A boszniai piramisok rejtélye 2. - Erőmű lenne az első civilizáció alkotása?


A boszniai piramisok rejtélye 2. - Erőmű lenne az első civilizáció alkotása?

A boszniai piramisok rejtélye 2. - Erőmű lenne az első civilizáció alkotása?

Forrás: http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/01/a-boszniai-piramisok-rejtelye-2-eromu.html

Sok minden kering a boszniai piramisokkal kapcsolatban, de az már bizonyosnak mondható hogy ember által alkotott építményekről van szó. Rendkívül sajnálatos hogy néhányan még ezt is megkérdőjelezik. Továbbá az is szomorú tény hogy sokan információ nélkül mondanak véleményt, írnak cikket, így sajnos minden amit mondanak csak felesleges szócséplés! De ez még nem is elég vád, hiszen akár azt is mondhatnám: hitelét rontják valaminek, amit egy olyan kultúra hagyott ránk kiknek az építményei az egész világon megtalálhatóak.
Jelen írásomban mindent hivatkozással fogok ellátni, és igyekszem a témát mélységében áttekinteni, megtaláljátok a feltárás eredeti anyagához vezető linket, az amatőr régész Semir Osmanagić előadásához vezető linket és számtalan a témát más és más szemszögből vizsgáló oldalt is.
Egy kis játék, csak hogy lássátok milyen teremtő erővel rendelkezhet az emberi képzelet: 
3D - BOSNIAN PYRAMIDS
A múlt üzenni akar, rajtunk áll meg akarjuk-e érteni!
Hamis feltételezés hogy eleink feleslegesen emeltek ilyen hatalmas építményeket, hogy csakis öntömjénezés vezérelte temetkezési helyek lehettek. Miért elvetendő gondolat hogy csak jóval később a fáraók korában használták ekként, amikor már régen feledésbe merült eredeti funkciója? Persze sok mindent megőrzött az a kor, még ha nem is az eredeti formában, de igyekezni kellene összerakni a kockákat mert komoly segítségünkre lehetnek. A földön jelenleg még megtalálható piramisokról lent két linket is beszúrtam, és igyekeztem minden helyszínt feltüntetni.    
        
Először is azt állítani, hogy magyarul írtak az alagutakban talált hatalmas kövekre, egyáltalán nem pontos állítás, sokkal inkább lehet azt mondani, hogy a székely-magyar rovásírás őrizhette meg ennek az ősi írásnak az emlékezetét, sőt olyannyira megőrizte, hogy a mai napig ismerik és használják is emberek. Éppen ezért szinte egészen biztosan állítható, hogy ilyen távlatokban a székely-magyar rovásírás is sokat változott, továbbá messze nem csak az a lényeg hogy korunkban melyik népé ez az élő emlékezet! A lényeg mindannyiunk számára egy lehet csak: ráleltünk egy hagyatékra ami talán segít válaszokat találni korunk energia válságára, és ez a hagyaték mindenkié. A föld számos pontján találunk piramisokat, de építésük okáról alig tudunk valamit. A feladatunk: pontos ismeretek terjesztése minden lehetséges úton. Szükséges a tudomány és az oktatás jelen téma felé fordítása. Ebbe az irányba kell fordítani az energiáinkat, minden más csak felesleges spekuláció és szócséplés.
„Nem tudom hihetek-e abban, hogy rovásírással el lehet olvasni, de az biztos hogy jó néhány betűt be lehet azonosítani ebből az abc-ből, továbbá találhatók kövek amelyeken a vésetek a tatárlakai és a tordosi leleteken lévőkkel mutatnak hasonlóságot.”
Talán meg kellene vizsgálni az említett leleteket…
Cáfolatok és érvek
A kövekkel kapcsolatban sok helyen olvastam a hozzászólásokban, illetve különböző cikkekben a következőket: későbbi korokban vitték oda, később került rá a véset pontosabban rovás, a kora nevetséges… stb. 
Két link amit érdemes megnézni:
boszniai piramisok Semir Osmanagic eloadas  
A feltárás eredeti oldala, fotókkal, nézzétek végig és döntsétek el a saját szemetekkel mit láttok.
http://www.piramidasunca.ba/ba/index.php?option=com_joomgallery&func=viewcategory&catid=18

Az alagút talaját mindenütt vastag törmelék fedte, néhol méteres, ez alól kerültek elő a kövek. Elképzelhető hogy korábban ott voltak ahová az alagutakat építtették, de az is lehet hogy jóval később vitték oda. Láthatunk egy követ, amit kikerül az alagút, ez mindenképpen az első lehetőséget támasztja alá, de egyenlőre felesleges találgatásokba bocsátkozni, mert tudjuk hogy az alagutat többször is elöntötte a víz, a kövek megtalálásának helye nem biztos támpont. Véleményem szerint a kövek helye nem véletlen, azért vannak ott mert kapcsolatban vannak a piramissal.
A rovásírásról egy dolog állítható biztosan jelenleg: nagyon régen készült, de léteznek hasonló jelek és szimbólumok, ezt kellene kutatni, továbbá a többi piramis körül is érdemes lenne kutatni, Európában is van néhány. Az írás feltételezhetően a sumerral rokon, vagy abból származik, vagy annak előzménye.
A kormeghatározás már több helyen megtörtént, hatalmas spektrumon mozog: 12.000 - 36.000 év, akik hitelteleníteni akarják a kezdeményezést a legrégibb dátumot választják, mely egy fadarab, ami persze lehetett már akkor is ősi amikor odakerült.  


Bosnian Pyramid Artifacts
Bosnian Pyramid Ultra/Infra Sonic Emissions Investigation 2011
Bosnyák piramis Ultra / Infra Szonikus kibocsátás vizsgálata 2011
SBRG ellátogatott Visoko-ba a boszniai piramis hangenergia kibocsátását vizsgálta előzetesen.
     
Boszniai piramisok (Voyager) A múlt titkai és legendái
A piramisok rejtélyes, érthetetlen megalitikus építmények. Bármi legyen is a történetük, a föld minden részében emeltek a piramisszerű építményeket. Az egyiptomi piramisokon kívül számos helyszínt említhetünk:
Maja, Azték, Inka és Tolték kultúra alkotásai mellett – Mexikó, Guatemala, Peru 
Brazília
Bolívia
Honduras
Belize
Dél-Amazónia
Polinézia
Tibet
Kína 250 db?
Német-ország
Egyesült Államok
Anglia
Törökország
Olaszország – kicsik, elrendezésük egyezik az egyiptomiakéval
A piramisok visszatükrözik a napot továbbá vízgyűjtő területként működtek.
Tévedés a videón:
Kőgömböket a világon sokfelé találtak, amire így hírtelen emlékszem: Mezopotámia és a Húsvét-szigetek. Érdemes rákeresi, több száz helyen megtalálták őket.
Helyek: 14.26 –tól 18.10-ig.
További helyek:
Honduras – itt egy templom védőburkaként szerepelt, elképesztő, jó lenne erről többet tudni!
El Salvador
Tenerife
Korea
Görögország
Kelet Ukrajna
Tahiti
Akadt olyan kő amin 30 rovás jelet találtak
boszniai piramisok Semir Osmanagic eloadas
Ősi idegenek titkai
Szkeptikus vagyok az ősi idegenekkel kapcsolatban, szerintem inkább egy mára már elfelejtett civilizáció építette, de érdemes megnézni, remekül megmutatja a világ különböző pontjain épített piramisok hasonlóságát.
300 piramis építmény található a földön.
Újabb helyszíneket találtam:
India,
Szudán,
Indonézia,
Mauritius,
Kanári-szigetek,
Oroszországban Moszkvában, építettek egy modern piramist meditációra is használják.
A boszniai piramisok rejtélye
A résztvevők felfedeztek egy négy méter átmérőjű energia nyalábot, ami piramis középpontjából jön, és kiad egy megmagyarázhatatlan eredetű 28 kilohertz frekvenciájú erős elektromágneses jelet. Ezt a jelenséget megerősítette Dr. Slobodan Mizdrak fizikus Ph.D Horvátországból, Paolo Debertolis antropológus, az University of Trieste professzora Olaszország-ból, Heikki Savolainen, hangmérnök Finnországból és Goran Marjanovic, villamosmérnök Szerbiából. Dr. Osmanagich feltételezte, hogy az energia-nyaláb az oka, hogy a piramis ezen a ponton épült, és lehetett az ókori civilizációk hatalmas tiszta energiaforrása. Az alapötlet, az elmélet már rengeteg támogatás kapott, és ihlette a "The Giza Power Plant" című könyvet Christopher Dunn részéről, amely 1998-ban jelent meg, boncolgatva a piramisok építésének valódi okait.”
„Lehetséges, hogy a jelenlegi fosszilis tüzelőanyagokra alapozott energetikai rendszer elkerülhető lett volna, ha Nikola Tesla szabad energia előállításával kapcsolatos munkáit nem nyomják el? Tesla (1856-1943) szabadalmaztatott módszereket kínált az ingyen energia hasznosítására, de elutasításra talált abban az időben, mert a keletkező energia nem korlátozott/korlátozható, és ezért nem lehetett bevételszerzés céljára felhasználni”
„Az olasz régészek, Dr. Ricarrdo Brett és Niccolo Bisconti felfedezték a szerves anyagú betont, amellyel a Nap-piramist fedték be. Laboratóriumi radiokarbon módszerrel Ukrajnában, Kijevben végezték a vizsgálatot, ami 24.800 év (+ / - 200 év) kort állapított meg, amely így a piramis minimális életkora, bár piramisban egy 34 000 éves deszkadarabon is találtak feliratokat.”
http://naput.hu/g-mainmenu-30/1690-a-boszniai-piramisok-rejtelye


Világszenzáció! - Interjú Szakács Gáborral (Visoko)
„Ami az eddig megtalált rovásfeliratok számát illeti, nem lehet megmondani, hiszen van olyan kő, amelyen több tucat egymásba kapcsolódó betű is van, másokon viszont csupán egy. Kisebb-nagyobb rovásjeles kőből rengeteg volt, ezekből a turisták már jócskán vittek el, hiszen a helybeliek nem őrizték, mivel számukra nem volt jelentőségük.

Elolvasni a szövegeket nem lehet, mert pillanatnyilag fogalmunk sincs a szókincsről, amit az adott kor embere kövekre vésett. A rovás ábécé jeleinek azonosítása még nem jelenti a szövegértést, hiszen hiába tudom napjainkban elolvasni a latin betűkkel írt olasz, svéd, angol szövegeket, ha nem ismerem ezen népek szókincsét.  Ezért válaszoltam a tanácskozáson is a nyilvánosan feltett kérdésekre, hogy csak annyi állapítható meg, hogy  a Kárpát-medencében 7-8000 évvel ezelőtt élt  és a visokoi piramisoknál írásjeleket hátrahagyott népcsoport ugyanazt az írásbeliséget használta, kapcsolatuk nem kizárt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezt a két népcsoportot mai szóhasználattal élve magyarnak nevezték volna, hiszen ilyen régmúltból nincsenek emlékeink a népnevekről. Az viszont tény, és ezt hangsúlyoztam, hogy ezt az ábécét a Kárpát-medencében  élő magyarság mind a mai napig használja, egyedül a mi nyelvünk minden hangjára van benne betű, tehát a korabeli népességnek kapcsolata lehetett  a mai magyarsággal. Ezt a magyarázatot elfogadták a jelenlévő tudósok is. Mivel  ilyen körben  csak nagyon óvatosan lehet fogalmazni,  semmiképp nem állítható, hogy a visokoi piramisok építését a rovásjelek megállapítása ellenére is a magyaroknak lehessen tulajdonítani. Ehhez bizonyítékok kellenek, a szájhagyományok és legendák nem elegendőek.”

http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&kod=4434&rovat=  
Nyelvünk eredetével kapcsolatban néhány forrás:
ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR NYELVI ÉS ŐSTÖRTÉNETI KUTATÁSRÓL
 Dr. Hary Györgyné, Budapest 1977. (Elhallgatott, de mindig időszerű tények)
„Hadd hozzam fel az UNESCO által 1963-ban kiadott History of Mankind kiadvány, I. kötetében, Sir Leonard Woolley The Beginnings of Civilization, című tanulmányát, amelyben több szász oldalon lefekteti a legújabban kialakult tudományos nézeteket a keleti kultúrákról.  Azért írom, hogy kialakult nézetek, mert a dolgozatot több mint egy tucat szakembernek megküldték az egész világon, akinek véleménye, kifogásai vagy kiegészítései a könyv jegyzet anyagában megtalálhatók. Woolley, a világszerte ismerte keletkutató, Úr város feltárója, az idézett munka 665 oldalán így ír:
A szumér mint agglutináló nyelv egyedülálló volt a régi Közel-keleten, ugyanahhoz a csoporthoz tartozott, mint a kínai és a türkmén, valamint a későbbi, ezekkel rokon finn és magyar nyelvek.  
( Sumerian was  unique amongst the languages of the ancient Middle East in being agglutinative.  It belonged in this respect to the same group as the Chinese and Turkmen and their later related languages, Finnish and Hungarian. )
            Ez tehát jelenleg a külföldi nyelvtudomány hivatalosnak mondható felfogása a szumér-magyar kérdésben. Woolley ezután elmondja, hogy a szumér alapszavak többségükben egytagúak, egy vagy két mássalhangzóval, de a nyelvnek a kezdetektől való kifejlődését azért nem lehet pontosan követni, mert a feltárt nyelvemlékek már egy túl fejlett, bonyolult állapotot tükröznek.  Jelentős tény, hogy éppen a szumér ősgyökök vizsgálata alapján állapították meg külföldi és magyar nyelvészek a szumér és a magyar nyelv közötti feltűnő hasonlatosságot. Még érdekesebb a szumér ékírást megelőző eredeti képírás tanulmányozása. Ez a képírás párhuzamba vonható a szumér gyökszavak magyar megfelelőivel, illetőleg kezdő betűivel, továbbá a régi magyar rovásírás jeleivel, amelyek 60%-ban megegyezést mutatnak a szumér képírással.” 
Agglutináló - olyan nyelv, amely a jelentés módosulásait és a mondatbeli viszonyokat a szavak tövéhez illesztett képzők, ragok és jelek segítségével fejezi ki.
A köznyelv emiatt nevezi nyelvünket ragozó nyelvnek.
„Az agglutináló nyelv a nyelvek egyik alaptípusa a flektáló, izoláló és inkorporáló nyelvek mellett. … Az agglutináló (szó szerint: „ragasztó”, értelem szerint: ragozó) nyelv a szavak jelentését elsősorban a szóalakok megváltoztatásával állítja elő úgy, hogy azokhoz toldalékokat kapcsol. A név a latin agglutino, agglutinare igéből származik.”
Számunkra legismertebb példája nyelvünk, a magyar nyelv.

Agglutináló nyelvnek számít a magyar nyelven kívül például:
  • a sumer nyelv
  • a finnugor nyelvcsalád többi nyelve
  • az altáji nyelvcsalád nyelvei
  • a szuahéli és rokonai, a bantu nyelvek
  • a japán nyelv
  • a Kaukázusi nyelvcsalád nyelvei, pl. grúz, abház, csecsen
Kifejezőerejük nagy része a ragozásban rejlik, a szórend a finomabb árnyalatokhoz való. A ragozó nyelvek nyelvtana jóval többet foglalkozik az alaktannal, mint a mondattannal.
Az indoeurópai nyelvek eredetileg a flektáló nyelvek közé tartoznak, például ilyen a szanszkrit, az ógörög és a latin nyelv. Manapság azonban az indoeurópai nyelvek között agglutináló nyelvek is akadnak, mint a perzsa, illetve például az újlatin nyelvek a ragozás leegyszerűsödése folytán egyaránt mutatnak agglutináló és flektáló tulajdonságokat.
Az amerikai földrészen agglutináló nyelv például a kecsua, az egykori Inka Birodalom nyelve.”

További megtekintésre érdemes oldalak:
Túrát szerveznek a térségbe:

A múlt üzenete - A boszniai piramisok

A Bosniai Archeológiai park oldala:
Fotó:



2013.01.19.
A régészeti leleteken nem csak a magyarok ősi írását találták meg, ez az írás még számtalan népcsoport gyökereit jelentheti, nem a kisajátítás a cél, sőt éppen fordítva! Mindenkivel meg kellene értetni, hogy a székely rovásírás által megőrzött tudás talán a hasznunkra válhat egy a megalit korig visszanyúló kultúra megismerésében.
A leletek eltűntetéséből mindenkinek csak kára származik, használjuk a józan paraszti eszünket! Visoko turisztikai bevételének növekedése a régészetnek köszönhető. Éppígy válna hasznára Romániának ha támogatná a tatárlakai vagy Szerbiának a tordosi leletek kutatását, bármi amit találunk valamilyen szempontból mindenkinek a hasznára lehet.
Egy kis utazásra hívlak, térben és időben. Most minden attól függ Te megértésre bírod-e magadban a kis hangot. Hagyod-e magad belsődből vezetve átadni a képeknek és szimbólumoknak, mindannak amit nyelvünk megőrzött? Talán közöttünk kell legyen az, aki egyszer meg fogja érteni a piramisok működését… Ha van rá bármi utalás hogy közünk lehet ehhez az ősi nyelvhez, egyszerűen kötelességünk foglalkozni vele, mert ebben az esetben senki más nem fogja megérteni a boszniai piramisokon lévő feliratokat.
Nem akarlak sem rá- sem lebeszélni, sem meggyőzni semmiről, csak arra kérlek ismerj meg minden lehetőséget mielőtt döntést hozol.
A régészet, az írástörténeti és a genetikai kutatások számos új eredményt közölnek, míg a hivatalos történettudomány néha még ötven évenként sem képes megújulni.
Az ősrégi szakrális kultúra tanulmányozásához igazán nincs túl sok lelet, éppen ezért kell minden apró szalmaszálat megragadni még akkor is, ha első ránézésre az-az út nem vezet sehová.     
Kérlek adj egy lehetőséget magadnak, lehet hogy „csak” Tesla szellemének kellene újjá születnie és az egész világ élete megváltozhat. J
Olvass, tájékozódj, ne higgy el semmit első hallásra, de ne is utasítsd el, inkább nézz utána! Alakítsd ki saját személyes meggyőződésedet. Válj Te is elkötelezetté a tudás alapú társadalom igényének terjesztésében.   
Ez az ősi nép (vagy népek) hatalmas építményeket emelt, melyek a világ minden táján megtalálhatóak, feltételezhetően valamire használták őket, és tudjuk hogy eredendően nem temetkezési helyek voltak, bár néhányat a későbbiekben erre használtak. Az egyiptomiban szarkofág ugyan volt de üresen. Az egyiptomi a gnosztikus, a templomos, a Katar hagyományok mellett még számos kultúra őriz emléket egy beavatási szertartásról, melyben központi elem a koporsóba fekvő ember meghalása majd visszatérése az életbe.          
Tegyük hozzá hogy a múlt emlékei még megtalálhatóak, mert folyamatosan hallani rongálásról.


Freedom for Turanian Uygur People! Figyeld a piramisokat, melyeket több mint 50 éve pusztít Kína!

http://www.youtube.com/watch?v=xQsMoxkaQGU&NR=1&feature=endscreen

Az amiről elsőként szeretnélek tájékoztatni egy rövid hír a régészeti kutatások területéről, de érdemes lenne utána nézni, hazai forrás kevés van, nagy köszönettel venném ha vállalkoznál külföldit fordítani.
"Megtalálták Európa legrégebbi civilizációját
Régészek több 150 gigantikus ókori műemlékre bukkantak a mai Németország, Ausztria és Szlovákia területén. A földből és fából épült templomok kétezer évvel korábban keletkeztek, mint a megalit kultúra szimbólumának tekintett angliai Stonehenge, valamint az egyiptomi piramisok.
A földből és fából készült épületeknek volt bástyájuk, és palánkot is húztak köréjük. A szenzációs felfedezésről az Independent brit napilap szombati száma számolt be.
Egy több mint 8000 éves civilizáció, időszámításuk előtti 4800 és 4600 közti maradványaira leltek.
Újraértékelt légi fotókon 150 méter szélességet is elérő komplexumokat, a mai Ausztria, Csehország, Szlovákia és Kelet-Németország területén találták.
Különleges templomra bukkantak Drezdában: a szakrális belső teret két sánc, három töltés és négy árok vette körül. A régészek szerint a frissen feltárt kora neolitikumi műemlékek Európa első nagyméretű földépületei.
A régészek szerint a civilizáció tagjai néhány száz évvel korábban a Duna vidékéről, a mai Magyarország területéről érkeztek. 

A tudományosan igazolt, Erdély területén, Tatárlakán talált 8000 éves székely-magyar rovásírásos leletek nem hagynak kétséget afelől, hogy a Kárpát-medencét már akkor a Magyarok lakták. Jelen feltárásokban az Ő vándorlásainak nyomára bukkant a nemzetközi régészek csoportja."
A második amiről hírt adok: jelentős genetikai kutatás, hazai forrás szintén kevés, itt is örülnék a vállalkozó fordítóknak. Hasonló kutatás viszont több van, igyekszem majd arról is írni.
„A világ 17 legismertebb genetikusa közölt egy cikket 2000. november 10-én a Science-ben, ami igényt tarthat az érdeklődésünkre. A szerzők: Ornella Semino, Giuseppe Passarino, Peter J. Oefner, Alice A. Lin, Svetlana Arbuzova, Lars E. Beckman, Giovanna De Benedictis, Paolo Francalacci, Anastasia Kouvatsi, Svetlana Limborska, Mladen Marcikiae, Anna Mika, Barbara Mika, Dragan Primorac, A. Silvana Santachiara-Benerecetti, L. Luca Cavalli-Sforza és Peter A. Underhill. A tanulmány címe: „A paleolit kori homo sapiens sapiens genetikai öröksége a fennmaradt európaiakban az Y kromoszóma távlatából”.
A neves szerzők szerint az emberi történelem genetikai adatok alapján történő megközelítését az NRY (nem rekombináló Y kromoszóma) 22 kettős jegye tette lehetővé. Az eddig tanulmányozott 1007 európai Y kromoszóma több mint 95%-a tíz rokonsági ágra vezethető vissza. A földrajzi elhelyezkedés és az allélok korbecslései összeegyeztethetik két paleolit és egy neolit vándorlási mozzanattal, amelyek hozzájárultak a modern európai génállomány kialakulásához. Szignifikáns korreláció mutatkozott az NRY haplotípus adatai és a 95 fehérje jelzőn alapuló legfőbb összetevők között, ami az NRY kettős polimorfizmusainak hatékonyságát jelzi az emberi népesség történelmének jellemzésében.
Több bizonyítéktípus alapján feltételezhető, hogy a jelenlegi európai népesség a helyi paleolit csoportok és a Közel-Keletről a Termékeny Félhold mezőgazdaságának kialakulása után ide érkező neolit földművesek keveredéséből származik. Ugyanakkor az európai paleolit népcsoportok eredete és hozzájárulásuk a mai génállományhoz vitatott. Feltételezzük, hogy sem kiválasztódás, sem pedig helyi megkülönböztetés nem okozott elvándorlást az elszigetelt és kicsi paleolit csoportokban. A paleolit korszak végére tehető területi terjeszkedésüket és a népesség összekeveredésének folyamatát felgyorsították a javuló időjárási viszonyok és az új technológiák, ennek köszönhetően a jelenlegi genetikai jellemzők továbbterjedhettek a
környező területekre. … Két NRY körülhatároló töredékhossz polimorfizmus jelzés (RFLP: restriction fragment length polymorphism) eloszlása feltételezte a paleolit és neolit hozzájárulást az európai génállományhoz. Az NRY kettős jelek, amik sajátos mutációs eseményeket képviselnek az emberi történelemben, az európai génállomány érthetőbb rekonstrukcióját engedik láttatni.
Huszonkét releváns kettős jelzés (4 a szakirodalomból kiemelve és 18 nagyteljesítményű kromatográf denaturálásban (DHPLC) kimutatva) genotípusát találták 1007 Y kromoszómában 25 európai és közép-ázsiai földrajzi térségben. A megfigyelt minták több mint 95%-a haplotípusnak vagy azok kládjainak tulajdonítható, melyeket csupán 10 kulcsfontosságú mutáció definiál. … Az … Y kromoszómák haplotípusainak gyakorisági eloszlása meghatározza a jelenlegi európai populációk férfi tagjainak alapvető (genetikai) szerkezetét és bizonyítékot nyújt a népességtörténethez, beleértve a paleolit kort is. Két rokonsági ág (M173-al és M170-el jelölve) valószínűleg már a paleolit időben is jelen voltak Európában. A további ágak nagy valószínűséggel csak később kerültek Európába a Közel-Keletről és az Urálból, független vándorlások folyamán, mivel ezek nagyobb gyakorisággal fordultak elő több összekapcsolt mikroszatelit variációval más kontinensekhez hasonlítva. A 22 haplotípus közül, amik a törzsfejlődést alkotják … az Eu 18 és az Eu 19 az európai Y kromoszómák körülbelül 50%-ára jellemző. Bár mindkettőben jelen van az M173, a két haplotípusra ellentétes földrajzi eloszlás jellemző. Az Eu 18 gyakorisága csökken nyugatról kelet felé, tehát leggyakoribb a baszkokban … . Ez a rokonsági ág magában foglalja az előzőekben leírt proto-európai rokonsági ágat, amit a 49 a,f haplotípus 15-el jellemeztünk. Ezzel szemben, az Eu 19 haplotípus, amelyet az M173 rokonsági ágból származtatunk és a M17-el különböztetünk meg, gyakorlatilag hiányzik Nyugat Európából. Gyakorisága kelet felé növekszik, és maximumát Lengyelországban, Magyarországon és Ukrajnában éri el, ahol ellenben az Eu 18 gyakorlatilag nincs jelen. Mind az Eu 18, mind pedig az Eu 19 haplotípus tartalmazza a származtatott M45 allélt. Az amerikai őslakosság és néhány szibériai populáció között fellelhető M3-al jellemzett rokonsági ág szintén az M45 származéka. Ez a megfigyelés feltételezi, hogy az Ml73 egy ősi eurázsiai jelzés, amely az Európába érkező Homo sapiens sapiens csoport által került ide vagy ebben a csoportban alakult ki és általuk terjedt el keletről nyugat felé megközelítőleg 35-40000 évvel ezelőtt párhuzamosan az Aurignac-i kultúra elterjedésével. Ez a kultúra majd ugyanekkor Szibériában is megjelent, ahonnan néhány csoport később Amerikába vándorolt.
Az Eu 18 és az Eu 19 haplotípusok megkülönböztetését és eloszlását úgy értelmezzük, mint a jelenlegi Ukrajnából és az Ibériai félszigetről kiinduló elszigetelt népesség-magvak terjeszkedésének bélyegeit az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakát (Last Glacial Maximum) követően. Valójában, az utolsó jégkorszak idején (20 - 13 000 évvel ezelőtt) egy észak-balkáni menedék kivételével az embercsoportoknak el kellett hagyniuk Közép-Európát. Hasonló egyedi növényi és állatminták utalnak az eljegesedés okozta izolációkra Európában, amit az éghajlati menedékekből történő szétszóródás követett. Ezt a feltételezést alátámasztja az a megfigyelés is, miszerint az EU 19-hez kötődő mikroszatelitek maximum variációja Ukrajnában található. Ugyanakkor a 49a,f Ht IS-höz és származékaihoz (és ezáltal az Eu 18 ághoz) kötődő mikroszatelitek maximum variációja az Ibériai félszigeten van. Mindez egybevág az MI73-al jelzett Eu 18 diffúziójával az utolsó jégkorszakot követően, és összefügg a mitokondriális DNS (mtDNS) V haplocsoporttal és néhány H rokonsági ággal. Az Eu 19 haplotípus számottevő gyakorisága figyelhető meg India északi részén, Pakisztánban és Közép-Ázsiában is. Terjeszkedése megnőhetett a Yamnaia kultúra elterjedésével a "Kurgán kultúra" területéről kiindulva (a mai Ukrajna déli részéről) Európában és kelet felé.”
„A fentieket érdemes összevetni az „Éden írás” c. tanulmányomban foglaltakkal, valamint Szabó István Mihály akadémikus előadásával. Ez esetben nyilvánvalóvá válik, hogy a magyar (valamint az egykori ugor nyelvét szlávra cserélő ukrán, lengyel, horvát) népesség zöme annak az M173-mal jellemezhető homo sapiens sapiens csoportnak a leszármazottja, amely megközelítőleg 35 – 40 000 évvel ezelőtt, valahol Eurázsia középső területein (a Turáni-alföldön?) volt jellemző. E népesség Szibériába tartó ágának csoportjai kerültek Amerikába, míg más csoportok leszármazottai Eurázsia északi területeit népesítették be, közte Európa keleti területeit is. Ez a csoport 35-40 000 évvel ezelőtt a magyar nyelv ősét beszélte, fonetikus írással és fejlett (a világoszlop kiemelt tiszteletére épülő) vallással rendelkezett.”
„Ezt a paleolitikumi nyelvet – egy késobb bekövetkezo nyelvfejlodést és az ősnyelv hasadását joggal feltételezve – Szabó István Mihály és a szakirodalom szóhasználatát követve nevezhetjük ugornak is. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy ez az írásban fennmaradt két paleolitikus szó és a székely írás jeleivel azonosítható három őskori írásjel csak a magyar nyelv és írás ősének azonosítására elegendő, egy hipotetikus ugor (vagy finnugor) nyelvcsoport létezését nem bizonyítja.
Nyilvánvaló, hogy azok a történeti és a nyelvészeti hipotézisek, amelyek finnugor ősnép, ősnyelv, őshaza és őstörténet feltételezésére épültek, a tudománytörténeti kuriózumok közé kerültek. Függetlenül attól, hogy az egyetemeinken mit tanítanak s hogy e kudarcot a „kultúrpolitika” formálói beismerik-e, vagy sem.”
„Az aranykor helye és ideje
Az Isten által teremtett Édenkert leírását az Ószövetség őrizte meg. Földrajzi azonosítását az teszi lehetővé, hogy e szerint az Édenkertnek négy folyója van, amelyek egy forrásból fakadnak. A négy folyó neve Gihon, Pison, Tigris és Eufrátesz. Az első két folyónév ma ismeretlen, de csak a Halüszről és az Arakszészről lehet szó, mert ezek fakadnak a Tigrissel és az Eufrátesszel közös vízgyűjtő területen (az Ararát tövében). Az Éden tehát az Ararát tágabb környezete volt.
            Az Éden korának meghatározását az özönvíz időpontjának meghatározásával kell kezdenünk, mert az Édenkert azt megelőzően létezett. Olyan nedves, esőben gazdag időszakot kell keresnünk, amelynek során a tengerek vízszintje megemelkedett és jelentős szárazulatokat öntött el világszerte. E sorok írójának egyik szakterülete a geológia s egy geológus számára kézenfekvő, hogy a jégkorszakot követő (mintegy 11 000 évvel ezelőtti) olvadással azonosítsa a vízözönt (vö. Verrasztó/1972!). Amikor a tengerek vízszintje 100-300 méterrel megemelkedvén, világszerte elöntötte a tengerpart széles, lakott sávját és betört az alföldekre, például a mai Fekete-tenger medencéjébe is.
Az aranykor elvesztésének említése Jima mítoszában lehetőséget ad további analógiák (a paradicsomi bűnbeesés és az azt követő özönvíz) figyelembe vételére és egyfajta ellenőrzésre. Ha ugyanis e mitikusnak tűnő események történelmi és földtörténeti eseményekkel azonosíthatók, akkor az megerősíti azt a képet, amit az írásjelek koráról alkottunk.
Nyilvánvaló, hogy Jóma királysága megelőzte a vízözönt és az indiánok Amerikába vándorlását (ez utóbbi legkorábban talán 40 000 éve, legkésőbb pedig mintegy 11 000 éve történhetett). S ha figyelembe vesszük, hogy az anaszazi „jm” ligatúra környezete az Édenre utal, akkor még távolabbi időre kell gondolnunk. Az indiánok ősei legalább a „Föld” jelképet (és talán a Jóma szót is) végső soron az Ararát tágabb környezetéből hozták, az onnan kb. 50 000 évvel ezelőtt történt elindulásukkor.
A vízözönről szóló mítoszok részletei és körülményei (ide tartoznak az itt bemutatott írástörténeti adatok is) összefüggő rendszert alkotnak, amely a történetek hitelét garantálja.
Ha a vízözönt a jégkorszakkal és a jégkorszakot követő árvizekkel helyettesítjük be, akkor olyan időrendet kapunk, amelyre egyaránt felfűzhető a mítosz, a jeltörténet és a Föld benépesülésének eseménysora. A vízözön alatt nem csak a jégkorszakot követő olvadást kell értenünk, hanem általában azt a rettenetes időszakot, amit a mitológiában jelent: az Isten által az emberiségre rótt büntetés korszakát. Ebbe beletartozik a jégkorszak is (ezért említik a vonatkozó germán mondák a hóesést). Amiből következően Jóma királysága az utolsó jégkorszak előtti melegebb periódusra esik.
A legújabb ismeretek szerint a mai ember, a homo sapiens sapiens mintegy 160 000 évvel ezelőtt alakult ki Kelet-Afrikában. Innen 100 000 éve az Ararát tágabb környékére vándorolt s ott töltötte a következő, kb. 50 000 évet. Ez a világ lehetett Jó mágus országa, ez a kor volt az aranykor, vagy ha úgy tetszik, a körbe zárt kereszttel jelképezett Éden. A boldog korszak kezdete egybeesik a Riss-Würm jégmentes időszak közepével. Volt tehát hely és idő a bajt nem ismerő civilizáció, meg egy ősírás kialakítására. Az aranykornak a Würm jégkor vetett véget, amelynek leghidegebb szakasza mintegy 50 ezer évvel ezelőtt kezdődött s körülbelül 40 ezer évig tartott.
A különböző kutatók eltérő időpontokat és több bevándorlási hullámot említenek Amerika benépesedéséről szólván.
John M. Roberts szerint a hideg korszaknak a kezdetén (mintegy 20 ezer év alatt) vándoroltak az Újvilágba az indiánok ősei (hozzátehetjük: tarsolyukban az egykor volt boldog ország emlékével és írásával). A régészeti leletek alapján az indiánok ősei kb. 40 ezer évvel ezelőtt már Dél-Amerikában is megjelentek, Kr. e. 13 - 10 ezer évvel pedig egész Amerikában megtalálhatók a telepeik.
Szabó István Mihály akadémikus a Magyar Tudományos Akadémián 2002 végén tartott előadásában az 1995 és 2002 között publikált európai és amerikai szakirodalmi adatok alapján 11 500 évvel ezelőttre tette egyes ugor törzsek amerikai bevándorlásának időpontját. Leszármazottaik a penut indiánok, közéjük tartoznak többek között a totonákok és a maják is.
A www.mult-kor.hu honlap a Science-re hivatkozva számol be orosz kutatók felfedezéséről (2004. január 2.), akik minden eddiginél régebbi, harmincezer éves emberi település nyomaira bukkantak Szibériában, jóval a Sarkkörön túl, a világ egyik legkegyetlenebb éghajlatú vidékén. Az utolsó jégkorszak idején keletkezett telep nyomai a Jana folyó környékén találhatók, az északi sarkkörtől még csaknem 500 kilométerre északra, közel ahhoz a helyhez, ahol több tízezer évvel ezelőtt a Bering földhídnak nevezett szárazföldi átjáró vezetett Ázsiából Amerikába. Ez az átjáró körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt, a jég olvadása, és a tengerek szintjének emelkedése következtében megszűnt, és kialakult a mai Bering-tengerszoros. A régészek korábban hangoztatott nézetei szerint az amerikai földrészt ezen az egykori földhídon keresztül körülbelül 11 ezer éve (azaz nem sokkal az átjáró megszűnése előtt) népesítették be az ázsiai földrészről érkező törzsek. A kőből és csontból készült szerszámok, a mamut- bölény- medve- oroszlán- és vadnyúlmaradványok azért hozták izgalomba a kutatókat, mert ezek az első jelei annak, hogy 30 000 éve (tehát 5 000 évvel az utolsó jégkorszak eljegesedési csúcspontja előtt) is éltek emberek ezeken az északi területeken, a mai Bering-szoroshoz közel. A felfedezés azt is valószínűvé teszi, hogy a mamutcsordákat követő vadásztörzsek már ekkor átjutottak az amerikai kontinensre.
Az Eurázsiából származó indián írás az új körülmények között talán nem fejlődött tovább, bár az ősírás elvének ismerete segíthette a majákat ismert írásuk megalkotásakor. Az ősírás jelei általánosan elterjedtek ugyan, a használat jellege azonban Amerikában megrekedt a vallásos jelmontázsok és szimbólumok szintjén (5. és 6. ábra). Nincs adatunk arról, hogy olyan kódexeket írtak volna tele ezzel az írással, amelyeket ma az indián történetírás kútfőiként tarthatnánk számon. Erről legfeljebb Diego da Landa püspök és az indián könyvek ezreit elégető társai tudnának többet mondani - ők azonban mindörökre elnémultak.”
A LELETEK AZ ALÁBBI KIÁLLÍTÁSON MEGTEKINTHETŐEK:
„A sepsiszentgyörgyi Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeumában új tematikus kiállítás tekinthető meg A dunai írásmód a tordosi és tatárlakai ré­gészeti leletek tükrében címmel. A kiállítást a kolozsvári Erdély Törté­nelmi Nemzeti Mú­zeuma és a sebastopoli Régészet-mitológiai Intézet (Kalifornia) állította össze. 211 feliratos régészeti tárgyat lehet megtekinteni. A román és külföldi kutatók szerint az írásjelek és szimbólumok kommunikációs rendszert képeznek, amelyet „tordosi írásnak" is neveznek. Ezek az írásjelek és szimbólumok a neolitikumban és eneolitikumban születtek. A kiállítás szervezői között van dr. Gheorghe Lazarovici egyetemi tanár, dr. Magda Lazarovici és dr. Zoia Maxim tudományos kutató. A kiállított tárgyak között a ma már híres tatárlakai táblácskákat is meg lehet tekinteni. Ezek legalább egy évezreddel régebbiek, mint az uruki és Djemnet nasri sumer ékírások, amelyeket a kutatók a Kr. e. 4. évezred végére és a 3. évezred elejére helyeznek. A három agyagtáblácskát a kolozsvári Nicoale Vlassa kutató találta 1961-ben. A kiállított tárgyak többnyire Torma Zsófia gyűjteményéből és a tatárlakai, tordosi, nagyiklódi és kolozsvári régészeti ásatásokról származnak.
Ismertető a rovásírás már tanulmányozott régészeti leleteiről: 

Friedrich Klára
A KÁRPÁT-MEDENCE, A BOSNYÁK PIRAMISOK 
ÉS GLOZEL JELRENDSZERÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
"Röviden a Kárpát-medencei jelrendszerről
1. Az ősi magyar rovásírás
Az ősi magyar rovásírás a Kárpát-medencében alakult ki. Eddig megtalált legrégebbi emlékei: a Bajóti Jankovich barlang pálcavégén talált jelek 15 – 20.000 éves bolygatatlan rétegből származnak. A Tatárlakai Korong jelei 7500-8200 évesek. Ezen írásnak további 6-7000 éves emlékei kerültek elő Torma Zsófia (1831-1899) régésznő ásatásain az erdélyi Tordos közelében. A rovásírás emlékei fennmaradtak a történelmi Magyarország területén (lásd az 1920 előtti térképeket) köveken, templomok falain, csont, fa, ezüst, aranytárgyakon, könyvekben.
A rovásírás emlékei bizonyítják a magyarság Kárpát-medencei eredetét ( lásd Friedrich Klára: Tatárlaka titka- angol nyelven is –Mystery of Tatárlaka, web: www.magtudin.org )
A rovásírás a magyarok között ma is használatos , a történelmi Magyarország területén legalább százezer ember használja a mindennapi életben. Szakács Gábor újságíró, rovásírás kutató pedig 10. éve szervez versenyeket az ifjúság 9-18 éves korosztálya számára, amelyre általában 700 fő jelentkezik évente. A 15-20.000 éves jelrendszer tehát ma is tökéletesen használható, annál is inkább, mert a magyar nyelv hangjait csak ezzel lehet tökéletesen lejegyezni, hiszen amikor a 10. században a magyaroknak át kellett térniük a latin betűs írásra, abban nyelvük 13 hangjára ( TY, GY, NY, SZ, ZS, CS, LY, J, K, Á, É, Ö, Ü) nem volt jel.
2. Tászok-tető-i megalítok jelei
A Tászok-tető a Kárpát-medencében, Erdélyben található. Az 1013 méter magas fennsíkon és környékén a leírások szerint több száz írásos kőtömb volt található. Átlagos méretük: 180x 140 centiméter volt. Mára ezekből csupán kettő látható épségben a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban (Erdély) és néhány összetörve a fennsíkon. A köveken lévő írások többségének kora a párhuzamok alapján 10.000 év körüli. (lásd: Friedrich Klára : Megalítok a Tászok –tetőn, in: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig- 2007)
3. A Tordos – Vinca műveltség jelei
A tordosi műveltség első feltárója a már említett Torma Zsófia régésznő, 1875-től. Többezer újkőkori agyagkorongján már ekkor megjelenik a ma is használatos ősi magyar rovásírás jeleinek többsége. 1905-től a Nándorfehérvár (1920-tól Beográd, Serbia) melletti Vinca településen és környékén is gazdag újkőkori leletanyag került elő. ( lásd M. Gimbutas térképét)

Kárpát-medencén kívüli jelrendszerek
Ezekből most csak kettőre térünk ki, noha több más európai és ázsiai jelrendszer mutat hasonlóságot az ősi magyar rovásírással.
1. A bosnyák piramisok jelei
A boszniai Visoko-ban, Szarajevotól 30 kilométerre kezdte meg ásatásait 2005-ben Semir Osmanagic piramiskutató. A Visocica hegy piramis alakjára Senad J. Hodovic múzeumigazgató hívta fel figyelmét. Ezen kívül még négy közeli, növényekkel benőtt dombról feltételezik, hogy piramist rejt magában. Ásatások főként a Nap és Hold piramisnak nevezett építmények területén folynak, s már az eddigi feltárások is bizonyították, hogy mesterséges, ember által készített alkotások. A Nap piramis mérete és kora meghaladja a Gizai-ét, amelyet Kheopsz fáraó építtetett 4600 évvel ezelőtt.
Szakács Gábor, aki 2006 júniusában járt először a helyszínen, azzal a felfedezéssel tért haza, hogy a Nap piramis alagútjában és a környékén lévő nagy köveken az ősi magyar rovásírásnak megfelelő jeleket talált, s ebből következően a Tordos –Vinca műveltség területe déli irányban kitolódik.
2007 júniusában a helyszínre látogató csoportunk több tagjával együtt erről jómagam is meggyőződtem.
További ismeretek szerezhetők a bosnyák piramisokról a www.piramidasunca.ba weblapon.
2. Glozel
1924-ben egy francia faluban, Glozelben egyéb leletek mellett olyan írásjeleket találtak kerámialapokon, csontokon, köveken, amelyek nagy mértékben hasonlítanak az ősi magyar írás betűihez. Erre 2003-ban és 2005 –ben is felhívtam a figyelmet, mindkét alkalommal közölve a 111 glozeli jelet. (in: Friedrich Klára- Szakács Gábor: Kárpát- medencei birtoklevelünk a rovásírás-2003, 81. p. és Friedrich Klára – Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták-2005, 48. p., angolul : Mystery of Tatárlaka: www.magtudin.org)
A hivatalos álláspont szerint a glozeli jelek kora: 1800-2300 év.
http://www.glozel.net
A jelek összehasonlító táblázatai
A táblázatok áttekintése után joggal feltételezhetjük, hogy a Kárpát-medencében, a bosnyák piramisok területén és Glozelben egyazon műveltség képviselői tevékenykedtek és hagyták ránk írásjeleiket. Figyelemre méltó, hogy a történelmi Magyarország (1920 előtt) területe az, ahol ezek a jelek mind a mai napig használatosak."
Budapest, 2007, december Friedrich Klára
 rovásírás kutató és oktató
Honlapunk: http://www.rovasirokor-forrai.xw.hu
SZAKIRODALOM A JELRENDSZERHEZ
Gimbutas, Marija: The Gods and Goddessess of Old Europe (Berkeley,1974)
Szakács Gábor: Tudósítások a bosnyák piramisokról (Magyar Demokrata, 2006/26, 45, 48)
Tomory Zsuzsa: Kezdeteink (Miskolci Bölcsész Egyesület, 1995)
Torma Zsófia: Sumer nyomok Erdélyben (Buenos Aires, 1972)
Winn, Shan, M.M: Pre writing in south-eastern Europe (Western Publishers, 1981)

http://www.rovasirasforrai.hu/Rovasiras/Karpat-m_Piramisok_Glozel-MAGYAR.htm



"A korong párhuzamai
Tatárlakai lelet együttesünkről és a Tordos-Vinca (Bánáti) műveltségről az itthoni finnugorista történészek nem vesznek tudomást. Talán nem tudják, hogy ez a terület 1920. június 4-ig Magyarország része volt és a magyarok ősei lakták, bizonyíthatóan legalább 8-9000 évvel ezelőttiig.
Annál jobban érdekli a külföldi tudósokat. Egy Shan Winn nevű kutató az 1980-as években összeállította a Vinca-jelek 210 darabból álló katalógusát. Mi magyarok ehhez hozzá sem juthatunk. Winn öt alapjelet szűrt ki, amelyből a többi felépül. Forrai Sándor íráskutató 1977-ben foglalta táblázatba az ősi magyar rovásírás jeleit, szintén öt alapjel mögé csoportosítva őket. Winn és Forrai Sándor alapjelei (bár sem egymást, sem egymás műveit nem ismerték) egy mákszemnyi, azaz pontnyi eltérést kivéve megegyeznek.
Ez az egyezés ismét azt a feltevésemet igazolja, hogy bolygónk csaknem összes írása a mi őseinktől ered és ezeket Erdély területén alkották meg. Ennek az alkotómunkának bizonyítéka Torma Zsófia több, mint 11 ezer darabos, Maros-parti gyűjteménye. Winn maga is az írás elődjének tekintette a Vinca-jelrendszert, amely szerinte helyben alakult ki.
Marija Gimbutas ősi európai jeleknek nevezte a Vinca-rendszert. Megdöbbentő, hogy az eddig említett külföldi kutatókban nem merül fel, hogy itt a magyarok ősei alkották meg és terjesztették az írást. Ennek ismét a finnugorisztika az oka, amelynek tanai szerint írástudatlan, nyershúszabáló barmokként menekültünk a Kárpát-medencébe a besenyők elől 896-ban. Ezért nem akarnak máig sem hivatalosan tudomást venni a rovásírásról. Jáki Gábor, a Princeton Egyetem könyvtárában tanulmányozhatta Torma Zsófia korongjainak rajzait, mi itthon, Magyarországon még a Széchényi Könyvtárban sem juthatunk hozzá ezekhez.
Pedig a korong jeleinek párhuzamait elsősorban Torma Zsófia gyűjteményében találjuk meg. Fehérné Walter Annának köszönhetjük, hogy kb. 150 darab rajzát közölte Az ékírástól a rovásírásig című könyvében. Némelyek középen átlyukasztottak, mások furat nélküliek, de mind jelekkel ellátottak. Ezekhez hasonló többek között az Olt-völgyi írásos cserépkorong, a Velencei-tó parti Sukoró őstelepének feltárásakor előkerült korongok, a Knosszoszi-táblák…
Felmerül a kérdés, milyen célt szolgáltak ezek a korongok? A felső harmadukban átlyukasztottaknál eleve adódik, hogy nyakban hordták, varázserőt, védőerőt tulajdonítottak neki, vagy egyszerűen díszítették vele magukat, esetleg ajándéknak készült.
A középen átlyukasztottak orsógombok, vagy halászháló nehezékek, esetleg kőbuzogány tartók lehettek. A furat nélkülieket használhatták pecsétnyomónak. Ez utóbbiakról Tóth Kurucz Mária Erdélyi festett edények és Marton Veronika A napkeleti pecsétnyomók és pecséthengerek (Matrona – Győr 2004) című könyvében bővebben olvashatunk.
A véleményem, amelyet már a Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás című könyvünkben kifejtettem, hogy a Torma gyűjteményből származó nagyszámú, írásjeles korong (és még mennyi feltáratlan lehet!) alapján Tordoson már az újkőkorban iskola, tanintézet működött, ahol e korongokkal szótagokat, szavakat, mondatokat raktak ki, és így tanultak olvasni. Ezt a meggyőződésemet most azzal egészítem ki, hogy nem csak egy helyi „általános iskola” céljait szolgálták e korongok, hanem őseink egész Európában és Ázsiában, sőt még távolabbi területeken is e korongok segítségével terjesztették el az írást és ők maguk is gyártották ezeket a „taneszközöket”.
A téglalap alakú, képírásos táblácska párhuzamai
Elsősorban Mezopotámiából, az Uruk-i és Dzsemdet-Naszr-i műveltségekből származnak hasonlóak az i.e. 4600 és 3000 közötti időkből. Oates-ék könyvében (A civilizáció hajnala) jó színes felvételen látható az a tábla, amelyet leggyakrabban mutatnak be tatárlakai párhuzamként. A Kis nevű sumér város közelében lévő Dzsemdet-Naszr lelőhelyről származik, ötezer éves és a sumerológusok szerint elszámolások láthatók rajta, állatokról, kenyérről, sörről. Tehát a sörkedvelők hivatkozhatnak arra, hogy lám, már a sumérek is… Sajnos a szerzők nem közlik, hogy melyik a sör képjele.
                                   
A British Múzeum féltett kincsei közé tartozik a két Blau-tábla igen korai sumér időkből. Jáki Gábor a Torma műhöz írt kiegészítésében táblázatban mutatja be, hogy ezeknek tizenegy jele megegyezik a tordosi, kettő pedig a tatárlakai jelekkel.
A harmadik, állatalakos táblácska párhuzamai
Leonard Woolley (1880-1960) angol régész Ur városában 74 ember maradványait tartalmazó sírt tárt fel és ebben volt a két, fára ágaskodó kecskét ábrázoló, igen szép kivitelű szobor. A fa 50 cm magas, aranylemezekkel borított.
Marton Veronika A napkeleti pecsétnyomók és pecséthengerek című könyvében uruki és mitanni pecséthengereken láthatunk hasonló ábrázolást.
Bobula Ida A magyar nép eredete című könyvében (Anahita Ninti Kiadó, évszám nélkül) bemutat életfára kapaszkodó kecskéket Ur városból származó kagylóplaketten, sőt lábuknál még a hármashalom is látható. Ugyancsak ő veszi észre a párhuzamot a tatárlakai táblácska rajza és a kelermeszi, szkíta halomsírból előkerült, i.e. VII. századból származó, arany borítású fokos nyelén életfára kapaszkodó két kecske ábrázolása között. Kabay Lizett könyveiben hettita, valamint IX. századi magyar (tatabányai) párhuzamot találtam.
Nógrád-megyei szarukürtre 1899-ben életfa köré két őz szerű állatot faragott a művész. A példa forrása: Fél-Hofer-Csilléry – A magyar népművészet (Corvina, 1969) Ugyanebben a könyvben láthatunk egy faragott padtámlát is, az életfa törzsénél két oldalt álló szarvasokkal.
Tukulti Ninurta asszir király (i.e. XIII. század) a sumérektől vette a mintát a palotájában lévő falfestményhez, amelyen ismét láthatjuk kecskéinket az életfával.
Igen szépen bizonyítja a tatárlakai állatalakos táblácska, a mezopotámiai Ur városi szobor, a szkíta fokos és a tatabányai díszítés sumer-szkíta-magyar rokonságunkat, más párhuzamok és átvételek pedig azt a hatást, amelyet őseink jelképrendszere tett a kultúránkat átvevő népek díszítőművészetére. Itt csak utalásszerűen térek ki arra, hogy életfára ágaskodó oroszlánjaink is vannak, pl. egy avar jogaron (közli Fehér Mátyás Jenő: Avar kincsek nyomában) és legszebb tarsolylemezünkön, az etelközin, valamint a Pálos Szerzetesrend címerében. Ez utóbbi látható Gönczi Tamás: Ennek a világnak… című könyvében. (Bé-Bé Kiadó, 2003)
A fenti, teljesség igénye nélkül felsorolt párhuzamok mind fiatalabbak tatárlakai leleteinknél, bizonyítva azt, hogy a Kárpát-medence volt az írás és egy nagyszerű, jelképekkel üzenő, díszítőművészet szülőhazája. Őseink önzetlenül és fáradhatatlanul terjesztették ezeket, ugyanúgy mint műszaki találmányainkat, pl. az ekét, a fazekas-korongot. Szó szerint az emberiség jótevői voltunk, hálát azonban soha nem kaptunk érte, hiszen a tanulóifjúságnak barbár pusztítóként mutatják be őseinket az idegenek által írt és íratott történelemkönyvek. A jó tett helyébe jót cselekvés elve csak népmeséinkben valósul meg.
Még mielőtt a tatárlakai leletek általam feltételezett jelentését leírnám, egy kis gyűjteményt adok közre Johannes Friedrich: Geschichte der Schrift (Az írás története, Heidelberg 1966) című művéből. E gyűjtemény sok ábécéje igen hasonlít Torma Zsófia jeleihez és egyúttal a mi székely-magyarnak nevezett rovásírás ábécénkhez. A jelek hangértéke legtöbb helyen vitatott és nem is egyezik meg a mi betűinkével, de mivel a mienk legkorábbi, hiszek abban, hogy ezeket a betűket a mi őseink „osztották ki” tanító útjaik során. A következőkhöz sokat lehet még gyűjteni más írástörténeti művekből:
Föhr-szigeti (Atlanti-Óceán) mesterjegyek, Indus-völgyi pecsételők, byblosi, ciprusi, krétai, föniciai, pun, ósémita, szamaritánus, arámi, palmiriai, elő-arab, numidiai, ógörög, fríg, lídiai, kariai (Kis-Ázsia), etruszk, réto, germán runák, arszákida-pehlevi, ótörök írások és a hatvankét jeles kínai fonetikus ábécé, amelyet 1918-ban vezettek be az iskolákban és balról jobbra írják.
Igen érdekes, hogy a Johannes Friedrich által ibériainak nevezett írás 26 betűjéből 22 egyezik rovásírásunkkal, bár csak kettőnek a hangértéke azonos."

Glozeli kő
„A glozeli kövek becsült kora 15 ezer év, amivel nem tud mit kezdeni a világ tudománya, hiszen a mai ismeretek szerint abban az időszakban még nem létezett írás.
De máris 15000 éves Magyarságnál tartunk, ha a glozeli köveket tekintjük induló pontnak, melyek kora 15000 év! Amivel nem tud mit kezdeni a világ tudományos köre, mert azt nem szeretnék elismerni, hogy a Magyaroké az első írástudás, hiszen abban az időben még nem létezett írás! Ezért csak egy kis múzeumban porosodik az egyébként érdekes lelet.”
Vannak még hasonló leletek a Franciaországi Glozelből, igyekezni fogunk a neten fellelhető képeket is itt elhelyezni és megfejteni.
A szarvasos kő 15ezer éves lelet, a pirossal jelölt részt jól kivehető magyar rovás betűi a szarvas agancsától a nyakáig biztonsággal tudjuk olvasni.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2013. február 19. Szerkesztette: Pintér Zsófia
Nézettség: 2,648

Forrás:
jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: