A borostyánkő

A borostyánkő fosszilis, vagyis megkövült fagyanta. Színe a narancstól a barnán át ritkán a vörösig terjed. A tejfehér, átlátszó köveket nevezik csontborostyánoknak. A borostyánkő hatásos belső és külső használatra. Testhő hatására illóolajok válnak ki a fosszilis fenyőgyantából, melyeknek nyugtató, fájdalomcsillapító hatásuk van.

A kínaiak már a középkorban tudták, hogy a borostyán az ősi fenyők gyantájából keletkezik, és az olykor bennük talált rovarokról írásaikban külön megemlékeztek. A borostyán mindig igen kedvelt volt, a kínai igények kielégítése végett főként Burmából és Közép-Ázsiából importáltak borostyánt nagyobb mennyiségben. Kínában a bátorságot szimbolizálja, neve (hupo) egybecseng a "tigrislélek" (hu po) szóéval, a tigris pedig főként bátorságáért méltányolt vadállat. A korai időkben úgy vélték, hogy a halott tigrisek lelke jelenik meg borostyánként a földön.

A meleg színű, áttetsző-átlátszó borostyánköveket, amulettként, nyakláncként hordják, amelyek életerőt adnak, megvédenek a betegségektől, a meghűlésektől. Megóv az orrdugulástól, a szénanáthától és csillapítja az asztmát. Gyógyítja a szamárköhögést és az orbáncot. Javulást hoz a strúmások, a nagyothallok állapotában. Gátolja a fertőzések elterjedését, megkönnyíti a kisgyerekek fogainak kinövését. Lázcsökkentő. Élesíti a memóriát, és oldja a szorongást. A kívánt hatás érdekében érdemes a láncot folyamatosan, akár éjjel is hordani .

A borostyánkő teljesen veszélytelen, úgyszólván emészthető anyag, az ókortól napjainkig az emésztés könnyítésére, táplálék-kiegészítőként szokták porítva fogyasztani, de mivel szemenként van csomózva a lánc, ha véletlenül elszakadna, egynél több szemet nem is tudna lenyelni a baba.

Összetétel:
Szén: 61 – 81%
Hidrogén: 8,5 – 11%
Keménység: 2,0 – 2,5 a Mohs skálán (kissé keményebb mint a gipsz)
Sűrűség: 0,96 – 1,096 g/cm3 (a borostyánkő úszik a víz felszínén)
Olvadási pont: 548,6 – 572 °F