NYOLCVANKILENC ÉVE MÁR…
DRÁGA ÉDESANYÁMNAK
Nyolcvankilenc éve már hogy megszülettél,
Hatvanhárom éve hogy engem megszültél.
Fogytán már az erőd, de a szép mosolyod
Most is gyönyörűségesen megmutatod
Mikor a gyermeki szemeimmel nézlek,
Számodra Istenünktől életet kérek
Még olyan egészséges hosszú éveket,
Melyet átjárja az Anyai Szeretet.
Nyolcvankilenc éve már hogy megszülettél,
Hatvanhárom éve hogy engem megszültél.
A Család Szeretetét mindig hordoztad,
De élet örömeit nem mindig kaptad
Meg úgy, ahogyan megérdemelted volna,
Mégis érezted, segít Hited Hatalma.
Mindig Tudtad azt, hogy Az Úr majd megsegít,
Megosztja Véled a Zsoltáros kincseit.
Nyolcvankilenc éve már hogy megszülettél,
Hatvanhárom éve hogy engem megszültél.
Édesapámmal olyan példát adtatok,
Hogy a mai napig hálával gondolok
Minden Veletek eltöltött pillanatra,
Mely becsületesség példáját mutatta.
Ő már a Mennyből figyeli lépteidet,
Ha tudná, simogatná a kezeidet.
Nyolcvankilenc éve már hogy megszülettél,
Hatvanhárom éve hogy engem megszültél.
Soha nem tudom elégszer megköszönni,
Hogy mindig próbáltál minket úgy Szeretni,
Ahogyan csak egy Anyai szívnek lehet,
Nem feledve a napi nehézségeket.
Nyolcvankilenc éve már hogy megszülettél,
Add Uram, sokáig egészségben éljél!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc.2011. 05. 14.
