Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz... (Mt 7,14)

Jézus itt kétféle életútról, életvitelről beszél. Valaki vagy az egyiken, vagy a másikon jár, harmadik lehetőség nincs. Mi a különbség köztük?

A bejárat mérete más. A széles útra bármit vihet magával az ember. Érdemeit, bűneit, kíséretét... A szoros kapu előtt azonban mindent le kell rakni. Oda csak az ember mehet be. De ott lerakhatja a bűn terhét is.

A széles úton bárhogyan lehet közlekedni. Ott nincs törvény, nincs tekintély, nincsenek tekintettel egymásra az emberek. A keskeny úton csak egyenesen lehet lépkedni, leginkább Jézus Krisztus nyomában.

A legjelentősebb különbség az út vége: a széles a kárhozatba visz. És ez nem a megsemmisülés, hanem az istenhiány miatti örök szenvedés. Ez azonban nincs kiírva sehol. Ha valaki nem figyel Isten hívó szavára, csak az út végén tudja meg, hova érkezett, és akkor már nem lehet segíteni rajta. A keskeny út az életre visz: egyre teljesebb közösségbe az élő Istennel.

A széles úton sokan járnak. Olyan sokan, hogy mindnyájan azon indulunk el. Onnan lehet átmenni a keskenyre, ha valaki enged Isten hívásának. A keskeny úton kevesen vannak, néha egyedül is maradhat az ember, mert a többség nem hajlandó lepakolni a bejáratnál, a szoros kapunál, ragaszkodnak az emberek ahhoz, amit már megszereztek.

Mit kell tenni ahhoz, hogy az egyiken vagy a másikon járjon valaki? Ahhoz, hogy a széles úton haladjon, semmit nem kell tennie. Ott nemcsak a bűnözők járnak, hanem mindenki, aki Isten nélkül marad. A keskeny útra azok mehetnek át, akik hallották és komolyan vették az evangéliumot: Jöjjetek énhozzám mindnyájan... Ezért fűz Jézus a tájékoztatáshoz egy felszólítást is: Menjetek be a szoros kapun! Ez örömhír és parancs egyben: be lehet menni, de a másikat ott kell hagyni.

Forrás: Cseri Kálmán: Kegyelem harmatja