a "táltos dió"


a "táltos dió"

Kertes házaink szinte mindegyikében megtalálható egy kedves szeretni való fa
a diófa. Az árnyas terebélyes növényről kevesen tudják, bár termését sokan
kedvelik, hogy mennyi gyógyhatást köszönhetünk e növénynek. Mikor
legközelebb a tűző napsugarak elől védelemért egy diófa lombja alá
menekülsz, gondolj arra is, hogy a kellemes, hűvös árnyékon túl mennyi
csodát adhat neked ez a fa, szeresd, légy a barátja! S ne feledd el, hogy ő
attól boldog, ha segíthet, termésével, levelével, árnyékával. Élj vele!
A dióról nem lehet lelkesedés nélkül írni. , hisz tavasztól őszig a legtöbb
élmény, beszélgetés, eszegetés a diófa hűs árnyékában történik. A régiek nem
véletlen tisztelték, hiszen nem csak termése, hanem levele is igazi
elixírnek számított. Az a sok-sok módszer, amit most átnyújtunk, sok
nemzettől származó, vidéki tapasztalati megfigyeléseken alapul, de ma már
tudományos alapja is van.
A dió- latin nevén Juglandaceae, vagy a házikertben elterjedtebb a Juglans
Regia ősidők óta honos a Kárpát-medencében. Az eredetileg mocsári növény
kedvező élettere a csapadékos, néha elárasztott termőhely, rendkívül
vízigényű. A kertben is a félárnyékos, nyirkos helyet kedveli, s mivel
tápanyagigényes, trágyázás után termésbőséggel hálálja meg azt.
Ezért igaz az ismert mondás, hogy a diófa az ember legnagyobb barátja, mert
ha elfogadjuk a diófát barátunknak, és gondozzuk, kártevőit pusztítjuk,
akkor segítségünket ugyanolyan módon hálálja meg, rengeteg gomba, rovar,
féreg, baktérium fertőzésétől tud minket megszabadítani. Mintegy szimbiózis
alakult ki a diófa és az ember között.


A diófa mely részei gyógyhatásúak?


A válasz hosszú:
A dióbél, a dióolaj is. Továbbá a diólevél, a dióvirág, beleértve a
barkavirágzatot is. A zöld dió, a rügy, a hajtás zöld héja és a diókopáncs,
vagyis a dió levélen kívüli, többi zöld részei is. És a megfásodott részek,
a diófa kérge, a dióhéj, valamint a dióbél belső, vékony fásodott
válaszfala. Végül ide sorolhatjuk a dióbél hártyáját is. Vagyis, a gyökér
kivételével az egész növény gyógynövény.
Több helyen lehet olvasni, nevezetesen, hogy a diólevélnek hámosító hatása van.        Mindenesetre lehetővé teszi a bőrnek, a hámszöveteknek, hogy egészségesen regenerálódjanak, és a szervezet gyorsan él is az alkalommal.


Na de vegyük csak sorjába mi-mindent adhat nékünk a "táltos" diófánk?
A diófa ma úgy tűnik reneszánszát éli és egyre többen érdeklődnek a diófa
levél gyógyító hatásáról.
Gyógyászati célból úgy a levelét, mint a dió kopácsát (burkát) érdemes
használni, kellő ismeret mellett igen hatásos az alábbi célokra a belőlük
készített teafőzet. A dió levelének egészségmegőrző tényét szintén az ősidők
óta ismeri a lakosság. Vélhetően ez a növény is Perzsia, India
irányából került hozzánk, s nemesítették az évszázadok során a legkedvezőbb
adottságúvá.
Ha megfigyeljük, a diólevél túlnyomórészt - az emberi szervezeten kívül és
belül - a hámszöveteket gyógyítja. A hatásmechanizmus szinte minden esetben
azonos: A diólevél hatóanyagai a betegséget okozó szervezeteket pusztítják.
Ezen túl a diólevélnek évezredek óta ismert összehúzó - asztringens - hatása
van a hámszövetekre. Összehúzza a nyálkahártyát, megszünteti a szivárgó
vérzéseket. Tehát a fertőzött, károsodott - külső vagy belső - hámszövetek
újrafertőződését az összehúzó hatás gátolja meg. És ezután az emberi
szervezet természetes gyógyulási, regenerálódási képessége fejezi be a
gyógyítást.
Természetesen, a diólevél nem csodaszer. Az a tény, hogy sikerrel
alkalmazható a legkülönbözőbb bőrproblémák esetén is, a szájüreg, a torok, a
garat és az egész emésztőrendszer igen sok problémája esetén is, mind
ugyanarra a hatásmechanizmusra vezethető vissza. A diólevél hatóanyagai az
élőlények egész sorára mérgező, élettevékenységet gátló hatással vannak.
Nemcsak a diófa alatt növő gyomnövények túlnyomó részére, hanem rovarokra,
férgekre, gombákra, még baktériumokra is. De az emberre nem.
A július-augusztusban begyűjtött, már kifejlett egészséges levél, vagy a
diószüretkor szeptemberben begyűjtött kopács megszárítva és feldarabolva
alkalmas forró vízzel tea készítésre. Egyes leírások már június végétöl
szedetnék a leveleket, hiszen abban az időben tartalmazza a legtöbb
hatóanyagot.


Mire használhatjuk a diófalevelet?
Hogy mi mindenre jó a diólevél? Egy francia leírás szerint így foglalható
össze hatásspektruma:
Érzéstelenítésre
Hámszövet összehúzására
Tuberkulózis ellen
Vércukorszint csökkentésére
Fertőtlenítésre, baktériumölésre
Gombaölésre
Tonizálásra
Sebek gyógyulásának meggyorsítására
Szájfekély ellen
Torokgyulladásra
Kötőhártya-gyulladásra
Többféle bőrbetegségre
Fagyásra
A hüvely bántalmaira


Gyógyító receptek:


Fürdésre: Általános hatású a fürdővízbe öntött teaeszencia használata,
idegnyugtató, stimuláló és bőrfertőtlenítő, s aki szereti, a dióolaj illata
kellemessé varázsolja testét. Azért túlságosan sokáig nem kell használni, a
növény juglon vagy juglans tartalma miatt. A borogatások, teák használatakor
pedig feltétlen győződjünk meg arról, hogy keletkezik e allergiás tünet,
mert az arra érzékenyeknek ezt el kell kerülniük. Mindemellett alkalmazzuk
bátran, mert olcsó és jó hatású szer a diólevél.

Fürdőhöz 100-200 g apróra vágott diólevelet áztatunk 0,25 l forró vízbe, és
leszűrés után a fürdővízhez öntjük. Hatékonyan frissít, méregtelenít,
erősít, akárcsak egy gyógynövényes fürdőzés.


Erős lábizzadás esetén egy kg szárított diólevelet félóráig főzzünk 1 l
vízben, majd szűrjük le. Ha fürdőként használjuk, az egész főzetet öntsük a
fürdővízbe, ha csak lábáztatásra, akkor pedig 3 dl-t.
A levél főzetét a törökök ülőfürdős kúra során is használták, húgyúti
gyulladások esetén, de köhögős gyereket is fürdetik benne, abból a
tapasztalatból kiindulva, hogy a diólevél-fürdő erősíti a szervezetet. Erre
a célra 1,5 kg diólevelet főzzünk 10 l vízben és öntsük a fürdővízhez.


Borogatás: Külsőleg borogatásként a diólevél-főzetet, hasonlóan a hagymához,
ekcéma, fagyás, égés, napégés, zúzódások, ínszalag megnyúlás, kötőszöveti
gyengeség kezelésére, ízületi fájdalmak enyhítésére, ütésből eredő
véraláfutások eloszlatására, pattanásokra, kelésekre, továbbá korpás
fejbőrre használják. Segít a kiütések, az élelmiszerallergiából eredő
bőrkiütések, csalánkiütés megszüntetésében, a fizikailag fáradt lábra is
kiváló.


Bőrgombásodás (piros, váladékos, viszkető bőr) esetén egy liter forró vízhez
70 g szárított, tört diólevelet adjunk, majd lehűlés után szűrjük le. A
gombás bőrt áztassuk ebbe a főzetbe. A kezelést rendszeresen ismételjük,
amíg a tünetek el nem múlnak. Pikkelysömörre, sömörre is bátran
használhatjuk ezt az oldatot.
Ha külsőleg használjuk, angol gyógynövény-szakértők a következő főzetet
ajánlják: fél liter forró vízben mintegy hat órán át áztassunk 30 g száraz
levelet, utána szűrjük le.
Másik, hazai recept szerint lemosáshoz elég egy teáskanálnyi diólevélből
főzetet készíteni, teljes fürdőhöz pedig 100 g száraz levelet használjunk.
Makacs fekélyekre úgy használjuk a főzetet, hogy erősebbre főzzük, és cukrot
is teszünk bele. Úgy is növelhetjük hatását, hogy a főzet minden 5 literéhez
2 kg tengeri sót adunk. Vigyázzunk viszont, hogy a főzet ne kerüljön nyílt
sebbe! Nem segít, ha a fájdalom idegi eredetű, és természetesen ha allergiás
tünet jelentkezne, a kezelést hagyjuk abba!


Diófalevél teák
Hogyan készítheted el a teát?
 3 gr (egy púpozott kanál) diólevelet forráz le 2dl vízzel, hagyd
állni 10 percet, leszűrés után használhatod az adott panasz szerint.
Diólevelet beszerezhetsz megbízható bioboltokban, vagy gyógyszertárban, de
Te is gyűjthetsz tiszta helyekről. Diólevelet csak június közepe és július
vége között szedhető. Mosd át egyesével a leveket, terítsd szét egy ruhára,
árnyékos, de szellős helyen. Ha kiszárad elteheted egy szép üvegbe, s így
egész télen kéznél lehet.
Öntheted a fürdővizedbe is, idegnyugtató hatása miatt segít az estére
felhalmozott stresszt lecsendesíteni, fertőtleníti a bőröd, és serkenti az
anyagcseréd. Idősebbeknek ajánlott a csontritkulás megállítása és
karbantartása miatt. Pattanások, viszkető bőrpanaszok, tejkiütések esetén is
bátran használd, kitűnő fertőtlenítő és nyugtató hatása miatt. Még rüh, és
fejtetű ellen is eredményesen harcba száll.


Erősen vértisztító, ezért a cukorbetegek jótevője, valamint székrekedésben,
étvágytalanságban és anyagcserezavarokban is legyen a barátod. Gyomor és
bélpanaszaidat is enyhítheted vele.


A különböző receptekben általában a száraz diólevél súly szerinti
mennyiségét adják meg. Ha friss, zöld levelet használunk, nyugodtan vegyük a
négyszeresét. Bár a diólevél-főzet alkalmazásának módja sokféle lehet, -
tea, főzet, oldat, fürdő, borogatás, szájvíz, gargalizálószer, beöntő vagy
hüvelyöblítő, kenőcs, stb. - mindnek az alapja a diólevél hatóanyagainak
főzéssel, áztatással való kinyerése. Az egyes receptek eltérhetnek.
A teát mértékkel fogyasztva vagy helyi lemosásként borogatásként használva
jó eredménnyel fordíthatjuk külsőleg bőrbetegségek, pattanások, ekcéma,
bizonyos gyulladások és lábgombásodás ellen. Igen hatásos tetvesség, rüh
ellen, de használható a hajhullás megelőzéseként fejre dörzsölve és
borogatva.
Belsőleg teaként fogyasztva pedig alkalmas gyomor és bélhurutok ellen, de
vértisztító hatású, s így pattanások kialakulását megelőzi. Zsíros
pattanásos bőr esetén a gyenge főzet többszöri fogyasztása ajánlott.
Székrekedés ellen nemcsak Európában, hanem Kínában is alkalmazzák.

Hasmenés
esetén fontos a folyadékpótlás, ezért a szokásosnál enyhébb főzetet
készítsünk, tehát mintegy 10 g szárított levelet tegyünk 1 l forró vízbe.
Természetesen a leveleket később szűrjük ki. Ebből a főzetből napi 1 l-t
igyunk meg. Általában mondhatjuk, a diólevél-főzet, tea mindenféle emésztési
zavar (és az ennek következtében fellépő étvágytalanság) esetén jól
alkalmazható.
Az emésztés karbantartására 6 dg diólevél sűrű főzetét ajánlják horvát
gyógynövény-szakértők 12 dg glicerinnel és 3 dl forralt vízzel elkeverni, és
ebből a készítményből étkezések után és este egy-egy kávéskanállal kell
bevenni.
Dr. Ladocsi Teréz bélhurut ellen diólevélből és más gyógynövényekből készült
teakeveréket ajánl: Összekeverünk 5 g diólevelet, 5 g kutyabengekérget
(Frangulae cortex), 10 g édesgyökeret (Liquiritae radix), 20 g édesköményt
(Foeniculi fructus), 30 g orvosi ziliz gyökeret (Altheae radix) és 30 g
lenmagot (Lini semen). A keverékből három teáskanállal kell tenni három
csésze vízhez, és 5-10 percen át kell főzni, végül leszűrni. Reggel és este
egy csésze meleg teát kell a főzetből inni.


Egy egyszerű diólevéltea-recept:
Apróra vágott száraz diólevélből 1 púpozott teáskanállal egy bögre (2,5 dl)
forró vízhez öntünk, állni hagyjuk, leszűrjük, esetleg újra melegítjük. A
legkülönbözőbb betegségek esetén egyaránt naponta legalább három csészényit
igyunk.
Varró Aladár Béla gyógyszerész szerint 10-20 g diólevelet fél liter vízben
főzzünk meg, és a szüredéket reggel, kávé helyett cukorral fogyasszuk.
Vértisztító, emésztést előmozdító, féreghajtó hatása van. Gyomor- és
bélelnyálkásodásnál és általában olyan betegségeknél, melynek oka a vér
tisztátalanságában keresendő, kitűnő eredményeket érünk el - írja Varró úr.
Amerikai természetgyógyász enciklopédia szerint 2-3 g szárított diólevelet
kell számítani 1 dl vízhez, és 15 percig kell főzni.
Ugyanezt egy olasz természetgyógyász-ajánlás úgy fogalmazza meg, hogy 3
gramm száraz diólevelet 1 dl fehér borban 10 napig kell áztatni, és étkezés
után egy kávéskanálnyi szükséges.
Az ajánlások nem pontosan egyeznek, csak abban, hogy diólevelet kell
használni.


Zsíros, korpás haj: Ahogy a diófa ügyel saját koronájának szépségére, úgy
ápolja a te hajad és fejbőröd is egy kis diólevélből készített tea. Hajmosás
után 2-3 dl teával öntözd meg a fejed, hagyd rajta pár percig mielőtt
leöblítenéd. Ha nem mosod le, akkor a hajhagymákat táplálja és növekedésre
ösztönzi őket.


Homlok-, arc- és orrüregek gyulladása: Ha gyötör az eldugult orr, vagy épp
arcüreged fájlalod, az elkészített teából naponta 1-2-szer szívj fel az
orron át és hagyd, hogy átmossa az üregeid. Torok és száj öblögetésére is
használhatod, az ott levő kórokozókat és baktériumokat elpusztítja. A fájó
részekre pedig dunsztkötést tehetsz egy teával átitatott törölközővel.
Fogínygyulladás, afta, szájban előforduló sebek: Főzz le 2dl teát és tartsd
a hűtődben, egy kis üvegben. Minden fogmosás után öblítsd át a szájad.


Máj problémák, máj ciszta: Májunk a méregtelenítés nagy mestere, ezért
mindenképp figyelj rá. A diólevélben található anyagoknak köszönhetően
enyhíti a máj panaszokat, serkenti a méregtelenítést, emésztést. Komolyabb
problémánál (ciszta) 6 héten keresztül kell inni a teát és minden este
dunsztkötést helyezni a májra.


Hasmenés: A lényeg a könnyű diéta mellett, hogy a bélbolyhokat kell rendbe
tenned, ehhez remek segítőtárs lehet a diólevél tea.


Ciszta, mióma a petefészken: Természetesen ez egy komoly probléma, ezért
nagyobb odafigyelést igényel. Készíts fél liter teát melyből 2 decit ivásra
használj, a maradékot pedig hüvelyirrigálásra. Éjszakára készíts borogatást
a hasadra! Hüvelygomba és folyás esetén is sokat segít az irrigálás.


Lábizzadás, körömgyulladás, lábgomba: Viszket a lábad, vagy begyulladt a
körmöd? Nincs más teendőd, mint naponta fél órát áztatod a teában a lábad,
vagy naponta többször átmosod vele a problémás területeket.


Látásra:
Ha már látásunk nem elég éles akkor is segítségül hívhatjuk ezt a kiváló
gyógynövényt. 2 dcl forró vízzel egy csapott evőkanál diólevelet leöntünk,
10 percig állni hagyjuk, majd vattát mártunk bele és ezt e gyengén látó
szemre helyezzük naponta tíz percre. Néhány hónap után azt vesszük észre,
hogy látásunk élesedik. Zöldhályog esetén egy éven keresztül ajánlott
naponta elvégezni.


Vércukorszint beállításánál is eredményesen alkalmazható. Ekkor egy csésze
forró vízhez 2 kávéskanál szárított diólevél ajánlott, majd egy óra állás
után kell leszűrni és fogyasztani, naponta négy alkalommal fél csészével.


Diólevél-tea az emésztőrendszeri betegségekre:
A diólevél-tea gyomor- és bélbetegségek kezelésére, hasmenés és székrekedés
ellen egyaránt jó. Tehát az emésztési zavarokra. Általában rendbeteszi a
rendellenes gyomor- és bélműködést. Ha az embernek nincs rendben a gyomra,
elmegy az étvágya. Viszont ha diólevél-kúrát alkalmaz, az eredmény gyorsan
jelentkezik, megjön az étvágy is. Ezen alapul az a népi megfigyelés, hogy a
diólevél-teának étvágyjavító hatása van. Tehát ha valakinek nincs étvágya,
igyon nyugodtan diólevél-teát, és az esetleg nem is tudatosult
emésztőrendszeri problémái természetes úton szűnnek meg.
Röviden ezt úgy foglalják össze, hogy erősíti, kondícionálja a gyomrot.


Diólevél-krém:
Egy recept a diólevél-krémre, folyékony változatban. 10 dkg friss diólevelet
2 dl növényi olajban áztatunk, húsz napig. Szinte bármilyen növényi olaj jó
erre a célra, de legkevésbé az olivaolaj, leginkább a repceolaj. Utána az
olajat leszűrjük, és fekélyek gyógyítására használjuk. Külsőleges
használatkor diólevél-krémet is használhatunk, körömvirággal kombinálva.
Ezt úgy készíthetjük, hogy 20 dkg bármilyen, legfeljebb 60 fokig melegített
zsiradékba (shea vaj vagy akár lehet étkezési sertészsír is) 6 db szép
diólevelet és 6 db körömvirág-fejet teszünk, és három napig állni hagyjuk.
Ezután gőz fölött fölmelegítjük, és leszűrjük. Zárt dobozban, hűtőben hat
hónapig tárolható. Kiváló bőrápoló!


A tyúkhúr mellett a diófalevél is ajánlott reumások számára. A reumás
testrész masszírozásához nem főzetben, hanem olajban oldjuk a diólevél
hatóanyagát. Egy liter étolajban egy hónapig áztatunk 10 kanál tört
szárított diólevelet, majd szűrjük le. Ezt az olajat használjuk
masszírozásra.

Hazai néprajzosok anyaggyűjtéséből tudjuk, hogy a szalmazsákba helyezett
diólevél Matolcson és Répáshután volt használatos. Ha már nemcsak a
szalmazsákunk, hanem a fentiek szerint az egész ágyunk diófalevéllel van
tele, akkor akár tegyünk a párnába is! A diófalevelekkel megtöltött
kispárnának alvásjavító hatást tulajdonítanak. Úgy tartják, hogy oldja a
feszültséget, az álmokat is megváltoztatja, nyugodt alvást nyújt.
Ha pedig a fehérneműs szekrénybe teszünk diófalevelet a fehérneműk közé,
azok biztosan nem fognak megmolyosodni.
Tetvek, férgek és mikroszkopikus élősködők ellen a sűrűre főzött
diólevél-tea bedörzsölése segít. Ha fejbőrbe dörzsöljük, az erős hajhullás
is kezelhető vele.
Mik a diólevél értékei?
Mintegy 10 %-ban tartalmaz tannint (csersavat), nagyrészt ellagénsavval
kapcsolódva, amit összefoglalóan ellagitanninnak neveznek, aminek rákellenes
hatását jelenleg is kutatják.
Több mint 3 %-ban flavonoidokat (régebbi néven P-vitamint), közülük főleg
kvercetint és kempferolt. (Láttuk, Lugasi Andreától tudjuk, a dióbélben
főleg miricetin fordul elő a flavonoidok közül.)
A diólevél 0,8-1,0 %-a C-vitamin!
Vannak a diólevélben monoglükozidok, juglon, (=5-hidroxi-1,4-naftolkinon),
hidrojuglon. A juglonról bebizonyított tény, hogy vírusölő (HSV-1 vírus, a
herpesz vírusa), baktériumölő és gombaölő (az emberi szervezetben állandóan
jelen levő, az immunrendszer gyengesége esetén elhatalmasodó Candida
albicans gombát és az egyik leggyakoribb nyári bőrbetegséget okozó
Trichophyton rubrum gombát is). Egereken végzett kísérletek szerint a
diólevél juglonjának tumorgátló hatása is van.
Kis mennyiségben, 0,001-0,03 %-ban illóolajok is vannak a diólevélben,
amelyek között szintén találták gombaölő tulajdonságút. (Érdekességként még
bizonyos rovarok csalogató szex-feromon anyagai is vannak a diólevél
illóolajai között.)
És vannak más, aktív gyógyhatású növényi savak is. Ezek mindegyike
gyógyhatású.
A diólevélnek keserű nyálkahártya-összehúzó, tonizáló hatása van,
cserzőanyagokban nagyon gazdag. Összehúzó, cserző hatását a levél
tannintartalma, baktériumölő, gombaölő, rovarölő és rovarriasztó hatását
pedig a vele kapcsolatban lévő ellagénsav okozza.
A diólevél kémiai összetevői között megemlítendő, hogy mintegy 0,03 %-ban
illóolajat is tartalmaz. Ennek az illóolajnak érezzük az illatát, ha a
diólevelet megdörzsöljük, és ez az, ami olyan kellemessé teszi a diófa
közelében tartózkodást. Az illóolaj vizes desztillálással nyerhető ki,
sűrűsödése 15 C-fokon következik be.
HATÓANYAG (az ezidáig felfedezett hatóanyagokat tünteti fel a levélben):

csersav, galluszsav, ellagsav, inozit, illóolaj, joglon keserűanyag,
juglandin-alkaloida, színanyag, C-vitamin dió burok: hidrojuglonglikozida,
juglon-aglukon, csersav, C-vitamin; érett diótermés: zsír (teltetlen
linolsav, linolénsav), antioxidáns hatású flavonoidok, vitaminok
(B-vitaminok, E-vitamin) és nyomelemek (K, P, Mg), általánosságban: almasav,
aminosav, ásvány, ásványi só, aszkorbinsav, béta-karotin, betulin, bór,
cianidin, citromsav, cserző anyagok, eugenol, fehérje, festő, flavonoid,
foszfor, galluszsav, glikozidok, hamu, illóolaj, inozitol, juglon, kalcium,
kalcium-oxalát, kálium, karotinok, kén, keserűanyag, klór, koffeinsav,
kvercitrin, lecitin, linolénsav, magnézium, nátrium, nikotin, olaj,
palmitinsav, polifenolok, réz, só, sóskasav, szénhidrát, szerotonin,
sztearinsav, tanninok, tanninsav, vas, Vitamin, Vitamin A, Vitamin B1,
Vitamin B2, Vitamin B3, Vitamin B5, Vitamin B6, Vitamin B8, Vitamin C,
Vitamin E, víz, zsír, zsírosolaj, zsírsav


Rendkívül érdekesek és gyógyhatású anyagokban gazdagok a fa még éretlen
termései, amelyek még szorosan be vannak zárva a zöld termésburokba, és a
belső héjuk még nem keményedett meg. Ezeket az éretlen terméseket júniusban
szokás begyűjteni, és vagy ki kell őket szárítani, vagy alkoholba tenni. Az
éretlen diónak más a hatóanyag-összetétele, mint az érettnek. Sokkal
kevesebb zsír található benne, viszont nagy mennyiségben tartalmaz
C-vitamint, valamint fertőtlenítő és antibakteriális hatású anyagokat. A
diófából nyert természetes (sárga) színezőanyagot fel lehet használni
textíliák színezésére is. A likőripar is felhasználja. A diólikőr gyógyító
hatású és kivételesen jó ízű.
Az éretlen dióból készített főzetet vagy tinktúrát gyakran használják
betegségmegelőző célú tisztításhoz és emésztési panaszok, gyomor és
bélproblémák kezeléséhez. Kiegészítő szerként kiválóan használható továbbá
megfázás, torokfájás esetén vagy a fogíny egészségének megőrzéséhez.


A diókopács (dióburok):


A diókopáncsban a diófa hatóanyagai koncentráltan találhatók, mégis a
flavonoidokat emelem ki közülük. Ezekben különösen gazdag. Egy szlovéniai
vizsgálat 12-féle flavonoid jelentős mennyiségét találta meg a zöld
dióburokban. Nem sorolom fel, többnek magyar neve sincs. Az újabb
vizsgálatok tehát igazolják a régi, népi tapasztalatokat, és azok
magyarázatát adják. A diókopáncs külsőleg és belsőleg egyaránt hatékony a
sebek begyógyításában. A dió zöld burkát használhatjuk gyógyászati célra,
mert a feketén begyűjtött burokmaradvány már veszít értékes beltartalmából.
Már nincs C-vitamin tartalma, ami a zöld kopáncsban bőven van.
Csersavtartalma is lecsökken.
A zöld dióburkot diószüretkor nyerhetjük nagy mennyiségben, amikor
elsősorban a vert, rázott dió egy részén rajta van még, de már könnyen
lefejthető. Ha még jobb minőségű alapanyagot szeretnénk házipatikánk
számára, akkor már az érés előtti állapotú diókról is lefejthetjük késsel,
körbevágva. Augusztusban, szeptemberben. A feketedő és a romló foltokat
vágjuk ki, ne használjuk fel.
Vékony rétegben terítsük ki a napon, úgy szárítsuk meg. Szárító berendezést,
kemencét is használhatunk, de a hőfok 40 C°-nál ne legyen magasabb, a
kopáncs C-vitaminjára is tekintettel. Harminc fok viszont szükséges.
A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes
kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A
gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell
szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell
távolítani.
A zöld diókopáncs 80 %-ban vizet tartalmaz, a fennmaradó 20 % biológiailag
hasznos hatóanyagai a glükozidok (ebből a hidrojuglon-glükozid 2 %), tannin
(9 %-ig), fehérjék és 1 % C-vitamin.
A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz. A diókopács
főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják, e mellett rendkívül
hatékony száraz köhögés elleni szer. Külsőleg bőrfertőtlenítés és hajhullás
kezelésére használható.
Az intenzív barna színeződésért, színezésért a festékanyagok mellett a
juglon a felelős. A kezet, a hajat, a gyapjúszövetet egyaránt megfesti. A
kézről csak több hét elteltével, a felső hámréteg lekopásával tűnik el. A
sérült, elhalt levelek, az érő kopáncs a juglon miatt színeződnek feketére.
A juglon az emberi szervezetet nem károsítja. Sőt, gyógyhatású az emberre,
mert egy sor betegséget okozó baktériumra és gombára mérgező hatással van.
Gyakorlatilag a gyógyszeriparnak egy természetes úton létrejött
gyógyszer-alapanyagát jelenti. Megtalálható még a tannin és az ellagénsav és
együtt fordul elő a diófa zöld részeiben, és össze is kapcsolódnak. Ezért
összefoglalóan ellagitanninnak is szokták nevezni.
A juglon mellett a diófa további fontos hatóanyagai, hatásuk szerteágazó,
főleg gyógyhatásuk és festőhatásuk lényeges. A tannin (magyar nevén csersav,
tanninsav) úgy hat az ember hámszöveteire, hogy összehúzza, összeszorulásra
bírja a hámsejteket. Ugyanilyen összehúzó hatása van a nyálkahártyákra és a
kapilláris csövekre. Ezen kívül lázat és viszketést csökkentő hatásáról is
írnak. A tannin baktériumölő is, kapcsolatba lép a baktérium fehérjéivel, és
tönkreteszi azokat. Legnagyobb arányban a zöld kopáncs tartalmazza a dió
részei közül. Hogy a diófa szerveiben lévő tannin (csersav) milyen nagy
érték, egy másik területről, a borászatból tudhatjuk. Ott kiemelten
értékesnek, egészségesnek tekintik a csersavas borokat. Nem véletlenül. A
csersavas borok megfigyelt gyógyhatása a tanninra vezethető vissza.
Ezért tekinthetjük a diófát kiemelten fontos gyógynövényünknek. A juglon és
a csersav az a két hatóanyag, ami igazolja a sokévszázados népi
megfigyeléseket a dió gyógyhatásáról. Itthon és világszerte.
Tisztán, keserűn ihatjuk a diókopáncs-főzetet, ha egy mai orosz ajánlást
követünk. Három-négy evőkanálnyi zöld dióburkot félliter forró vízbe
teszünk, egy percig főzzük, és állni hagyjuk két óráig. Lehűlés után szűrjük
le. Általános erősítőszer, és gyógyítja a szájüreg és a torok betegségeit.
A főzet a begyulladt torok és mandula gargalizálására is jó. A svédek
ugyanígy, szájvízként ajánlják, a fogíny kezelésére, összehúzó hatása miatt.
Csíkszentdomokoson zöld-diókopáncs-teát használtak toroköblögetőként és
köhögés esetén
Ha olívaolajban megfőzzük a diókopácsot, kiváló hajkenő válik belőle. A
porrá tört diókopácsot (vagyis a dió zöld, megszárított és porrá tört héját)
annyi forró vízzel keverjük el, hogy tejfölszerű, könnyen kenhető masszát
kapjunk. Ezt a pépes masszát kenjük a hajra, majd 20 percig rajta hagyjuk és
gondosan kimossuk belőle.
A kopáncs főzetének desztillálásával készült párlattal pedig a tüszős
mandulagyulladás ellen gargalizáltak, sebeket kezeltek vele. Sőt az angolok
a maláriás láz csökkentésére is itták. Nekik a trópusi gyarmataikon
különösen szükségük volt rá.
A dióburok gyógyhatását már Hippokratesz is ismerte és ismertette, gyomor-
és bélbetegségek ellen dióburok-főzetet alkalmazott. Tanai elterjedtek,
Angliában és máshol Európában is ismert volt a dióburok-főzet, mint a
gyomor- és bélhurut gyógyszere. A törököknél a kopáncs ecettel leöntve
gyomorerősítő háziszer volt. Étvágytalanság esetén is iható.
Ha a fenti célokra a zöld diókopáncsot mézzel együtt főzzük, az így készült
ital nemcsak gyógyhatású lesz, hanem finom is. Külsőleges használatra persze
nem kell méz.
A törökök a kopáncs főzetét ülőfürdőként is használták, húgyúti
megbetegedésekre és női bajokra. A falusi török asszonyok a szülés utáni
méh-összehúzódást úgy segítették elő, hogy a diókopáncsot megpörkölték -
szárítani nem volt idő, - összetörték, szőlősziruppal keverték, és
borogatásként használták. Összehúzta az ereket, megszüntette a vérzést. A
szárított, összetört kopáncsot mézzel keverve a fogínyre kenték, a
fogínygyulladás megszüntetésére.
Szárított, pörkölt diókopáncsot a horvátok is használtak, de nem vérzés
ellen, hanem a vizelés megkönnyítésére. Egy egészen kis mennyiség elég
belőle.
A diókopáncs-főzetet (5-10 g szárított kopáncs 1/4 l vízben) Varró
gyógyszerész úr nemcsak gyomor-és bélelnyálkásodásnál, hanem higanymérgezés
okozta mirigy- és bőrbajnál is ajánlja.
Hasonló a német népi megfigyelés is, ami szerint tejallergia,
élelmiszerallergia esetén előálló kiütések elmulasztása során nem mondhatunk
le a (diólevél-teával kevert) diókopáncs-főzetes borogatásról.
Ekcéma vagy túlzott lábizzadás esetén a svédek diókopáncs-főzetes lábfürdőt
ajánlanak. Ótvar ellen pedig kopáncsfőzetes hajmosást. A túlzott,
megmagyarázhatatlan lábizzadás hátterében is gyakran gombafertőzés áll,
ezért indokolt a svéd ajánlás.
Egy angol ajánlás is a gombafertőzéses bőrbetegség (ringworm) gyógyítására
tartja hasznosnak a zöld dióburkot. A még nem teljesen érett dió zöld burkát
ki kell préselni, és a levét kell a gyűrűalakban elpirosodott bőrfelületre
kenni, éjszakára. Az így kezelt testfelületet kössük le műanyagfóliával, és
a kezelést néhány éjszaka egymás után ismételjük meg. Gyógyulást ígérnek
ezzel a módszerrel. És megjegyzik, hogy erre a célra a feketedió zöld burka
ugyanolyan jó. (A fügefa levelének fehér tejnedve is, de ez már kívül esik
tanulmányaink körén.)
Csak egyre kell ügyelni a dióburok-kúra során: Nemcsak bőrünket, de
ruhánkat, ágyneműnket is megfesti a dióburok leve, ha nem vigyázunk.
A diókopáncs-főzet egyébként ugyanúgy jó gyomor- és bélhurutra, és a kúra
eredményeként a hurut miatt megromlott étvágy helyreállítására, mint a
diólevél-tea, amit később említek. És mit csináljon, akinek bélférge van?
Természetesen, igyon diókopáncs-teát, aminek féregölő hatást is
tulajdonítanak. Meglátja, rendszeres kopáncstea-fogyasztással a közérzete
sokat fog javulni. Nemcsak bélféreg, hanem májmétely ellen is ajánlják.


Dióhéj:

A dióhéjteát cukorbajra fogyasztják, naponta legalább 3-4 csészével, hat
héten keresztül. A csíkszentdomokosiak a dióhéjteát csonterősítő céllal
itták. Egyébként ha eltekintünk a dióhéjtea gyógyhatásától, közönséges tea
helyett is iható, íze kellemes
A dióhéjteát nem kell mindenkinek meginni. Akinek viszketegsége van, annak
ezt ajánlja egy hazai orvosi portál: "7 db dióhéjat 30 percen keresztül
vízben fözünk. A langyosra hült vízzel naponta 2x-3x mossuk a viszketö
felöletet." (Klasszikust csak eredetiben szabad idézni! Nem felületet!
Felöletet!)


A belső válaszfal:


Házilag teának eltett válaszfal A dióbél rekeszek közötti,
azokat elválasztó fásodott válaszfal gyógyszerészeti neve Juglandis
dissepimentum.
A diótermés belső válaszfalának gyógynövénykénti használata
méltatlanul merült feledésbe Európában. Pedig, mint róla a bölcs német népi
mondás megállapítja: "Bitter im Mund, macht das Herz Gesund," vagyis: Keserű
a szájban, gyógyítja a szivet. Ezt a megállapítást különösen a teljes érés
állapota előtti friss dióra vonatkoztatják, amelynek belső válaszfala
valóban erősen keserű. Úgy tartják, a szívritmus-zavarok ellen jó, mivel a
diótermés belső válaszfala a szív pitvara és kamrája közti válaszfalra hat.
Ennek alapján alkalmazták korábban a németek.
A belső válaszfalat kereszt-alakúként is jellemezni
szokták, állítólag a morfológiának is van gyógyászati jelentősége. Ha
hiszünk benne.
Persze, nem úgy kell hinni benne, ahogy a keresztben
hiszünk. Hanem aszerint a régi megfigyelés szerint, ahogy a természeti népek
hittek a természet gyógyerejében. Annak analógiájára, ahogy a legtöbb nép a
dióbélben az emberi agyat ismerte fel, a korai germánok a dió belső
válaszfalát látták olyannak, ami a dió belsejét kereszt alakban négy kamrára
osztja. Amint az emberi szivet is négy kamrára osztják a válaszfalak.
Tehát a belső válaszfal - szívgyógyszer, és úgy is használták. És hatott is. Vagy a
hit hatott. Mindegy, kellett hozzá a diófa termésének gyógynövényként
használt, puhára fásodott fala.


Szerkesztés dátuma: péntek, 2013. március 8. Szerkesztette: Garamszegi Vanda Natasa
Nézettség: 2,334


   








Megjegyzések

Kiss Terike
hétfő, 2013. szeptember 9. 18:52
Köszönet, értékes írás! :-)
Araczki András
hétfő, 2013. szeptember 9. 19:46
Pár dolgot tudtam eddig is, de most új dolgok is kerültek a birtokomba.



Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: