KIS HÍDON MEGÁLLVA…
ÉDESAPÁM EMLÉKMŰVÉNÉL
Kis hídon megállva édes volt a csók,
Park fái közt éneklő madárfiók
Hangja kísérte gyengéd érintésünk,
Ahogyan akkor mi egymásra néztünk.
Előttünk Édesapám emlékműve
Szerényen álldogált, Őt megidézve.
Szép Bakonynak egyszerű költője volt,
Verseiben sokszor erről is dalolt.
Kispadra leülve némán néztük Őt,
Márványtáblába vésett parasztköltőt.
Szerelmemet már nem ismerhette meg,
Ha erre gondolok szívem is remeg
A meghatottságtól, hogy most itt vagyunk
Kicsi párommal és csak Rá gondolunk.
Drága Apám emléked Örökké Él,
Verseid dallama fülünkben zenél
Egy olyan csodálatos szép dallamot,
Amilyet soha senki más nem kapott.
Elmondom Neked: Terikét Szeretem,
Drága Apám, betölti az életem
Olyan fénnyel és csupa ragyogással,
Amelyet nem éltem meg senki mással.
Fogadd el Őt és Add ránk Áldásodat,
Hogy beteljesíthessük álmainkat.
Kis hídon megállva édes volt a csók,
Park fái közt éneklő madárfiók
Emlékezetessé tette napunkat,
Arannyal kikövezve utunkat.
Fénylő Nap sugara fákon átsütött,
Körülöttünk minden fénybe öltözött.
Boldogság áradt a Parkban szerteszét,
Édesítve Igaz Szerelmünk ízét.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2012. 07. 06. Péntek reggel 7:56