AZ ÓRA
Nagy Gyula Bakonyszentkirályi református
lelkészre emlékezve
Kora ifjúságomtól kezdve érdekelt a régmúlt, szülőföldem Bakonyszentkirály, valamint a szűkebb családom története. Kutatni, gyűjtögetni kezdtem a család emlékeit, régi korok dokumentumait. Apai nagybátyám (Nagy Sándor) féltő gonddal őrizte azt a régi kopott karórát, amely a másik nagybátyám hagyatékában maradt fenn. 1945 – benn szerencsésen átvészelte az orosz katonák „gyűjtögető” – szenvedélyét.
Irigykedve, vágyódva tekintettem a becses óraműre, valahányszor náluk jártam. Halála után Édesapám vette át megőrzésre a kis szerkezetet. Ettől kezdve nála néztem sóvárogva a régi jószágot, de soha nem mertem megkockáztatni, hogy elkérjem tőle.
A dolog akkor válik igazán érdekessé, ha elmondom, hogy az óra nem is működik. Valamikor megállt az óta nem tudni, hogy miért, de nem javíttatta meg senki. 1993. December 25. – én Karácsonykor látogatóba mentünk a szüleimhez Bakonyszentkirályra és akkor megtörtént a nem várt csoda. Szeretett Édesapám hozzám lépve így szólt:
-Kedves fiam! Itt van az én karácsonyi ajándékom a számodra. Őrizd tovább Gyulabátyád óráját, hisz régóta szeretnéd megkapni. – azzal felém nyújtotta a kopott, szíj nélküli karórát.
A meghatottságtól alig mertem, alig tudtam megszólalni, hiszen a magyar történelem habár parányi, de fontos tanúja volt az ajándékom. Remegő hangon mondtam hálás köszönetet érte Édesapámnak, és zsebre vágtam a régóta vágyott relikviát. Hogy miért ez a titokzatosság, ez az áhítat a részemről, szóljon hát erről egy igaz, rövid kis történet:
1929. július 31. – augusztus 13. – a között Angliában Birkenheadban Cserkész Világtalálkozó (Jambore) volt megrendezve. A magyar résztvevők között a Pápai Református Főgimnázium képviseletében jelen lehetett a másik nagybátyám (Nagy Gyula) aki akkor VII. Osztályos tanulója volt az iskolának.
A hivatalos programok lebonyolítása után a magyar delegációt (800 fő) egy héten át saját költségén vendégül látta Harold Sidney HarmsWorth (1868 – 1940) akit csak egyszerűen Lord Rothermernek ismert mindenki abban az időben. Két évvel korábban a Daily Mail 1927. június 24. – i számában „Magyarország” helye a nap alatt.” – c. cikkében hívta fel magára a figyelmet a magyarságért aggódva. Kiállt a trianoni békeszerződés revíziója mellett, a továbbiakban pedig több lapját is ennek a szolgálatába állította. Többször személyesen is járt Magyarországon. A múlt beszédes emlékei között nagy becsben tartva őrzöm ezt a magyar nemzeti színű szalaggal átkötött díszes, képes programfüzetet, amelyet a résztvevők kaptak tőle.
A lord búcsúüzenetében így fordult a cserkész ifjúsághoz:
„Isten áldása kísérjen benneteket utatokon haza. Cserkészhez méltó magatartásotok általános dicsérettel találkozott Angliában. Meg vagyok győződve, hogy a magas színvonalat, amit tisztjeitek elértek, a jövőben is fenn fogjátok tartani, és hogy mint a cserkészek világtestvériségének tagjai nagy és nemes ideálok szolgálatába fogjátok állítani életeteket, sohasem tévesztve szem elől, hogy a cserkész – becsület joggal követel bizalmat.
Lord Rothermer”
Ezt követően a résztvevők még egy ajándékot is kaptak a nemes lelkű sajtómágnástól. Egy karórát, amelybe az alábbi feliratot vésték:
„Nehogy Londont elfeledd.
Rothermere.
London, 1929. SZT. István nap.”
Nagybátyám a gimnázium és a Teológia Akadémia elvégzése után tanárként, majd református lelkészként szolgált többek között szülőfalujában Bakonyszentkirályon is. Korai halála (1943) azonban véget vetett tehetséges életének.
Ezért is őrzöm 1993. Karácsonya óta nagybátyám becses örökségét, a történelem tanúját. Azóta az órát megjavíttattam, de felhúzás nélkül van eltéve a régmúlt emlékek közé.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2005. 12. 13
