Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat. Ebben a blogban mintegy 45 versemet olvashatjátok, 3 oldalon, úgy hogy lapozzatok.

Az első 2 versemet 14 éves koromban írtam. Hát valahogy így kezdődött költői pályafutásom...Íme.

TÓth Ágnes

Kék fű

Valami görbe kis utcában kerestem

az egyenes utat évekig,

akkor még azt hittem kék a fű

és ezüst bárányok legelik.

Balogh volt legjobb barátom,

s a megölt békákat a napra tettük,

ne a mi lelkünkön száradjanak.

Szeplős fecskéket eregettünk délnek,

aranyköpéseket írtunk vedlett falakra,

illusztráltuk és azt hittük értjük is.

Nagyanyám

Nagyanyám napról napra

fogyott, mint a kenyerünk.

Fáradt tekintetével

folyton az ajtót leste,

öreg csontjai esőt jósoltak,

aznap nem esett, de este

megjött akire várt,

s halkan magával vitte.

Aznap nem esett,

csak anyám könnyei

hulltak eső helyett.