KI VAGYOK ÉN?


KI VAGYOK ÉN?

 KI VAGYOK ÉN?

 

Jajongva fájó gondolat,

Átszellemült,

testet öltő lélek atyja,

nem létező, képzet szülte,

porlepte utak szürke vándora,

kínlódó, szenvedő arcú

halvány látomás.

 

Ez vagyok én?

 

Költői képzetem

szelíd bölcsőjében,

dúló indulatok

küzdelmes nehéz perceiben

semmivé lettem,

pedig vagyok.

Vagyok a földnek

fekete sáros vándora,

Anya szülte,

hús – vér élő Ember.

Vagyok,

mert lennem kellett.

Vagyok,

hogy elmondhassam

költői képzetem megannyi,

csodálatos, rejtelmes világát.

Haladó Eszme átható szellemében,

sejtelmes fények villogó,

sápadozó tengerében

szorongó szívvel gondolok a Múzsák atyjára.

Csodálatos érzés,

valahányszor költőnek érzem,

gondolom magamat.

Ringatódzó szelíd mozdulattal,

feldúlt agyamban cikázó

morajló gondolattal

hirdetem az Emberi Értelem diadalát.

 

Költő vagyok?

 

Nem tudom.

Mikor erre gondolok,

felteszem a kérdést önnön magamnak.

Bírálóm, kritikusom lehetek – e vajon?

Akárki, vagy akármi vagyok,

parányi molekulája a sáros Földgolyónak.

Űrben keringő gondolattal,

játszva kergetődző,

olykor fájó,

máskor fellángolt arcú,

névtelen vándor.

 

Ez vagyok én!

 

Múló, halandó Ember.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 Bakonyszentkirály. 1972. 08. 14

 

U.I. Ez a szabad verselési stílusban készült írásom 24 éves koromban született, de ma is vállalom minden sorát. Időközönként újraolvasva sem csodálkozom azon, hogy már akkor is milyen kérdések foglalkoztattak, amelyek továbbra is napirenden vannak az életemben immár 65. évemben járva-:)))

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2013. 09. 12.

 

 

 

 


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2013. szeptember 12. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 902


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: