amelynek a saját Magna Chartája, az Arany Bulla, 1222-ből ered, tehát a miénknél csak hét évvel fiatalabb, ezt a magyar népet valóban nem olyan bánásmód illeti, mint valamely újonnan támadt Balkánállamot s annak kiforratlan intézményeit és tapasztalatlan politikusait.
Erőszak vagy fenyegetés útján a békeszerződéseket megváltoztatni bizonyára nem lehet. Bármelyik egykori szövetséges vagy ellenséges nemzet akarná is fegyverrel újból megváltoztatni Európa térképét, szemben találná magát - az önfenntartás ösztönénél fogva - a szövetséges hatalmak egyesült erejével. De ha a bankok, melyek Közép-Európa újonnan alakult államainak felsegítésére hivatottak, bölcs pénzügyi óvatossággal járnának el, ennek jótékony és megnyugtató hatása volna. Ha a sérelmes határok józan kiigazítását e hatás nyomán alapossággal és higgadtan lehetne eszközölni, ettől a világ békéje nemhogy veszedelembe nem kerülne, hanem inkább szilárdabbá válnék.
Ezt a cikket követte aztán több más is, részint Rothermere, részint mások tollából, s bátran mondhatjuk, hogy Magyarország és a magyar ügy barátai napról-napra szaporodnak. De egyfelől éppen ez a tény teszi ellenségeinket ellenállóbbakká, erőszakosabbakká, másfelől pedig legyen mindenki azzal tisztában, hogy a gesztenyét a számunkra senki kikaparni nem fogja. Barátaink megtették azt, hogy a nagyvilág figyelmét felhívták a magyar ügyre, s ma már nem vagyunk agyonhallgatott, számba sem vett nemzetecske, hanem igenis, világszerte van már ma

magyar kérdés.

A külföldnek ezt az érdeklődését, a felénk irányított figyelem kihasználását nekünk kell elvégeznünk. Mert végeredményben egyetlen egy külföldi sem fog tűzbe menni a mi bajunk, szerencsétlenségünk miatt. A jobbérzésűek odakint most felfigyelnek, mert nagynevű vezetőik bizonyítgatják előttük, hogy velünk igazságtalanságok történtek. Hajlandók is nekünk segítséget nyújtani. De többet nem! Csak segítenek, de a mi kötelességünket helyettünk el nem végzik.
A mi kötelességünk ismerni minden parányi részletében a magyar igazságot és hirdetni azt itthon, meg a külföldön. Hirdetni nem a lárma, a semmitmondó frázisok hatástalanságával, hanem az adatok igazságainak győzhetetlen erejével. Senki nem lehet elég nagy ahhoz, hogy kicsinyelje ezt a kötelességet és nem lehet olyan kicsi, hogy ne szolgálhatná ezt eredményesen.
Ez a könyv - a magyar igazság katekizmusa - egybegyűjtött minden adatot, ami érv a trianoni béke ellen. Minden adata igaz, komoly és megdöbbentő. Ezt a katekizmust nem elég elolvasni, ezt megtanulni kell, hogy testünkké, vérünkké váljék mindaz, amit a testünkből és a vérünkből vettek el, mindaz, ami ezer évig a mienk volt, s ami a természet, a jog, az igazság szerint nem lehet másé, mint megint a mienk!

                               

Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2012. december 27. Szerkesztette: Katona Annamária
Nézettség: 1,928


   












Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: