RAVASZ MÓKUS A „FÜRKÉSZ ÖSVÉNYEN.”


RAVASZ MÓKUS A „FÜRKÉSZ ÖSVÉNYEN.”

RAVASZ MÓKUS A „FÜRKÉSZ ÖSVÉNYEN.”

 

 

    Láttam már jó néhány mókust az életem során, de hogy még ravasz is legyen valamelyik, erre nem gondoltam soha. Általában a rókákat szokták ilyen jelzővel illetni, úgy tudom. Mucsonyban lakó kedves barátaink elvittek bennünket az üdülésünk alatt Jósvafő környékén egy olyan csodálatos völgybe, ahol a „Fürkész ösvényen” haladva a csepergő eső ellenére is gyönyörködhettünk a nem mindennapi látnivalókban. Beszélgetés közben egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy szinte a semmiből előttünk termett egy kis mókus és fürgén kezdett el mászni felfelé az egyik fára. Csőre töltött fényképezőgépemmel azonnal célbavettem, de mire exponáltam, a ravasz kis jószág már éppen eltűnt a lombok között.  Megálltunk és csendben figyelni kezdtünk, hogy most mi fog történni.

    Mókus uraság, vagy úrhölgy ki tudja, egy szempillantás alatt átugrott a lombok között egy másikra és fürgén lefele kezdett jönni a jól megtermett fa törzsén. Addigra már a párom is előrántotta a fényképezőgépét és mindketten célba vettük az ugrándozó mókust. Bizony, most is túljárt az eszünkön. Exponálás gyorsan, de bizony őkegyelme ismét fürgébb volt, éppen mellélőttünk. Ha törik, ha szakad, gondoltuk, akkor is lefényképezzük a betyárt. Vendéglátóink jó nagyokat kacagtak az igyekezetünkön, ahogyan be akartuk cserkészni az állandó mozgásban lévő piciny jószágot. Mintha szórakozni akart volna velünk, mert ahogyan cikázott egyik fáról át a másikra, le és föl, szinte hallani véltük a gúnyos vihogását mintha azt mondaná:

-Ezt nektek! Akkor is túljárok az eszeteken! Próbálkozzatok csak a fényképezéssel, én akkor is fürgébb vagyok!

      Aki már le akart gyorsan mozgó célpontot fényképezni, bizonyára tisztában van annak a nehézségeivel is. Sajnos a fényképezőgépeink hiába modern, digitális eszközként szolgáltak bennünket, bizony lassúaknak bizonyultak a célpontunkkal szemben. Mindnyájan meg voltunk róla győződve, hogy a mókus játszadozik velünk mégha nem is ember módjára tudatosan teszi mindezt, de az biztos hogy a maga jól felfogott  parányi eszével. A természet lágy ölén, a zöldellő fák között, a hangulatos ösvényen, mint a kisgyerekek úgy ugrabugráltunk, hogy végre lekaphassuk a csalafintát. Már – már feladtuk, amikor hirtelen átugrott a hegyoldal felőli fára és ott eltűnt a lombok között. Egy pillanattal később azonban már villámsebesen lefele kezdett el szaladni a törzsén. Hiába villant a fényképezőgépünk, most is csak a lábnyoma utáni semmit fényképezhettük le belőle.

       A ravaszdi azonban mintha valóban gúny akarna űzni belőlünk, mikor leért a földre, lassan elkezdett sétálni az út szélén. Mi is megálltunk és vártuk mi történik, kattintásra kész fényképezőgépeinkkel. Lehet, hogy csak bemagyarázom magamnak, de mintha szembefordult volna velünk és bólogatott a fejével, mintha azt mondaná:

-Na most kattintsatok, ha tudtok!

       Mindketten egyszerre exponáltunk, de a mókus ugyanabban a pillanatban ismét elrugaszkodott és beszaladt a fák közé, hogy végleg eltűnjön a szemünk elől. Azonnal megnéztem a gépet, hogy mi maradt rajta a nagy iramlásban, de az enyémben bizony még hírmondó sem volt a kicsikéből. Felcsillant a szemem azonban akkor, mikor a párom fényképezőgépén, ha nem is tisztán, de szaladtában elkapva sikerült megörökíteni a ravaszdit. Így esett meg velünk az erdőben, hogy egy olyan kicsi mókus a bolondját járatta mindnyájunkkal, pedig csak egy fotót szerettünk volna készíteni róla. Ezekután már bárki mondhatja nekem, hogy ravasz állat a róka, mert én azt felelem vissza:

-Akkor te még nem láttál mókust barátocskám!  

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2007. 09. 06


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. szeptember 16. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 867


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: