GYALÁZAT BÉLYEGE ÜL RAJTUNK…
TRIANONRA EMLÉKEZVE 2012. 06. 04 – ÉN
Gyalázat bélyege ül rajtunk Magyar Testvérek!
Megrohannak ma szívszorító gyászos emlékek.
Áldott emlékű Apám szemében könnyet láttam,
De az okát sokáig keresve sem találtam.
Gyerekfejjel mit jelenthetett volna nekem Trianon?
Csak annyit értettem belőle: Gyásza fáj nagyon.
Mesélt nekem akkor a Szép Nagy Magyarországról,
Királyokról és fejedelmekről, Szép Világról,
Amit múlt ködévé tettek akkor Trianonban,
Gyászos emlékezetű ezerkiláncszázhúszban.
Gyalázat bélyege ül rajtunk Magyar Testvérek!
Megrohannak ma szívszorító gyászos emlékek.
Iskolás koromban sem tudtam meg nagyon sokat,
Mert elhallgatták az igazi valós okokat.
Muszáj volt hallgatni soha nem beszélni róla,
Különben jött volna ejnye – bejnye dorgálóka.
Egy a tábor kebelén Trianon nem volt téma,
Mert nagy testvér jelezte volna, hogy ez nem tréfa,
Hanem szájzárassá vált adatok nyílt titokban,
Ami történ egykoron ezerkilencszázhúszban.
Gyalázat bélyege ül rajtunk Magyar Testvérek!
Megrohannak ma szívszorító gyászos emlékek.
Hová lett dicsőségünk és büszke Magyarságunk?
Hová lett az egykor volt Szép Nagy Magyarországunk?
Felnőtt fejjel is sok víz folydogált le a Dunán,
Mire kezdtük megérteni mi történ hajdanán.
Tudjuk – e még hogy: „Csonka Magyarország nem ország…”
Tudjuk – e még hogy: „Egész Magyarország Mennyország.”
Megértjük végre Testvérek a mai napokban,
Hogy mi történt egykoron ezerkilencszázhúszban?
Gyalázat bélyege ül rajtunk Magyar Testvérek!
Megrohannak ma szívszorító gyászos emlékek.
Hatvannégy évesen is csak azon gondolkodom:
Hová lett Nagy Magyarországunk azon a napon?
Hitvány Nagyhatalmak gyermekként bántak el velünk,
Miért nem segítettél akkor nekünk Istenünk?
Miért engedted megtenni ezt a gyalázatot?
Miért lett máig tartó e szomorú állapot?
Tollvonással kicsivé váltunk egy minutumban,
Gyászos emlékezetű ezerkiláncszázhúszban.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2012. 06. 04 – én Délután 14:40 – kor
A Trianoni diktátum aláírása: 16:32 – kor volt 92 évvel ezelőtt.
