NEM TUDOM MEGKÖSZÖNNI…
Édesanyámnak Örök Hálával tartozom
Nem tudom megköszönni elégszer Drága Anyám,
Hogy még nyolcvankilenc évesen is vigyázol rám.
Szíved jóságos melegét sugárzod most felém,
Család szeretetét terítetted mindig elém
Még akkor is mikor régen nehéz sorban éltünk,
Segítséget Istentől és Hitünktől Reméltünk.
Drága Jó Apámmal Szerettetek minket nagyon,
Sajnos Ő már tizenhárom éve Égi utakon
Haladva tekint le Miránk Fentről hálás szívvel,
Erőt és kitartást sugárzó Protestáns Hittel.
Nem tudom megköszönni elégszer Drága Anyám,
Hogy még nyolcvankilenc évesen is vigyázol rám.
Homlokod redői is szépséget sugároznak,
Szemeid legtöbbször most is örömtől ragyognak.
Néhanapján már Édesapám után sietnél,
A földi világunkból Te is az Égbe Mennél,
De olyankor egy kis mosoly és gyengéd Szeretet
Visszahozza újból a derűsen szép kedvedet.
Tavasz virágai mind - mind Néked virítanak,
Szálldosó kismadárkák is Tenéked dalolnak.
Nem tudom megköszönni elégszer Drága Anyám,
Hogy még nyolcvankilenc évesen is vigyázol rám.
Engedd, hogy most a lábaid elé leboruljak,
Engedd, hogy Istenünkhöz Éretted imádkozzak,
Mert én úgy Szeretlek, ahogyan még Őt sem tudom,
Bocsásd meg Uram nekem, ha most ezt hangoztatom.
Számomra Édesanyám a Mindenség közepe,
Hozzá száll a mai nap Valentinus éneke.
Éneklem harsányan: Mindennél Jobban Szeretlek!
Hatvanhárom évemmel kisgyermekként ölellek.
Nem tudom megköszönni elégszer Drága Anyám,
Hogy még nyolcvankilenc évesen is vigyázol rám.
Boldogság és öröm kísérjen tovább utadon,
Valóságban is tudj továbblépni az álmokon!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 05. 01.