Csapdába csalogat sok hamis ígéret,
Hat rád a varázslat, míg végül elhiszed.

Besétálsz önként a kiutat remélve,
Megkapod álmaid, előre, cserébe.

Csendesen viseled rád szabott sorsodat,
De mikor elfáradsz, múlik a bódulat.

Az átlátszó rácsok lassan megjelennek,
A túlsúlyos láncokat érezni kezded.

Nyakadon póráz, már szinte fojtogat,
Rád mérik az első ostorcsapásokat.

Ízleld a kicsorduló meleg véred ízét!
Szívd be izzó tested, minden mocskos bűzét!

Engedéllyel, módszeresen, nyúzzák le bőröd,
Ölik ki a lelked, te meg némán tűröd.

Ha feladni készülsz, életben tartanak,
Belőled ily módon, jó hasznot hajtanak.

Gyarlóságod prédája, hát önmagad vagy?
Szenvedésed, fájdalmad, magad okoztad!?

A gyenge elhullik, az erős meg, marad!
Nincs választásod: MODERN RABSZOLGA vagy!!

2011.10.30.