ŐSZ HÚRJAI…
Ősz húrjai deresen muzsikálnak reggel,
Tél szakálláról előreküldött sereggel
Lepik el házunk előtt elterülő rétet,
Jelezve azt, hogy eljön lassan az enyészet.
Fák ágain csak néhány levél kapaszkodik,
Egymagában csüggedten búsan árválkodik
Mert testvérei már mind örökre itt hagyták,
Megpecsételve éltüknek rövidke sorsát.
Madarak énekét már ritkábban hallani,
Melegebb éghajlatnál vár rájuk valaki,
De az itt maradottaknak sorsa kegyetlen,
Mert elhaláloznak az irdatlan hidegben
Ami Tél beálltával sorsukul szegődik,
Ezzel a jövőjük is megpecsételődik.
Lelassul a Természet örök körforgása,
Ha lehullik majd a hó a téli világra.
Ősz húrjai deresen muzsikálnak reggel,
Ilyenkor elkalandozom emlékeimmel
Mikor még ifjú voltam lelkes, bizakodó
Nem volt gondom semmire, ha leesett a hó
Mert Szüleim télre időben felkészültek,
Fészerbe összevágott hasábok kerültek.
Ma pedig már fedél nélkül fagynak halálra,
Kik odajutnak hajléktalanok padjára.
Ősznek sárga leveles tündöklő szépsége
Nem ejthet mindnyájunkat keserves kétségbe,
Mert bízni kell egy olyan egykor lesz jövőben,
Mikor majd nemcsak a közös melegedőben
Jut leves annak, mert ma már nem kerül másra,
Saját otthonban hús adatik asztalára.
Szívem összeszorul, amikor csak azt látom,
Hogy rajtam még ott lehet a meleg kabátom,
De van, aki zord időben is fázósan halad,
Mert rajta már csak vékony ruhaféle akad.
Ilyenkor érzem tehetetlenül magamat,
Mert nem tudom megosztani ruházatomat.
Istenem ki lakozol fent a magas Égben,
Ne engedd, hogy ők most fagyban és didergésben
Vészeljék át a Természet rideg világát,
Csonttá dermedve, hallgatva szél muzsikáját.
Ősz húrjai deresen muzsikálnak reggel,
Tél szakálláról előreküldött sereggel
Jelzik azt, hogy vége van a derűs napoknak,
Újra eljő szezonja a hideg fagyoknak.
Ilyenkor még a kedvünk is búsabbá válik,
Lelkünk húrján majd az Ősz és Tél gordonkázik.
Bíznunk kell, hogy újra lesz Tavasz és ébredés,
Hazánkra eljön egyszer a Felemelkedés!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 11. 20. Reggel 5:46
